"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL ,,
"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).
Kedves olvasó, aki követi Krisztust és elhivatást érez, tanulmányozza Isten mérhetetlen bölcsességét, útjait, késztetést érez arra, hogy hirdesse az örömhírt, akkor ez a cikk talán hasznos lesz számára. De minduntalan ismétlem azt a meggyőződésem, hogy nincsenek hatalmasok Krisztusban csak testvérek. Senki sem nagyobb a másiknál hacsak nem alázza meg magát mint egy gyermek.
Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Nem azért mert soha nem találják meg, akinek ez a kiosztott sorsa, hanem nem általad fog felvilágosulni. Egyszerűen fogalmazva, nem a Szellem hanem az érvek meggyőző hatása lesz érvényben. Nem az a cél, hogy jó embereket faragjunk, hanem az Atya fiait, akik még tévelyegnek ebben a világban, Krisztus neve és oltalma alá írányítsuk. Vigyáznunk kell, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretünket hirdetjük, mi magunk hittel Istenben gyökerezve Őrá építsünk! A tudás az jó és hasznos, hiszen maga az Úr küldte a tanítványokat a világ négy sarkára megtanítani a népeket Isten királyságának evangéliumára. De az a tanítványok dolga volt, ma az igehirdetés a Szellemtől kapott és ihletet témák és Krisztus az Atya élő igéje csatornája lehetünk. Ne bízzunk abban, milyen világosan magyarázunk, hanem úgy mondjuk el, hogy közben mi magunk a Szent Szellemre hagyatkozunk!
Bízalommal adjuk át magunkat Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni a hallgató és olvasó lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. A saját átélt tapasztalataid semmit nem érnek, ha azokat egy általánosságba csomagolod a hallgatók vagy olvasók nem tudják azonosítani magukat velük. Vagy csak egy olyan akolba csoportosúlnak, akik rokon szellemiségüek. Istennek nincsenek csoportjaik, szektáik, vallási kongregációk és sorolhatnám tovább is de nincs értelme. Ha a hitünk Istenben van, akkor örök biztonságban vagyunk, mint Isten. Megtísztítva minden vadhajtásoktól, csakis a tőke nedvéből táplálkozva, leszűnk gyümölcsöt hozó Isten szőlőskertjében.
Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19).
“Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.” ( idézet Oswald Chamber gondolatából).
