Mi is voltunk fiatalok.
PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12:1-2 CSIA
“Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”
Nagy nyereség az ha fiatal kortól kezdve egy hívő lélek olyan értelemmel rendelkezik, nem szülői kényszer alatt, hogy képes ellenállni a világ szellemének, arra a szűk útra lépve ami ha nem is olyan egyszerű mert áldozattal jár, de mégis Isten akaratát keresi. Ehhez isteni irgalmasságon keresztül kerül sor. E nélkűl, Isten irgalmas hozzájárulása nélkül a fiatal hívő gyötrelmes életet élhet meg. Meg akar felelni Isten igéjének mert olvassa a Bibliát, de nem sikerül mégse amit szeretne. Ettől el is szomorodhat. Ha figyelmesek vagyunk a fenti igében meg van a megnyugtató szó is. “….próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” Ha nem megy azonnal, várni kell néha évtizedeket, persze nem tétlenül. Az a szó hogy irgalom nem üres kifejezés. Maga az Úr mondta, “Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13). Isten a megbocsátást és a kegyelem gyógyirját alkalmazza irántunk. Az fontos azért, hogy azon az úton maradjunk amin meg is tapasztaljuk Isten irgalmasságát a mindennapjainkban, ha az Úr arca előttünk van és felfedezzük Krisztus szépségét a kegyelmi szolgálatában, hogy megtudjuk tapasztalni a mindennapi életben , hogy Ő mindig velünk van, akkor is ha elfáradtunk az igyekvésben. Ő vagyis az Úr soha nem mutatja hátát, nem fordul el senkitől akik Őt követni akarják. Ezért is próbálkozunk kutatni, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata. Igen jó szándék ez részünkről, nem beszélve arról, hogy az Úr az ilyen lelkeket különösen figyeli, mert az a célja, hogy kivezesse e világ ránehezedő súlyától és a saját igájával cserélje fel ami sokkal könnyebb.
AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 11:28-30 CSIA
“Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én nyugalmat adok nektek. Az én igámat vegyétek magatokra és tanuljátok el tőlem, hogy szívből szelíd és alázatos vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek! Mert az én igám boldogító és a terhem könnyű.”
Bizony ezt megtapasztalni amit az Úr mondott, nem megy egy varázspálca legyintéssel. Előbb megy a keresés, hiszen a lelkes fiatal aki öszintén Krisztust akarja követni, én nem is kételkedek azon, hogy teljesíteni akar mindent amit elolvas vagy hall a szentírásból. Ez egy normális állapot, csakhogy súlyosan nehezedik a lelkére, testére ez a buzgóság, mert mindent azonnal akar. Ez egy tiszta akaratnak tűnik, de türelmetlenség jele. Többször elfajul ez a törekvés és kárt okoz Krisztus szabadságában. A Szent Szellem kenete ha megvan rajta, biztosan nem fog végleg eltévedni, de nem lesz könnyű a visszatérés a jó és szűk útra. Áldozatot kell mindenért hozni, minden olyan dolgot el kell hagyni ami akadályozza az előrehaladást az örökkévalóság felé. Az én meglátásom szerint amit tapasztalni lehet a keresztény világban, a fiatalok elkerülik azt amit az ige hirdet komplett egységében. Fesztiválokat rendeznek és jól érzik magukat, a szószólójuk a színpadon pedig az erre kiválasztottak csak arra figyelnek nehogy az igével elrontsák az ünnepet. A szolgálóknak azért figyelembe kell venni, hogy ne e világ divatját kövessék. Ha igazi szolgálók valójában.
“Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyer jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Azok pedig, akik részt vesznek a versenyben, mindenben önmegtartóztatók. Ők azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én pedig nem céltalanul futok, és nem úgy viaskodom, mint aki levegőt vagdos, hanem megsanyargatom a testemet, és szolgává teszem, hogy amíg másoknak prédikálok, én magam nehogy alkalmatlanná legyek.” (1Kor 9, 24-26).
Na de ez is csak utópia azok számára akik az élvezeteket hajszolják. Mindennek megvan az ideje, mondja a prédikátor. “ Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.” (Préd 3).
Nagyon remélem én is, hogy nem vesztek el a fiatalságom törekvései az Úrban. Ha nem is tökéletesek de a tökéletesség keresése a jó út amire az Úr helyezett sok bukdácsolás és elhidegülés közepette. De most sem merem azt mondani, hogy állok, mert ha állhatatosságom próbára lenne téve, nem tudom, hogy mi jönne ki belőle.” Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10, 12). De ezeknek a próbáknak is megvannak a jótékony haszna, hiszen egy ember sem ismeri önmagát addig amíg felszínre nem jönnek a hiányosságai.
“Ahogy az ezüstöt tégelyben és az aranyat kemencében próbálják meg, úgy az embert azzal, ha dicsérik”. (Péld 27).
“Ahogy a víz tükrözi az arcot, úgy tükrözi az ember szíve az embert”. (Péld 27, 21).
