Nincs címe ennek az írásnak.
“Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösségről, szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott. Mert belopódzott közétek néhány ember, akiknek már régóta meg van írva az ítélete. Istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli Urat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. (Júd 1, 3).
Júdás már akkor figyelmeztet az istentelenség növekedésére a szentek között.
Nem vagyok büszke az írásaimra, de ezeket is meg kell írnom. Egy testvér levelezéséből merítek egy két gondolatot.
A politika mindig mindenhol gonosz, mindig hazaáruló, mindig istentelen. Mindig mocskos. Ahogy ez az egész világ mocskos és undorító. Az igazság és az igazságosság kihalóban van itt a földön, egy ritkán használt gondolat, hogy : "az igazság odaát van". Pont. Itt soha nem lesz sem igazság, sem jó világ. Az emberek többnyire ostobák, buták mint a tök. Vallásá teszik a legrondább ezotériát a népek butitása a cél. Mindenben higgyenek csak ne ismerjék meg a teljes igazságot Istenről. Szép köntösbe öltöztetik az ideológiáikat, vallásokba tömörítik a részletekre szeletelt szentírást, egy kiemelt igéhez ragaszkodva, ezzel megosztva Krisztust. Persze ez a Bibliában másként van kifejezve, “ báránybőrbe bújt farkasok”. Legalábbis nálunk nagyon és tőlünk nyugatabbra meg még inkább tarol az úgynevezett liberalizmus, vagyis: “ akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli Urat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják”. Ezen már nem lehet segíteni. Az átlag ember ma olyan buta, hogy el nem tudom mondani nektek. Nem azért mert én okosabb vagyok, hanem azért mert látom amit sokan nem látnak. A világ megállíthatatlanul rohan a vesztébe, ez a sorsa, ez van megírva a könyvekben is. Ha nem hiszitek nézzetek utána a Bibliában. Nincs mit tenni és nem is kell semmit se tenni ellene, mert az az Isten akarata. Igaza van amúgy nagyon is. Ennek pusztulnia kell. Ennyi hülyeséget nem lehet hova tenni. Ennek el kell égnie. Az a bánat, hogy annyi szép dolog van itt, ezeket sajnálom, ezekért kár. De nyilván odahaza már az ember eszébe se jut semmi, ami itt volt. Én egy időben tényleg azt hittem, hogy ez itt a pokol, de Isten megintett, azt mondta, hogy a pokolban nincs szeretet. Ebből azonnal megértettem, hogy ez nem a pokol, tehát én tévedtem. Mert itt van még szeretet. De ez kevés, nem elég semmire csak arra, hogy néhány ember még megmeneküljön. Néhány igaz ember. Na mindegy, ezt is csak azért mondtam, hogy ne bánkódjunk, ne féljünk, ne keseregjünk, minden halad a maga útján ahogy kell. Azt gondolom, hogy mivelünk és talán még egy-két generációval utánunk teljesen meg fog szűnni az értelmes élet ezen a bolygón. Már nálunk is nagyon kevés a normális és valóban okos ember, de az utánunk következő generációkból gyakorlatilag teljesen hiányoznak ezek. Szóval végső soron szerintem nem is érdemes egyáltalán törődni a világ dolgaival mert "minden hiábavalóság". Nehéz ez nekünk, de ez van, el kell engedni ezt a dolgot. Talán egy dolognak van értelme, annak, hogy ha találsz valakit aki befogadó, annak segíts. De csak ha befogadó. Ha nem, akkor jobb, ha hallgatsz. De ahhoz, hogy feltáruljon az igazság mint ahogy a hajnalcsillag felragyog az égen, úgy a szívben is Isten ragyogjon, neked és nekem is kell hallgatni Isten szavára, követni Isten kegyelmében Krisztust ameddig csak lehetséges.
“ Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2, 15-16).
