A vak gyógyulása.

 

“Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban." (Márk 8,-22..26)

  Egy gondolkodó ember ha valamivel szembesül ami nem mindig egyértelmű, felteszi magában a kérdést, mert a hozzá érkező információknak lehet lényegükben több alternatívája is. Abból kell választania ami közelebb áll az ő kontabilitásához. A hívő ember tudatosan Istenhez fordul a válaszhoz. Megkéri Istent, hogy a számára nem egészen világos információt Isten kezelje. A tapasztalataim szerint, mindig türelmesen kell várni ha azonnal nincs válasz. Az Úr halja az imákat, de Ő tudja jobban mikor kell felelnie, ha egyáltalán felelni fog. Miért írom ezt, hogy egyáltalán felelni fog-e? Talán azért mert még kell egy fontosabbat eldönteni az emberben. Isten a rend Istene nem a káosz Istene. Még a legtehetségesebb embereknek is el kell sajátítani az alapokat abban a tárgyban amiben ő kimagasló tehetséggel rendelkezik. Igaz hogy az ilyen ember gyorsabban tanul az átlagnál. 

 Amint látjuk, hogy Jézus ebben az esetben is meg a János 9. fejezetben is, nem úgy cselekszik mint általában. Ennek oka van. Ezt az okot kell felismerni Isten által. Gondolataimat nem vésem kőbe, nehogy úgy legyen, hogy ez tanításnak tűnjön. Mert Isten bőséges ajándékokkal áldotta meg az eklézsiát, nem egy emberbe szorította be a tudás a hit ajándékát. Tehát hogy már kimentettem magam az esetleges hibák alól, hozzákezdeném elemezni ezt az igeszakaszt.

 Az Úr Jézus sok csodát művelt Izraelben nyílvánosan, az emberek szeme láttára, és e miatt sokan is követték. De tudomásom szerint amit titokban tett, azt csakis azért tette, hogy egy a szemek elől rejtett személyes kapcsolatot teremtsen az ember és közötte. De miért kellett ilyen utálatos módszerekhez nyúlnia mindkét esetben? A vakon született János 9. és ebben is azt történt hogy a nyálával sarat gyúrván a vak szemére kente. Itt meg egyenesen beleköpött a szemébe. De tudjuk, hogy sokkal komolyabb cselekvését egy rövid szóval tette meg. Lázárnak azt mondta " jöjj ki" vagy másoknak " kelj fel", és azonnal feltámadtak holtukból.

Mi ebben a rejtély? Tudomásom szerint, Jézus amikor az övéi körében volt, csodákat nem tett. Ő a tanítványainak az igét magyarázta, azért is Péter azt mondta, "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad."( János 6,-68). Péter túl látott a csodák látomásain. A csodáknak nem az volt a célja, hogy az emberek higgyenek benne, mert tudniillik, a csodák láttán se hittek benne. Volt szemük látták és mégse hitték el, hogy Ő az Isten Fia. A tanítványok pedig meglátták benne a Messiást:"Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." Igaz, hogy amikor Jézus a vízen járva a tanítványok csónakja felé tartott, azt kívülállók nem látták, ha ez az ember számára csoda is, meg hogy megnyugtatta a természet elemeit, ezek a csodák igazán az Isten közbenjáró hatalmát fejezi ki, az övéiért. Itt szűkült a kör. Ma ez a korabeli kifejezéssel élve, nem a reklám helye. Az Úr az övéi körében, egy szoros kapcsolatban van, és azt cselekszi, amit a világ nem láthat. Igaz kivételes esetekben tett csodát az övéi körében mert szükség volt rá, pl. Péter anyósát meggyógyította, Mária Magdolnát megszabadította hét démontól, Lázárt is feltámasztotta, de ezek az esetek a túláradó szeretet az övéik iránt voltak. Azért egy különbséget teszek ezek között a csodák között. 

Itt a vakkal kapcsolatban még jobban érzékelhetőbb ez a különbség. Kivezeti őt a faluból, kezén fogva, micsoda szellemi üzenet számunkra!!! Mi tehetetlenek, akik teljes szellemi vakságban vagyunk, az Úr személyesen angyalok közbenjárása nélkül, vezet ki a táboron kívül, oda ahol semmi emberi befolyás nem érheti. Ő és Jézus és senki más. Nem lett volna elég csak ráteni a kezét és meggyógyult volna, mert ezt is megtehette volna. De nem, egy procedurát végez rajta, méghozzá szembeköpi.

 Ma ezt sokan megcsinálják csak negatív értelemben, utálatott fejezve ki a haragosa ellen. Ezek a szembeköpések nem gyógyítanak, legfeljebb vak haragra gerjesztenek. De az Úr gyógyírnak használja nyálát. Én ezt nem tartom misztikus anyagnak, mert Krisztus ember volt nem volt varázsló. Ennek szellemi üzenete van. Ma már okosabbak vagyunk tudományi téren, tudjuk, hogy a mirigyek az emberben az emésztést segítik elő, és az szétválasztást a tisztulást. De hiába köpjük szembe a vakot, attól még nem fog látni. Ha leválasztjuk most a fölösleges gondolatokat a magról, akkor azt mondhatjuk, hogy az Ige köpte szembe a vakot. De azonnal a vak nem lett éles látóvá. Látni kezdett, de a távoli embereket mint fákat. Ilyen az ember amikor az ige hatni kezd rá, látja a sziluettet, látja az embereket, de nem látja úgy ahogy látnia kell. De az Úr megkérdezi őt, lát-é valamit? Becsületesen bevallja, hogy még nem lát tisztán. Már felismeri, hogy embereket lát, de mint járkálni fákat. Nem mond ez nekünk valamit, felismerjük magunkat, átéltük ezt a periódust az életünkben?

 Gondolom, aki most élesen lát, az tudja mert átesett ezen a gyengeségen. A hit kezdetén nem látjuk a dolgokat oly élesen, az Ige már munkálkodik bennünk, az Úr a kezét fejünkre tette, de megkérdezi, hogy látsz e már valamit? Ha beismered, hogy még  nem tisztán, és nem futsz el a faluba hirdetni a csodát az igét, akkor tovább foglalkozik veled. De most már nem szükséges a köpés, hanem a kezét helyezi a szemére. Attól a pillanattól élesen kezdett látni.

Tehát ebből az ige szakaszból, láthatjuk, hogy ad látást a vaknak az Úr.

1.) A vakot hozzávezetik. Ez a dolga az Úr szolgájának. Kérve Őt, hogy gyógyítsa meg.

2.) Az Úr személyesen, a kezénél fogva kivezeti lakot területről.

3.) Elkezdi a gyógyító procedura első fázisát.

4.) Az utolsó fázisnál az Úr keze által éleslátást nyer a beteg.

5.) "És haza küldé, mondván; Se a faluba be se menj, se senkinek el ne mond a faluban".

 Ez nagyon furcsának tűnik és érthetetlen. Nem szaladt a faluba, hogy örömét hirdesse a nép előtt, netán egy téren vagy egy pódiumon, vagy színpadon. Pedig nagyon örülhetet amit az Úr vele tett. Mi ezt csináljuk sokan, ha az Úr csodát tesz velünk. Azért nem írok hatodik pontot, mert ez már a következményekről szól, az engedelmességről. 

Nagyon sokan közülünk dicsekszünk az újjászületésünkről, hogy mi mindent tisztán látunk, hogy mennyire gazdagok vagyunk a tudásban. Mindig is fennállt a veszélye annak, hogy a tudás az ige által, amit tényleg igaz is lehet, önbizalomhoz vezethet. 

 De már akkor is megjelenhet amikor még homályosan látunk. Többnyire így is van. Ez a tapasztalat. Nekünk mindig szükségünk van az Úrra, betegek vagyunk vagy egészségesek. 

 Bízom abban, hogy ez a téma felkeltette egyesek érdeklődését, és tovább tudja fokozni magában, mert én csak az esszenciáját tártam fel. Már úgyis hosszúra sikerült az írásom.

 

Hadjuk az Urat, hogy saját kezével érintse meg a beteg részeinket, és hagyjuk hogy Ő vezessen, ne ellenkezünk ha hozzá akarnak vezetni az Ő szolgái.