A tíz szűz.
( Máté 25. 1,-13)
"Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Az Úr ebben a példázatban, kissé félrehúzta a függönyt, hogy betekintsünk mi van mögötte, a színfalak mögött, a keresztény ház külső arculata mögött, amit a mennyeknek országának nevezz itt a földön. Mert a tíz szüzek jelképezik azt. Mind a tíznél volt lámpás, tehát mind a tíz szüzek, Krisztus nevét vallják.
Így a keresztény világ teljesen összeomlik. És nem csak az oktalanok, hanem a bölcsek is elalszanak. Senki sem találtatott méltónak a vőlegény iránti éber várásnak. – mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Isten azonban, ha titokban is, de gondot visel, hogy készülve és várva a vőlegényre, el akarjanak menni valahova és közben elaludni. Röviden, megváltoztatták eredeti helyzetüket. Nemhogy nem éberek, hogy várják a vőlegény visszatérését, de már nem voltak a valódi helyzetükben. Ezt úgy értelmezném, hogy az egész kereszténység elhagyta eredeti helyét. Amikor visszatér a remény, akkor a helyzet helyreáll, de korábban nem. Éjfélkor, amikor már mindenki aludt, kiáltás harsant: "Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!" Ez érintette a szüzeket, az ostobákat és a bölcseket egyaránt. Így van ez most is. Ki tagadja, hogy az ostoba emberek nem beszélnek és írnak az Úr megjelenéséről? Az általános izgalom minden keresztény közösségben, országban és városban folytatódik: az ellenállás ellenére egyre szélesebbre terjed a várakozás. Nem a világ várja a vőlegényt, hanem a keresztények. Ez semmiképpen sem tartja vissza Isten gyermekeit attól, hogy Isten Szellemében növekedjen. Az olajat keresők aggódva rohangálnak ide-oda, nyugtalanok, ( nincs béke a szívükben) ellenben, akiknek olaj van a lámpában, azok örülnek, hogy lesz idejük, mielőtt a vőlegény visszatér, mert tudják, hogy a korsóikban van olaj. És micsoda különbség! Az okosak már korábban felhalmozták az olajat, míg a többiek ostobaságukat bizonyították azzal, hogy nem tették ezt. Hadd hívjam fel erre külön a figyelmet. Nem az a különbség, hogy várjuk-e az Úr visszajövetelét vagy sem, hanem az olaj (vagyis a Szent Szellem kenete) birtoklása vagy hiánya. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a balga szüzek lámpásaiban is volt olaj: "Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik." Hogy ne térjünk vakvágányra, csak röviden, az ostobák lámpásaiban is volt olaj, a meggyőződésem az, hogy az az olaj, amit Istentől kapott szellem Ádám orrába lehelt. De ez nem elég a haza vezető útra, de nem csak azért, de hagyjuk ezt a gondolatot nyitva.
Minden keresztény aki Krisztus nevét vallja, valamennyien szüzek làmpással. De az olajhiány elkerülhetetlen azoknál, akiben nincs Krisztus Szelleme, az egyáltalán nem tartozik hozzá. Ezeket nevezi az Úr ostobáknak vagy balgáknak a példázatában. Bármit is vallanak, ők nem tudják, mitől mások a bölcsek a Szellem üdvössége nevében; és az ő nyugtalan keresésük az után, ami hiányzott belőlük, végül még itt a földön is elválasztja őket attól a közösségtől, azoktól akik az Úrhoz vezető úton mennek. Hogy érthetőbb legyek, más utakon járnak.
Az az elképzelés, hogy ők azok a keresztények, akikből hiányzik a jövő előrelátásának ajándéka, nemcsak helytelennek tűnik, hanem teljesen méltatlannak is a szellemi elméhez. Krisztus megismerése kevésbé értékes, mint a jövő helyes tudása? Nem tudok megérteni egy keresztényt olaj nélkül a lámpájában, akik az igét igyekszenek magyarázni, tehát nem szellemben jár, hanem testben él. Világossá válik, hogy minden szentben, aki engedelmeskedik Isten igazságának Krisztusban, a Szent Szellem lakozik benne. Amint János tanít bennünket, az isteni család legkisebbjei jogosultak erre a kenetre, nem az atyák és a fiatalok, hanem a gyermekek. "Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért. Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.(1 János 2,-12,13)
Természetesen, ha Krisztusban a legfiatalabbaknak vannak ilyen kiváltságai, akkor a fiatal férfiak és a családapák nem nélkülözik ezt, itt nem csak a korról van szó. Ezért, teljesen biztos vagyok benne, hogy igazam van, megerősítem, hogy ha a példázat az olajra összpontosít, akkor nem a jövő prófécia ajándékára, hanem Isten Szelleme ajándékára utal, akkor minden ilyen keresztényben, és senki másban, a Szent Szellem lakik. Ilyenek azok az okos szüzek, akik a vőlegény találkozására készültek, és amint megjelent, bevonultak vele a menyegzőbe. Amikor ez az óra közeledik, mások éppen ellenkezőleg, egyre jobban összezavarodnak. Lelkükben és hitükben nem Krisztusra támaszkodva, mert a Szentlélek nem lakott bennük, felbecsülhetetlen értékű ajándékot kérnek az árusoktól, kérve, hogy valaki irgalmazzon nekik, és adja el ezt a felbecsülhetetlen értékű olajat, amit lehetetlen megvásárolni. Eközben az Úr visszatér, és akik készen álltak az érkezésére, bementek vele a menyegzőre, és az ajtók bezárultak. A többi szüzet nem engedik be a lakomára. Az Úr nem ismeri őket.
Közben hadd mondjam el, hogy ezek a balga szüzek sorsukban különböznek azoktól az okosoktól, akiket az utolsó időkben, szélesebb és mélyebb különbségek miatt, érdem szerűen mentek be az ajtón a menyegzőre. Nincs okunk azt hinni, hogy a kint maradtak, hogy a szenvedők helyzetét ezen a fordulóponton tovább bonyolítaná az álom, ahogyan a szentekkel megtörtént a kereszténység hosszú ideje alatt. Mert a példátlan megpróbáltatások és bajok rövid ideje ezt nem teszi lehetővé, ami aztán őket éri. A továbbiakban a Szentírásban aligha találunk alapot annak az állításnak, hogy a Szent Szellem lakhatna korunk ilyen szenvedőiben, mert ez a hívők különleges kiváltsága, hiszen az elutasított Krisztus elfoglalta helyét a mennyben, s vele van a menyasszonya is, tehát a Szent Szellem elhagyja a földet velük. Kétségtelen, hogy a Szent Szellemnek le kell szállnia minden testre a második eljövetel napján, de egyetlen prófécia sem mondja ki, hogy a maradékot így jellemeznék, amíg meg nem látják Jézust. Van egy harmadik megkülönböztető vonás is: sehol nem beszélik ezekről a szenvedőkről, hogy találkozni fognak a vőlegénnyel. Most fel se vetettem a parázna asszonyról szóló igeszakaszt a Jelenések 17 fejezetéből.
Nagyon lesűrítettem a gondolataimat, ez a téma nagyon gazdag, az Úr rövid volt, tudván, hogy a Szent Szellem majd kitárja bővebben a testvérek által.
