"Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe". (2Kor 4, 3).
Dicsőség az Atyának, Jézus Krisztusban, aki felragyogott ebben a sötét és vak világban, aki szívünket megvilágosította Isten Fiának ragyogássával, azokat akiket elhívott és kiragadott ebből a vak világból, hogy világosság fiaivá legyenek.
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. (Róm 8, 28-29).
Pál apostol leplezetlenül kijelenti a Szent Szellem által, hogy Isten nem az események követője, nem a pillanatok megragadója, hanem pontosan elrendelt tervei vannak. Úgy az ember, és a világ előre kitűzött sorsának alkotója. Akkor, amikor az ember hittel arra a szellemi magasságba kerül, hogy mindezt elfogadja, akkor sokminden teljesen világossá válik benne. Elesik az akarat, az önbizalom, a büszkeség és minden amit eddig magáévá hitt. Érthetővé válik az evangélium, világosság ragyog fel a szívében az amit az evangélium hirdet. ( Örömhír a kiválasztottaknak). És minden terv és vágy amit az ember elgondol magában azzal végződik, " Legyen meg a Te akaratod nem az enyém". Hiszen ha a leplet leveszi Isten a szívről, akkor bizonyossá válik Krisztus evangéliuma, aki Isten megtestesült képe. Benne megvan minden Isten ismerete.
Isten akkor és úgy teszi ezt az emberrel ahogy akarja. Semmi nem tőlünk származik. Azt sem mondhatjuk, hogy megtaláltuk Istent, hiszen Ő talált meg minket. Nem azért mert nem tudja hol rejtőzünk, hanem mert ezzel azt fejezi ki, hogy mennyire elveszettek az Ő juhai. Ezt is világossá teszi az elménkben. De idézek egy fontos igeszakaszt, ami az óembert, történetesen Izraelt érinti.
"De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre. De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. (2Kor 3, 14-16).
"Ha Isten megengedi, ezt meg is tesszük. Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten jó beszédét és az eljövendő világ erőit, de elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mert újra megfeszítik önmaguknak és nyilvánosan megcsúfolják az Isten Fiát. (Zsid 6, 3-7).
Senki sem mehet az Atyához, csakis Krisztus által, azok akiket az Atya vonz, akit az Atya tanít, akit palántált. " Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett. (Mt 15).
Amikor azt mondjuk, hogy Isten vezet, és teljesen alá vagyunk rendelve, akkor biztosan a világosságban vagyunk a lepel lehullott szívünkről, Krisztus mint Isten képe ragyog ránk, mert Ő a világosság és nincs benne sötétség. Ez a mindennapos bizalom Istenben, ez az üdvösség útja a végső célig, az örökség beteljesedése.
Ezek a gondolatok nem zárják ki azt, hogy Isten minden embert szeret, de ahogy a fentiekben idéztem "..e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe".
