Gondolkodok tehát vagyok. Villám gondolatok minden reggel.
" Sok gondolat van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa áll meg". (Péld 19, 21).
A gondolkodás az ember belsőjében, a szívében található. Sokan a tudósok szerint az agy az ami gondolkodik. A szentírás szerint a szív a tárháza minden jónak és gonosznak. Ez megszívlelendő, mert a szív nem az az izom ami dobog, hanem az ami szellemi entitás, Istentől kapott szellem a teremtés óta. De az a szellem megromlott a bűn által. "( Jézus) Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert, mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség.
Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert."(Mk 7, 20-22)
Ha még mélyebben belegondolunk, ha az Úr megengedi, akkor arra is rájöhetünk, hogy mindaz amit feljebb idéztem nem is embertől hanem a sátáni kísértéstől erednek. Mert az ember szelleme eredetileg nem a rosszra volt adva Istentől, de a rossz ami hozzá csatlakozott, az a sátán műve de az ember engedetlensége miatt, annyira mély gyökeret vetett az emberben, hogy a sátán mossa kezeit, nem tartja vétkesnek magát az emberi cselekvések szörnyűségében, ahogy azt Pilátus is tette. Pál apostol ezt a belső harcot így írja le. Feltétlenűl hosszan kell idéznem, mert ezt fontos megérteni aki még nem értette meg. " Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek. Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó. Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel". (Róm 7, 14-20)
Itt is láthatjuk a bűn hatalmát ami a szívből ered a csalárdá vált tiszta Istentől eredő szív. De annyira ha gyengén is követhető Isteni eredete megvan az emberben, a mag. Namost, Pál nem hagyja tanácstalanul az embert ebben a felismerésben, ami nagyon értékes, mert itt már észrevehető a Szellem jótékony munkája, mert felfedezi magában a rosszat, de tehetetlen a megszabadulásra önmagától. Aki már látja a szíve romlottságát a gondolatok kuszaságát és keresi a biztos talajt, hogy egy szilárd meggyőződéssel tudjon szabadulni önmagától, Pál folytatja a nyolcadik részben, újból fontos, hogy hosszan idézzek: " Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira. Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség. Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti". (Róm 8, 1-6)
Így semlegesítette Isten az embert a gonosz szívének gondolataitól, még ha fel is támadnak annak csökevényei, meg is jelennek bennünk idővel, de az általános szabadulást Isten a Fiában végezte el. Aki Krisztusban van nem vétkezik soha, mert nem a test szerint gondolkodik hanem a szellem szerint amit Isten megújított. Ennek az új felismerésnek az előszobája az úgynevezett megtérés, Istenhez fordulás, várva Istentől kapott kegyelmet amit feltétel nélkül megad akkor amikor jónak látja, Isten elveszett gyermekeinek Krisztus által ad új szent életet, ezért is türelemre tanít, hogy mindazt a szabadulást megkapja úgy, hogy a szíve vágyik a jóra tudatosan, Isten az Úr pedig neki szolgál, hogy ezt mind véghezvigye. Tehát minden megmarad örökre amit Isten az Úr tanácsolt és véghez visz általunk. De minden gondolat és igaz cselekedet Istentől származik ami szentséget illeti, Krisztus vérével van meghintve, ezért kizárt a könnyelműség és világi gondolkodás. Aki Krisztusban van, az már kívülálló a világban, az csak szemlélője a világ dolgainak, ugyanis a sátánnak nincs helye Krisztusban, ő száműzve van a világba, ott az ő széles spektruma a kívánságok és testi gondolkodások tárhelye.
"Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése –, nem az Atyától van, hanem a világból." (1Jn 2, 15)
