A testiség a szellemiség gyilkosa.
Annak okáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi.
Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. (Zsidó 6,1….6)
Először is, hogy megértsük bármely igeszakasz jelentését, szóösszetételbe kell helyezni.
Vagyis kontextusban kell megérteni. Kinek, hol, mikor, és miért van megírva.
Tehát a mi igerészünk a zsidóknak van írva, vagyis volt.
Ami a fenti első sorokat illeti, arra ad tanácsot a levél írója (mert ismeretlen a szerző), hogy hagyják el a kezdetleges beszédet, és fejlődjenek az Úr Jézus megismerésében. Akkor még nem volt megírva a ma olvasható újszövetség. Tehát a Szent Szellem által volt kinyilatkoztatva a közösségekben.
Na már most, azt vette észre a levélíró, hogy a zsidók újból visszatérnek, az úgynevezett, holt cselekedetekhez, ami a Mózes törvényén alapszik.
A többi szöveg már így érthetőbb lesz. Mert ha ők megízlelvén a mennyei ajándékot és részesei lettek a Szent Szellemnek, és mégis visszatértek a halott szolgálat cselekvéséhez.
Újból, ha még vissza is térnének, Istennek ama Fiát újból megfeszítik szívükben, ez egy gyalázat. Ezt teszik az emberek most is, sok gyülekezetben azt tanítják, hogyha bűnbe esik egy keresztényi gyülekezeti tag, akkor újból kell megtérni a halálból az életbe. Vagyis a bünbeeséssel elvesztette üdvösségét. Ezt tudom mert voltam köztük. A Szentírás nem így tanítja. A Korintusiaknak írt levélben, először leírja, hogy ők eltűrik a bűnt a gyülekezetben:"
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján." Tehát ki kell zárni a gyülekezetből. De testvérnek kell tartani őt továbbra is.
De a második korintusi levélben Pál már kéri őket, hogy bocsássanak meg neki. Valószínűleg Pál nem vesztette szem elől a kizárt testvért, s látta a bánatát. :" Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése :Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképpen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet."
Visszatérve a kezdeti témához, csak megemlíteném, hogy itt nem a kizártakról hanem a hűtlenekről beszél az írás.
Mellesleg, figyelembe kell venni, hogy ezek a zsidók csak részesei lettek a Szent Szellemnek, nem birtokosai. Abban az időben az apostolok sok csodákat tettek, ez nagyon nagy bizonyságtétel volt minden embernek. Ez igen vonzó volt mindenkinek, de nem mindenki vette a Szent Szellemet.
Tehát, a tanulság az, hogy egy megváltott lélek Jézus Krisztus által az Ő kinhalálával, vérével és feltámadásával, ha vissza is megy a világ sodrásába, újból nem feszítheti meg Krisztust a szívébe. Arra egész más igeszakaszok tesznek tanúságot, amit a fentiekben a Korintusiak, Pál tanácsára gyakorlatban alkalmaztak
Azért ajánlja Pál apostol is, hogy mindig előre nézünk, ne hátra, s növekedjünk a hit által Krisztus személyének a megismerésében. A szellemit a szellemmivel összekapcsolva.
De Péter apostol is ezt ajánlja:
"1Pét 2:2 mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,
1Pét 2:3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.
1Pét 2:4 Járuljatok hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses kőhöz,
1Pét 2:5 és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által."
És az alábbi igeszakaszok is azt bizonyítják, hogy miért is szakadnak széjjel a gyülekezetek. Ez teljes mértékben feltárja, mi okozza a kereszténység sokszínűségét. De inkább nem kommentálom (no comment)
1Kor 3:2 Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el,
1Kor 3:3 mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés van közöttetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
1Kor 3:4 Mert amikor az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik meg: „Én Apollósé”; nem emberi módon viselkedtek?
1Kor 3:5 Hát kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek, ahogy az Úr adta mindegyiknek.
1Kor 3:6 Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.
1Kor 3:7 Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten.
