Az élő hit meggyógyít.

 

Az élő hit meggyógyít.

"Ami­kor el­men­tek Je­ri­kó­ból, nagy so­ka­ság kö­vet­te őt.

És két vak, aki az út mel­lett ült, ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy Jé­zus arra megy el, így ki­ál­tott: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

A so­ka­ság pe­dig rá­juk szólt, hogy hall­gas­sa­nak, de azok an­nál in­kább ki­ál­tot­ták: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

Jé­zus meg­állt, meg­szó­lí­tot­ta őket, és azt kér­dez­te: Mit akar­tok, hogy cse­le­ked­jem ve­le­tek? Azt, Uram – fe­lel­ték –, hogy meg­nyíl­jék a sze­münk. Jé­zus meg­szán­ta őket, meg­érin­tet­te a sze­mü­ket, és nyom­ban vissza­nyer­ték lá­tá­su­kat, és kö­vet­ték őt". (Mt 20, 29-33).

 Számtalan eszmék, ideológiák, tudományok, tanítások látnak napvilágot ebben a világban. Az úgynevezett orvostudomány minden eredményével és kudarcával együtt a test és a lélek ( nem szellem) gyógyításával foglalkozik. Egyesek szerint sok esetben kárt okoznak az embernek. De ezt hagyjuk másokra, akik belelátnak a mélységekbe, mi folyik az orvostudomány berkeiben. A mi dolgunk szellemit összekapcsolni a szellemivel. 

 A fent idézet megtörtént epizódott vesszük górcső alá. Ne legyen a szándékunk, hogy betűire boncolgassuk, mert arra nincs idő és kapacitás. A legfontosabb az, hogy Jézus a Messiás eljött népéhez, Izrael házába, pogány földekre nem tette a lábát. Ez volt az elsődleges célja a próféciák beteljesülése ami maradéktalanul meg is történt. Születésétől fogva egy utat kellet járnia ami a feszületen ért véget. 

 Isten aki ember testét öltötte magára, eljött a földre világosságot hozva a sötétben ülőknek. Útja során irgalmasság teljes munkáját végezte a hit fiait dicsőség fiaivá tette. Maga Isten ember képében megjelent Izraelben. Mindent amit tett az Atya akaratából tette, a Teremtő Isten számára nincs semmi lehetetlen, betegeket gyógyított halottakat támasztott fel. A prófécia szerint elhozta Izrael számára a szabadulást. De az övéi nem fogadták be. Az ördögök űzése a lelki szegények vigasztalása csak az előjelei voltak a királyságának, ami aztán Isten akaratának végső és egyetlen célja a bűn megváltása a golgota hegyén a feszületen, Krisztus győzelme a sátán és a halál felett. A sátánt a feszületen győzte le, a halál pedig nem fogott rajta harmadnapra feltámadt. 

 De mit meríthetünk a fent idézett történetből mi akik az üdvösség útjára szánt az üdvözítő Isten. 

 A Jerikóból az átkozott városból a Jeruzsálemi úton ment Jézus és a sokaság követte. A sokaság látta, hogy nem egy egyszerű prófétát támasztott fel Isten Izraelben, a csodák láttán azonnal királlyá akarták emelni. Egy egyfajta pártosságot fedezhetünk fel a tömegek, tanítványok részéről. Egy olyan jelenséget amit ma is tapasztalunk az elnökjelöltek választási kampánya során, amikor az elnökjelölt a nép közé vegyül az úton. Körbeveszik a bizalmasai és testőrei. Nem engedik a személyek közeledését, elhárítják a tolakodókat. Ez mind személytelen folyamat, hacsak a reklám kedvéért nem vesz az ölébe egy kisgyermeket vagy kezet fog egyes személyekkel. Ez történ akkor is amikor a tömeg követte az a sokaság akik aztán később kiáltották "feszítsd meg". 

 De az Úr meghallja a hit kérését és fontosabb dolga nem is akad attól, hogy Isten mindenható hatalmával feleljen a hit kérésének.

 A mai lármás életünkben is elnyomja a tömeg a hit szavát, ezer hangok és jajok között mit sem törődünk embertársainkal, de ezt az Úr nem is várja el tőlünk, hogy tévedhetetlenül halljuk meg az igaz hit kérését másoknál, ez mai napig Isten hatalmába van, hiába a mi felvilágosúlt gondolkodásunk és ismeretünk nem a mi dolgunk felelni a hitre, a mi dolgunk, hogy ne gátoljuk azokat akik Istenhez fordultak. Mivel is gátolhatjuk őket? - azzal, hogy valami fontosabbat állítunk eléjük a magunkéból. A saját pártosságunk, vallásosságunk a saját meggyőződéseinkel traktáljuk az őszinte zsenge lelkeket. "Test­vé­re­im, a mi di­cső­sé­ges Urunk­ba, a Jé­zus Krisz­tus­ba ve­tett hi­te­tek ne le­gyen sze­mély­vá­lo­ga­tó. Mert ha be­megy hoz­zá­tok a gyü­le­ke­zet­be egy arany­gyű­rűs fér­fi fé­nyes öl­tö­zék­ben, és be­megy egy sze­gény is pisz­kos ru­há­ban, rá­te­kin­te­tek arra, aki fé­nyes öl­tö­zé­ket vi­sel, és azt mond­já­tok neki: „Te ülj ide szé­pen”, és a sze­gény­nek ezt mond­já­tok: „Te állj ott, vagy ülj ide a zsá­mo­lyom mel­lé”, nem ke­rül­te­tek-e el­lent­mon­dás­ba ma­ga­tok­kal, és nem let­te­tek-e go­nosz gon­dol­ko­zá­sú bí­rák­ká? (Jak 2, 1-3). 

 A két vakot az út szélén semmibe vették a tömegek, mert szegények és tehetetlenek voltak. Nagyon komolyan gondolom azt, hogy egy csepp gonoszság se kerüljön a szívünkbe, ne legyünk személyválogatók, felosztva a miénket a nem  mieinkkel. Isten ember szerető attól függetlenűl kicsoda és milyen egzisztenciális háttere van. Pedig a sátán arra törekszik, hogy ellentéteket szítson az emberek között. Hagyjuk a teljes döntést az Úrra, Ő nem téved soha. 

Amikor megkérdezte Jézus a vakokat " mit akartok, hogy cselekedjem veletek", azok azonnal azt mondták, hogy nyíljon meg a szemünk. Ez volt számukra a legfontosabb. Ők szenvedtek a vakságuk miatt. Ezt az Úr tudta, de mégis megkérdezte. Mi milyen szükségét érezzük magunkban? Mi a legfontosabb számunkra, a pénz az egészség, boldogság, ezt kívánjuk naponta magunknak és barátainknak. Mitől szenvedünk mindinkább? Az anyagiak miatt boldogtalanságunk miatt, vagy vannak még sürgősebb szükségeink? De csak egy kell, hogy térjünk meg az Úrhoz a legfontosabbal, hogy nyissa meg a szemünket. A vakok hallották Jézus közelségét, tehát az alkalom adódott számukra, hogy megragadják a lehetőséget. Volt e ilyen alkalom kedves olvasó az életedben, hogy semmi másra nem vágytál,  az ige hallatára szükségét érezted, hogy az Úr gyógyítson meg szellemi vakságodból. Vagy inkább garasokért könyörögsz az út szélén? Ha ráismersz arra mi a legfontosabb az életedben, akkor fennhangon kiálts az Úrhoz, kiáltsd túl a környező zajos világot, ha akarod Uram ments meg engem minden bűntől csírázott vadhajtásoktól az életemben. A hitre az Úr azonnal válaszol, megérinti minden olyan részedet ami gátolja az üdvösség útjára lépésedet. A reakció sem marad el, mert ha átéled ezt az újjászületést, követni fogod új erővel és hálával Istent dicsőítve. Az élet minden buktatóját könnyen hidalod át, mert a bűn súlya nem nehezedik rád többé. Egészen új utak nyílnak meg előtted, ha nem képmutató a hited, Isten könnyen fog vezetni utadon, mert mindent úgy fogsz látni ahogy az valójában van. A bizalom teljességében add át magad Isten kegyelmi vezetésének az élet minden apró részletében. Emberek vádaskodásai olyanok lesznek számodra mint az esőcsepp kopogása az ablakon. De ha úgy gondolod, hogy tehetetlen vagy, nem tudsz meg se mozdulni, mert amit akarnál nem tudod megtenni, s amit nem akarsz azt megteszed. Bízva bízzál az Úrban ha hited arra irányít amerre Jézus jár, kövesd őt, mert meg tud szabadítani bénaságodból, mert ha van hited, Ő látja azt.

"És íme, hoz­tak hoz­zá egy ágyon fek­vő béna em­bert. Jé­zus lát­ta a hi­tü­ket, és azt mond­ta a bé­ná­nak: Bíz­zál, fiam! Meg­bo­csát­tat­tak bű­ne­id.

Né­mely írás­tu­dó ek­kor így szólt ma­gá­ban: Ez Is­tent ká­ro­mol­ja.

Jé­zus, is­mer­ve gon­do­la­ta­i­kat, azt mond­ta: Mi­ért gon­dol­tok rossz­ra szí­ve­tek­ben? Mert mi könnyebb, ezt mon­da­ni: „Meg­bo­csát­tat­tak a bű­ne­id”, vagy ezt mon­da­ni: „Kelj föl és járj!”? De azért, hogy meg­tud­já­tok, hogy az Em­ber­fi­á­nak van ha­tal­ma a föl­dön a bű­nö­ket meg­bo­csá­ta­ni – ek­kor azt mond­ta a bé­ná­nak –: kelj föl, vedd a nyo­szo­lyá­dat, és menj haza! Erre az fel­kelt és ha­za­ment. (Mt 9, 2-6).

Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretete.

 

Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretete.

"….. Krisz­tus lak­jon hit ál­tal a szí­ve­tek­ben a sze­re­tet­ben meg­gyö­ke­rez­ve és meg­ala­poz­va, hogy ké­pe­sek le­gye­tek meg­ér­te­ni min­den szent­tel együtt, hogy mi a szé­les­ség, hosszú­ság, ma­gas­ság és mély­ség, és meg­is­mer­jé­tek Krisz­tus min­den is­me­re­tet fe­lül­ha­la­dó sze­re­te­tét, hogy így be­tel­je­sed­je­tek az Is­ten egész tel­jes­sé­gé­ig. Aki ké­ré­se­ink és gon­do­la­ta­ink mér­té­kén fe­lül is ké­pes min­dent bő­sé­ge­sen meg­ten­ni az ő ben­nünk mun­kál­ko­dó ere­je sze­rint, azé a di­cső­ség az egy­ház­ban Krisz­tus Jé­zus ál­tal, min­den nem­ze­dé­ken át örökkön örökké. Ámen". (Ef 3, 17-20).

 Pál apostol az efézusiakhoz írt levele szellemi magaslatok kijelentése, ugyanis az efézusiak nagyon jól álltak szellemi megértésben, nem alkalmaz fedést, dorgálást és ezért alkalmasságot nyert, hogy az apostol olyan kijelentéseket tegyen ami lehetővé tette számunkra is a megismerést, ama titkokat amit Isten még a teremtés előtti időktől titkolt a nemzedékek előtt a gyülekezetről. Ennek okáért mi is az egyházban Krisztus által szellemi áldásokat nyerünk. De az idő folyamán enyhült az efézusi gyülekezetben az első buzgó szeretet. Ezt a Jelenések könyvében olvashatjuk. " De az a pa­na­szom el­le­ned, hogy az első sze­re­te­tet el­hagy­tad. Em­lé­kezz vissza azért, hon­nan es­tél ki, és térj meg, és az előb­bi cse­le­ke­de­te­ket cse­le­kedd, kü­lön­ben ha­mar el­jö­vök el­le­ned, és ha nem térsz meg, ki­moz­dí­tom gyer­tya­tar­tó­dat a he­lyé­ből. (Jel 2, 4). Bizony ez be is következett a Krisztus után a negyedik évszázadban, elfáradtak az üldöztetésben, álhatatságuk alább hagyott, ugyanis az első szeretetet elhagyták, és azokat a csodás Isten Szellemének erejével véghez vitt cselekedetek végérvényesen elapadtak, megjelent az intézményesített úgynevezett kereszténység, felváltotta a kereszténység összeolvadása a világi hatalommal, ezt megfigyelhetjük a hét gyülekezet hronológiájában. A gyertyatartó jelképezi Krisztus fényét a világ felé a gyülekezetek által, de ezek a gyertyatartók az Úr tüzes szemei előtt vannak, éles átható szem ami mindent lát úgy ahogy van leplezetlenül, nem a földön hanem a mennyben ahol az Úr közötte jár, de a hívő számára ez nem kelt félelmet, mindinkább a gyengeség és tökéletlenség ellenére örülhet, hogy Krisztus kegyeibe fogadta: " Írd meg, ami­ket lát­tál (Jánosnak szólt), és amik van­nak, és amik ezek után tör­tén­nek: a hét csil­lag tit­kát, ame­lyet lát­tál az én jobb ke­zem­ben, és a hét arany gyer­tya­tar­tót. A hét csil­lag a hét gyü­le­ke­zet an­gya­la, a hét gyer­tya­tar­tó pe­dig a hét gyü­le­ke­zet." (Jel 1, 19)

De ez a gyertyatartó ki volt mozdítva a helyéről mint tiszta világító lámpás itt a földön, és többé nem említik a gyülekezetekhez való üzenetekben, már az első efézusi gyülekezet idején hanyatló tendenciát követett a gyülekezet mint igaz tanú ezen a földön. Nagyon nagy tévhitben élnek sokan ma, hogy azt gondolják az első szeretet visszatér az egyházba. Ha ez így lenne akkor Isten ugyanolyan cselekedetekkel áldaná meg a hívőket mint az első idők gyülekezetében. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a mai gyülekezet és a hozzá tartozó hívők, olyakat tudnak cselekedni ami világosan arra mutat, hogy megújította Isten a végidőkben áldásait ebben a formában. Betegek gyógyítása sőt halottak feltámadásának kisérlete, meg, hogy a szó ereje jobbá változtatja a világot általuk. Ezt mi hívők nem látjuk a Szentírásban. Ezt követhetjük a Jelenések könyve 2,3 fejezeteiben. De ami ránk tartozik az utolsó négy gyülekezet, azok akik megmaradnak az Úr eljöveteléig. A laodiceai gyülekezethez írt üzenet

"...tu­dom a te dol­ga­i­dat, hogy sem hi­deg nem vagy, sem for­ró. Bár­csak hi­deg vol­nál vagy for­ró! Így, mi­vel lan­gyos vagy, sem hi­deg, sem for­ró, ki­köp­lek a szám­ból". (Jel 3, 15). Itt már szó sincs világító gyertyatartóról. A gyertyatartók a mennyekben Krisztus előtt sértetlenűl állnak, de ez nem jelenti azt, hogy azt amit mi tévesen hiszünk, hogy a mai kereszténység Krisztus világosságát tükrözik mint világító lámpás, túlzás nélkül mondhatom, hogy sötétség jellemzi a milliárd nagyságú kereszténységet, mert széles úton jár. Ez egy nagy banális tévedés ha valaki azt hiszi, hogy a kereszténység Isten gyülekezete. És aki ilyen formában kereszténynek vallja magát, az közösséget vállal bűneivel. Engedékenységem miatt néha én is az igaz hívőt, kereszténynek definiálom. Már csak az érthetőség kedvéért. Én nem tartom magam kereszténynek, inkább igyekszem követni Krisztust, álszentség és álszerénység nélkül. 

 Elvagyunk ragadtatva az evangélium áldásos kijelentéseitől, magunkra szabjuk őket, de van egy nagyon káros hatása, hogy ha a Szent Szellem pecsétje nincs rajta, mert egész más időkről szól és más embereket hívott akkor és ma. Az újszövetség áldásait élvezzük a Krisztus kiontott vérének szövetsége által, Isten megalapozta egyházát felmérhetetlen szeretetében, ez az amit titkolt azelőtt, de az evangélium tartalmaz nem csak kegyelmet, hanem próféciákat is, előrevetíti a jövő eljövendő történéseit, Krisztus tanubizonysága a Jelenések könyvében, ami kitárja előttünk a végidők hitetlenségét az emberekben és a rájuk zúdoló itéleteket. A szeretetről szó sincs, mert teljesen elhidegült,  ellangyosodott a vallásosság és a széleskörű teológiai tudás miatt. De Isten nem hagyja el az övéit soha, egy figyelemre méltó üzenetet tolmácsolt a gyülekezet angyalának, ami ugyancsak a gyülekezet végidejéről tanúskodik, ez a filedalfiakhoz szánt üzenet többek között: 

"...tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met. Íme, én adok ne­ked a Sá­tán zsi­na­gó­gá­já­ból, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, és nem azok, ha­nem ha­zud­nak; íme, én meg­te­szem ve­lük, hogy el­jöj­je­nek, és le­bo­rul­ja­nak a lá­bad előtt, és meg­tud­ják, hogy én sze­ret­lek té­ged. Mi­vel meg­tar­tot­tad ki­tar­tás­ra intő be­szé­de­met, én is meg­tar­ta­lak ( más fordításban " kimentelek" vagy kiragadlak a kísértések ideje elől) té­ged a meg­pró­bál­ta­tás ide­jén, amely az egész vi­lág­ra el­jön, hogy meg­pró­bál­ja a föld la­ko­sa­it." (Jel 3, 8). Az egyház el lesz ragadva és nem vesz részt a kísértések idejében. 

Nem mélyedek bele ennek a résznek magyarázatába, de a testvéri szeretet jellemezte a filadelfiaikat. Nem véletlen, hogy a földrajzi elnevezésnek a görög fordítása " testvéri szeretet". 

 Visszatérve a kezdeti igékhez, bizony azok nem az örömhírt idézik, hanem a gyülekezet egészséges fejlődését segítik, ugyanis az efézusiak már elhagyták a kezdeti igehirdetést ami a gyülekezetben már nem volt szükséges, az evangélium a kifelé a világnak szól, a gyülekezetben meg akik már felnőttek " A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére". (Zsid 5, 14). Azok a helyi gyülekezetek akik nem tudják megrágni, megemészteni a kemény eledelt, azoknak ahogy Pál apostol írta a korintusiaknak: "Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el," (1Kor 3, 2). Ezek a közösségek állomásoznak de inkább mint az Izrael fiai a sivatagban egy hegy körül jártak ugyanazon az úton körbe körbe.

 Ha a szellemi életben eljutottunk egy sorompóhoz, tovább nem tudunk haladni, ez egy jó alkalom, hogy megvizsgáljuk mi miatt állított meg Isten. Mi akadályozza fejlődésünket, hiszen a Szent Szellem nem mértékkel ad, miért vagyunk szellemileg elsorvadva. De az ige kimondja, megismétlem: " Krisz­tus lak­jon hit ál­tal a szí­ve­tek­ben a sze­re­tet­ben meg­gyö­ke­rez­ve és meg­ala­poz­va, hogy ké­pe­sek le­gye­tek meg­ér­te­ni min­den szent­tel együtt, hogy mi a szé­les­ség, hosszú­ság, ma­gas­ság és mély­ség, és meg­is­mer­jé­tek Krisz­tus min­den is­me­re­tet fe­lül­ha­la­dó sze­re­te­tét, hogy így be­tel­je­sed­je­tek az Is­ten egész tel­jes­sé­gé­ig".

 Pál apostol itt négy mértékegységről ír, mai nyelven négy dimenzióról. A természeti ember még ha ateista is, ha eszes Istentől kapott tehetség, akkor megismerheti a magasság szélesség és hosszúság a természetben található teremtés anyagi mértékeit, ez a természettudomány a metafizika stb. kutatásai alapján, de Isten mélységét vagyis bölcsességének mélységét ami elsőfokon a feszület, Krisztus halála és feltámadása azt nem mérheti meg. Az a hit által ismerhető meg, ezt nevezi a Szentírás szellemiségnek. Tehát az anyagi léten túl van a szellemi. De ez a szellemi nem filozófiai ismeretek ami elég tág értelmű, hanem Krisztus megismerése a felülhaladó szeretete ami minden értelmet felül múl. Tehát mint élő kövek építik Isten házát, szeretetben hitről hitre haladva együtt a gyülekezetben, amíg el nem jő a tökéletesség, átível nemzedékről nemzedékre. Így épül Isten gyülekezete és nem topoghat egy helyben a felismerésben. Ezt a funkciót tölti be a gyülekezet. Egymást építve szellemi hajlékunkat, ugyanis ez már az örökkévalóság kezdete itt a földön. Hiszen sokat olvasunk a hit gyümölcséről ami elkísér minket az Isten mennyei házába. De mi mint testben élők korlátozottak vagyunk, gondolataink, kéréseink vagy nem is kérjük és megkapjuk, teljes mértékben nem látjuk Isten akaratát a mindennapokban, csakis gyermeki bizalommal tudjuk megtenni azt is amire nem is gondoltunk: "Aki ké­ré­se­ink és gon­do­la­ta­ink mér­té­kén fe­lül is ké­pes min­dent bő­sé­ge­sen meg­ten­ni az ő ben­nünk mun­kál­ko­dó ere­je sze­rint, azé a di­cső­ség az egy­ház­ban Krisz­tus Jé­zus ál­tal". 

 Összegzésben azt tudom mondani, hogy keressük Isten igazságának bölcsességét és az Úr elvégzi általunk mindazt amit elrendelt, a szeretet jegyében.

 

FacebookTumblrTweetPinterestTetszik

0

Szólj hozzá!