Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

Kérdés és felelet.

Én kérdezem.

Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) annak nincs örök élete? Én tudom, hogy ez nem igaz, de konkrétan Péter ír arról, ha jól emlékszem, hogy ez egy folyamat nem függ össze a meneküléssel.Te hogy gondolod? Miért volt ez így kijelentve? Most nincs semmi jelentősége, gondolom. Gondolom azt is, hogy a Bemerítő János próféta bemerítés is másról szólt. Vagyis tényleg a zsidóknak kellett ez. Én be voltam merítve Jézus nevében, mert így kellett akkoriban. Így tanítottak.

 A baptisták ezt nagyon is felkapták. De, hogy lehetne kihozni az igazságot, ha az írás többször is említi a bemerítés tényét. Gondolom ez is hit kérdése. De az üdvösséghez nincs semmi köze. De ez az én véleményem.

A testvér feleletete:

 Az én alapállásom minden kiábrázoló rítus kapcsán az, hogy az újszövetségben szükségtelen minden ilyen dolog. Az, hogy János és az Úr is ezt tette, egy szimbolikus cselekedet volt a részükről. Ezt kellett tenniük az írás szerint, János, Isten felkent prófétája volt, Krisztus pedig maga az Isten földi megtestesülése. A vízbe merítés az igazságba merítést szimbolizálja, mivel a víz szellemi megfelelése az igazság. Ha egy próféta vagy maga az Úr valakit vízbe merít fizikailag az rendben van. De, hogyan meríthet vízbe egy ember egy másik embert? Hogy jön ahhoz egy baptista vagy bárki más, hogy vízbe merítsen egy másik embert? Ez tiszta Istenkáromlás! Ez pontosan olyan, mint amikor egy katolikus pap gyóntat és utána kiszabja a penitenciát, megbocsátja a bűnt és feloldozza a gyónó embert. Bűnt csak Isten bocsáthat meg. Bemerítést csak Isten, vagy az Isten által felkent próféta végezhet. Ennek meg volt a korszaka és nem ellenkezik az írásnak.

Az én válaszom:

Nem tudok szóhoz jutni, hiszen te a János próféta bemerítéséről beszélsz. Bizony más azt nem tehette meg. De az a vízbe merítés még az ószövetségi bűn bocsánatot és az eljövendő ítélettől való szabadulás Izrael számára jelképezte. Nem tudok most de nem is akarok idézni a bibliából. Az újszövetségi írások felfedik, új értelmet adnak a vizbemerítésnek, Jézus nevében. De el sem hiszem, hogy ezekkel nem találkoztál. Számos ige és írás teszi nyílvánossá, hogy van bemerítés Jézus nevében. Egy rosszabbik fordításban, vagy inkább tudatosan megváltoztatva az Atya, Fiú a Szentlélek nevében merítkeztek be. Én nem tartom ezt fontosnak mint a baptisták, de azért ez volt, Pál apostol is bemerítet egy két embert, de maga mondja, hogy ez nem az ő hivatása. Filip is bemerítette az etióp eunuchot. A János próféta aki az utolsó volt, neki az volt a feladata, hogy elvégezze a Messiásra osztott igazságot. De az újszövetségi bemerítés nem erről szól. 

 Hát ennyi. De azért megrökönyödtem az írásodtól, mert gondoltam, hogy látod a kettő nem ugyanaz. 

Bocsi, nagyon megviselt ez a határozott felfogású vagy hitbeli nézet különbség. 

Felelet:

Tisztán tudtam, hogy kiakadtál. Azt hiszem megint nem értesz. Nem alapvetően a bemerítés rítusával van gondom, bár tartom, hogy nincs szükség sem erre sem egyébre az újszövetség hatályba lépése óta, hiszen minden kiábrázoló, fizikai rítus az ószövetségben volt szükséges és jellemző. Az újszövetség egy belső, szívből eredő szövetség Istennel, nemhogy nem szükséges, de nem is szabad semmilyen kiábrázoló rítussal élni ennek szellemében! A Messiás eltörölte még a szombatot is, egyetlen konkrét felhívást tett arra nézve, hogy mit tegyenek az emberek az Ő emlékezetére, ez pedig az amit a keresztények úrvacsorának hívnak, de azt is súlyosan félreértik, hiszen az Úr asztala nem egy pártossági gyülekezeté. 

  Apcs 21:24 Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velük, és költs rájuk, hogy megnyíressék fejüket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.

   Apcs 21:25 A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magukat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.

Szóval arra gondolj, hogy kik merítenek be kiket és mibe??? Hazugok merítenek be hazugságba testvér, felfogod ezt? Amikor az apostolok vagy a hitben igazak, az Úr által megvilágosított és/vagy felkent emberek merítettek be az rendben van és volt. De ma ki ilyen??? Az, hogy akkor ez lehetséges volt és talán szükséges is, hiszen akik akkor éltek még az ószövetség idején születtek és csak a kiábrázoló rítusokból értettek, de ma ez pont ellenkezőleg van. Felfogod, hogy ma nincs olyan ember, akinek Isten adta joga van a bemerítéshez? Nem értetted a gyónás hasonlatot? Abban az időben is megvallották az emberek a bűneiket és megtisztultak, de nem katolikus papoknak!!! Érted vagy nem amiről beszélek? Te csak azt nézed, hogy mi van a Bibliában, ugyanúgy mint a vak keresztények, de nem vagy képes alkalmazni ezeket a tanításokat a mai időre. Ez nem hit hanem felfogásbeli különbség köztünk. Nem látod a fényt csak a vak sötétséget mert elvakítottak annak idején. 

Róm 2:28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van, Róm 2:29 Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Gal 6:15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.

 Erről konkrétan én sem beszéltem soha. Ami a kiábrázoló rítusokat illeti, azokról egységben igen, de a bemerítést soha nem emeltem ki ezek közül. Az is kiábrázolás, értse mindenki ahogy akarja.