A Bárány menyegzője.
Jel.19.6-10: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke."
A menyasszony, a Bárány felesége elkészítette magát. Megadatott neki, hogy tiszta és fehér gyolcsba öltöztessen – megadatott, mert a szentek igazságával annyi hamisság járt itt a földön! Finom gyolcsot szőttünk a földön, de hány szálat kell majd eltávolítania Istennek! Azonban megadatott neki, hogy tiszta és fényes, finom gyolcsot viseljen, és ez lesz a Vőlegény dicsősége. És minden tökéletes lesz, mert ez a gyolcs a szentek igazsága az Isten dicsőségére.
Azt mondják, áldottak azok, akik meghívottak a Bárány menyegzőjére. Kik ők? A meghívott, nem lehet menyasszony. Az esküvő napján a menyasszony nem számít a meghívott vendégeknek. Ez a hívőket egyénileg jelenti? Vannak, akik úgy beszélnek Krisztusról, mint „vőlegényéről”, de valójában a Szentírás nem mondja ki, hogy az egyéni hívő Krisztus menyasszonya. Az egyház egésze a menyasszony vagy feleség (a 21.9. fejezet megmutatja, hogy ebben az esetben nem szabad különbséget tenni a két kifejezés között). Ebben az esetben nem mond mást, mint hogy mindenki áldott, aki egyénileg meghívást kap erre a vacsorára (hívőként a menyasszony része).
Én azonban hajlamos vagyok másként gondolkodni. Az elmúlt évszázadokban, még Krisztus születése előtt, sok hívő halt meg. Bár nem tartoztak ahhoz az egyházhoz, amelyet Isten a Szent Szellem, pünkösd napján való leszállása után kezdett építeni, az Egyházat elragadja, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben." Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk".(1 Tess.4,- 16,17). De ezt megelőzően feltámadnak azok akik Krisztusban elaludtak ( meghaltak), és azok is akik Ádámtól, az Egyház létrejöttéig, meghaltak mint igaz hívők, akik nem alkották Krisztus testét, de Jehova igaz hívői voltak. De még Jézus a földön lévén, ilyen példázatban is elmondja, a Gyülekezet előtti időben: "Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre."( Máté 22. fejezet) Ez meghívás a menyegzőre, de előrevetíti a prófécia szavaival. A szolgák, az ószövetségi próféták, akiket megöltek.
Dicsőségben lesznek velük együtt, és a Vőlegény barátaiként a legszívesebben fogadott vendégek lesznek (lásd János 3:29, ahol Bemerítő János a Vőlegény barátjának nevezi magát. Ő is az Egyház születése előtt halt meg pünkösd napja előtt). A 9. vershez hozzáadva: „Ezek Isten igaz szavai”, ez az értékes perspektíva igazságának biztosítéka.
Aztán egy fontos megfigyelést kapunk: Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme. Sokan keresik a prófécia szavát, de nem értik, vagy legalábbis nem értik eléggé, hogy Jézus bizonyságtétele központi szerepet játszik a próféciákban. Sokan tarthatatlanok voltak benne, akárcsak a két tanítványnál, akik Emmausba menet beszélnek a feltámadt Jézussal. (Lukács 24:27). A próféták nem azért beszéltek, hogy kielégítsék a hívők kíváncsiságát az elkövetkező korokban. Isten rajtuk keresztül beszélt mindarról, ami az Isten Fiát, az Ő jövőjét és a vele kapcsolatban állókat érintette. Talán kimondhatjuk azt, ami gyakran igaz: "Fogadjátok be Jézust, a világosságot (a prófétai szót), és a dolgok tisztán láthatók lesznek."
Rossz vélemény
Egyes tanítók azt mondják, hogy az Egyház nem lehet Krisztus menyasszonya. Azt találták ki, hogy Izrael az Ószövetségben az Úr feleségeként szerepel, és igazuk is van. De elfelejtik, hogy Izraelnek földi, az Egyháznak pedig mennyei elhívása van; hogy az Egyház a Bárány menyasszonya, amit soha nem mondanak Izraelről, és hogy a Szentírás egyértelműen Krisztus feleségeként mutatja be az Egyházat az Ef. 5:22-33-ban. "Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék. Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Krisztus is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek. De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Krisztusnak, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel. Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte, hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel, hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan. Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti. Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Krisztus is az eklézsiát, hisz az ő testének tagjai vagyunk. Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz. Nagy ez a titok. Én azonban a Krisztusról és az eklézsiáról beszélek. Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét." Csia Lajos fordításában.
Ez a rész elég meggyőző és elegendő minden őszinte hívő számára. Ha valaki nem akar engedelmeskedni ennek a szentírásnak, akkor hiábavaló minden. De legyünk türelmesek, mert ha nem is értjük, majd csak egyszer meglátjuk, ebben bízunk.
Ez a téma, csak a gondolkozás vagy beszélgetés beinditója lehet.
