Isten határtalan gazdagsága.

  Isten határtalan gazdagsága.

Énok könyve részlet.

I. Könyv [1-36] 

 Az őrangyalok könyve

 Bevezető beszéd az igazakra és a bűnösökre váró ítéletről

 1. 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni (*), amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.

(* vagy: „ő, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen”).

 Kedves olvasók, most biztos azt várják tőlem, hogy elemezzem ezt a rövid részletet, de nem fogom, mert ezek a próféciák már ismeretesek, akik ismerik a Bibliát kézenfekvő dolgok azok amiket az apokrif irodalmak írnak nagyon kifejezően, amik igazából Isten szava is, de nem mindig azok, válogatás nélkül elveszünk a nagyon régi hamis és igaz írásokban, attól függ, hogy milyen szellemiséggel van telve a belső emberünk, mert sok a hamisítvány, de sok írás mint az Énok könyve, tele van Isten kinyílatkoztatásával. Még az özönvíz előtt ismertette a jövőt illetően. Lehet nem a Krisztus követőinek szól útmutatásul, mert ez igazából egy egységes téma, a nagy globális terv nem sugallva csakis Izrael a földi választott népével foglalkozik, inkább az emberiség apokalipszis sorsával, nem is kimondottan Ábrahám népével, de ha úgy vesszük Ábrahám magvai a pogány hívőkkel egyetemben ahogy az írás utólag kinyilatkoztatta, szerintem univerzális amit írt Énok. Nem tér ki a részletekre. Csak erre a fenti idézetre vonatkozólag, hogy a megpróbáltatás időszaka amit az antikrisztus idejében lesz, csakis az Izrael népére vonatkozik igazából aminek célja van, meg azokra a népekre akik ezt elérik. A Gyülekezet, abban az értelemben, akik Krisztus testét alkotják, a megpróbáltatás elől el lesznek ragadtatva a mennyekbe. Őket nem érinti az a rettenetes megpróbáltatás ami eljön az antikrisztus második három és fél utolsó évében. Ezt most nem tudom részletesen kifejteni. Aki tudja az tudja.

 A kérdés, hogy maradt ránk az írás, hiszen Énok a vízözön előtt volt elragadva a mennyben, aztán a vízözön után csak Noé és családja menekült meg. Nem lettek a vizek martalékává az Énok írásai? Bizony nem, mert Isten szava nem papirusz sem kőbe vésett írások, hanem a szívbe vésett azoknak akiket Isten kiválasztott. De aki tudja Ézsdrás is írt olyan könyveket amik mai napig titkosak, amik akkor elvesztek. A sok elveszettnek hitt írások mai napig titkosak, amit Ézsdrás kb 90 könyvet diktált az írástudóknak. Nézetek utána az interneten.

 Énok, Isten igéje szerint vissza jön amikor Illés prófétával együtt lesznek tanúk az Antikrisztus hatalma alatt. Na de ez más téma.

 Ami a Krisztus vére által befogadott pogány népről nem szólhatott senki azelőtt, mert azt Isten titkolta, amíg Krisztus nem halt meg és támadt fel halottaiból. De ha figyelmesek vagyunk, és igazából törekszünk megismerni Isten minden akaratát a jövőre nézve, akkor el kell fogadnunk, hogy Isten csak annak nyitja meg akit arra kiválasztott. Most nem arra kell gondolni, hogy én vagy te vagy az. Persze, hogy ezt akarjuk, de ha mi nem követjük azoknak az írásait akik előttünk voltak, akkor szegények maradunk a felismerésben, és a Szent Szellemben nem gazdagodunk, más szóval nem teljesedik be a szívünk Isten szellemével. Ez nem egy misztikum, ez egy gyakorlat, ha nem a szellemeikkel vagyis a fentiekkel foglalkozunk akkor észre se vesszük, hogy az elménk a hús gondolataivá válnak. Ez sokszor megtörténik, mert azért emberek vagyunk és testben élünk. Ami a kanonizált Bibliát illeti, akkor amikor tekercsek és papirusz írásokban terjedtek az írások, nem voltak összefoglalva egy kötetbe, ennek a megvan a története amikor kezdetét vette a könyvnyomtatás, gondolom az jó, hogy van egy esszenciális Biblia, mert ha ennek a kanonizált Bibliának valami ellentmond valami, akkor igenis, kell elemezni. Mert a magja meg van a hitelessége a kanonizált Bibliának attól függetlenül, hogy az átírásokban vannak eléggé megtévesztő szavak. De az én véleményem az, hogy minden ami elénk kerül vizsgáljuk át ha van szellemi értelmünk. Mert csakis Isten szelleme tud minket az igaz útra terelni. Persze ez is utópia, mert sokan, de lehet, hogy én is, csak egy oldalból látom amit látok. Isten tudja, azért bízzunk benne teljes szívvel, mert igazából nem tudjuk úgy ahogy tudnunk kéne. De nem jelenti azt, hogy mi akik keresik a tudást Isten szelleme által nem ismerhetjük meg azt.

 De mégis a mi tudásunk töredékes, de mégsem kell elhagynia, mert az nem jelenti azt, hogy értelem nélkül maradjunk itt a földi életben.

“A sze­re­tet soha nem fogy el. De le­gye­nek bár pró­fé­tá­lá­sok, el­tö­röl­tet­nek; vagy akár nyel­ve­ken szó­lás, meg­szű­nik; vagy akár is­me­ret, el­tö­röl­te­tik.

Mert tö­re­dé­kes az is­me­re­tünk, és tö­re­dé­kes a pró­fé­tá­lá­sunk:

ami­kor pe­dig el­jön a tö­ké­le­tes, a tö­re­dé­kes el­tö­röl­te­tik. (1Kor 13, 8-9). Tehát, semmi sem ami tökéletlen nem örökli az örökkévalóságot, de ebben az életben mégis megvan a kezdete annak a megismerésének, hogy jobban megismerjük azt aki megmentet minket a halálból, Isten Fia, Jézus Krisztus az.

Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 A Ruth könyve egy gyöngyszem az írások között. Ez a könyv annyira gazdag Isten útjainak ábrázolásában, hogy ha figyelmesen, imával olvassuk, meglátjuk az egész történelmet Isten terveinek megértését, de nem is akárhogy, hanem a szeretett és a ragaszkodás példaképe tárul elénk. A könyv olvasást igényel, ha tényleg szeretnénk megtudni, hogyan alakult és alakulni fog Isten útja az emberiség és elsősorban Izrael sorsa. Gyönyörködünk abban az isteni bölcsességben, ami elénk tárul. Egy fontos mozzanattal kezdeném ezt az írást, onnan, ahol elválnak útjai a két szeretet özvegyek választásai, ami ténylegesen megmutatja, hogy kiben van még az a ragaszkodás Istenhez. “Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.”(Ruth 1). Erre azt lehet gondolni, hát igen Ruth jobban szerette az anyósát. De itt láthatjuk meg igazán, hogy nem erről van csak szó, hiszen Orpá is szerette anyósát és mégis két külön világ volt bennük. De ugorjunk tovább, ami a mai témánhoz tartozik.  

 "Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8).

 Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsi­dó, aki kül­ső lát­szat­ra az, és a kö­rül­me­té­lés sem az, ami a tes­ten kül­ső­kép­pen lát­szik, ha­nem az a zsi­dó, aki bel­ső­kép­pen az, és szí­vé­nek a Lé­lek ál­tal tör­té­nő, nem betű sze­rin­ti kö­rül­me­té­lé­se az iga­zi kö­rül­me­tél­ke­dés, amely­nek di­csé­re­te nem em­be­rek­től, ha­nem Is­ten­től van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre. 

  Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról. 

 De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet. 

 Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek. Vagyis az igehírdetés magvait, ami életet ad aki felszedegeti és gyűjti magtárába és abból él.

 Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyveiben Isten szava, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak. 

 Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának. 

 Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára, de nem egybe alkotva, külön külön meghatározva a házépítést, de akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében. 

“Ne ag­go­dal­mas­kod­ja­tok te­hát, és ne mond­já­tok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mi­vel ru­ház­kod­junk?” Mert mind­eze­ket a po­gá­nyok kér­de­zik. Mert jól tud­ja a ti mennyei Atyá­tok, hogy mind­ezek­re szük­sé­ge­tek van.

 Ha­nem ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és ezek mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek. (Mt 6, 31-32)

 "…ami­kor el­jön azon a na­pon, hogy meg­di­cső­ül­jön szent­je­i­ben, és cso­dál­ják mind­azok, akik hit­tek, mint ahogy ti is hit­te­tek bi­zony­ság­té­te­lünk­nek. Ezért imád­ko­zunk is min­den­kor ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön be ti­te­ket a jó­ban való tel­jes gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit hat­ha­tós mun­ká­lá­sá­val, hogy meg­di­cső­ül­jön a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus neve ben­ne­tek, és ti is őben­ne, a mi Is­te­nünk és az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből". (2Thessz 1, 10-11).