Az akarat és szabadsága az csak illúzió?
"Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt." (Jn 17, 24) "Jézus pedig így válaszolt: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok". (Jn 7, 17).
Ezekben az idézetekben találkozunk az "akarat" kifejezéssel. De maga Jézus ezt másképp, vagyis felülírja, hogy nem az Ő akarata a lényeg, hanem az Atyáé. "Aki akarja" kifejezés talán a szabad akarat tényét bizonyítja? Avagy az önkéntes odaadást Isten akaratának. A szabad akarat kifejezés csakis az ószövetségben található meg, nyolc esetben, de minden esetben az áldozat adáshoz fűződik, amit nem kötelességből a törvény szerint, hanem önkéntesen teheti az ember.
Először idézem röviden a Kálvin hitvallását a predesztinációról, ami a szabad akarat determinánsát igazolja egy részt.
Íme a részlet:
"Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva."
Kommentár a wikipédiából így hangzik:
"Kálvin kettős predesztinációs tana szorosan összefügg azzal, hogy ő tagadta az emberi akarat szabadságát. Szerinte az emberi akarat beteg, képtelen az igazi jóra, csak a rosszat képes igazán és teljes erővel akarni. Mivel akaratunk nem szabad, ezért nem függhet tőlünk, hogy jót teszünk-e vagy rosszat, s így az sem függhet tőlünk, hogy üdvözülünk vagy sem. Megigazulásunk és üdvözülésünk csupán attól függ, hogy Isten eleve örök üdvösségre vagy örök kárhozatra választott-e ki bennünket. A kárhozatra szóló elrendelést Kálvin Isten "félelmetes végzésének" ("furchtbarer Ratschluß Gottes") nevezi." Az idézet vége.
Ami a szabad akaratot illeti, magam élete a legjobb bizonyítéka szàmomra, hogy nincs szabad akarat és van Isteni gondviselés aki rajtunk tartja kezét. Van vágyakozás és tervezés, ami sokszor egybeesik Isten előre eltervezett akaratának. De rengeteg lelki gyötrelem kíséri az úgynevezett csalódást, mert a dolgok nem úgy alakultak ahogy azt még emberi logikával is követni lehetett, és mégsem úgy alakult az életem ahogy azt elkèpzeltem. Most már mondhatom, hogy Isten szeme rajtam volt és van most is, semmi kétség, hogy úgy mennek a dolgok amik már előre ki voltak jelölve. Ezért esnek csapdába oly sokan, azt gondolván, hogy amit elterveztek azt maguk szabad akaratából tették sikeresen. Ez az én esetemben nem így volt és van, ugyanis mint egy párhuzamban történnek a dolgok, azok valósulnak meg amire nem is mertem gondolni. Tehát ha az én vágyaim és terveim megvalósúltak volna, amit képtelenségnek tartok, akkor Isten is úgy akarta és szövetkezet a dolgaimban velem együtt, amit én eldöntöttem és segített véghezvinnem. Semmi dicsősége Istennek nem lenne ebben, az egó kormányoz és Isten követi akaratomat, vasárnap pedig beviszem a tizedet hálából a templomba.
Szabad akaratából követett el merényletet Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd ellen, ezzel az ő számításai beteljesültek, kirobbantotta az első világháborút? Ezt csak kérdezem. A dominó effektust előidézve. Az egy lángész lehetett, ugye? Nem, az ember sem véletlenek egybeesése sem irányítója a sorsának vagy a világ történésének. Az emberek vagy elszenvedői vagy áldásait élvezői lehetnek ebben a zárt világban.
Persze vannak még fogalmazási hiányosságok, de a lényeg ez. Ezért örül a lelkem a szívem, hogy Isten engem is kiválasztott, ki tudja miért, az örök élet ajándékára. Ha másképp írnám meg, kételkedve benne, akkor biztosan még vagy féluton volnék, vagy nem lenne meg a reménységem az iránt amit Isten ígért az őt szeretőknek.
Az, hogy Kálvin gyakorlatilag azt tette amit tett, egy másik partra evezett ezzel csakis ellenzékbe kerűlt a pápistákkal, de valójában szövetségét megtartotta egyes érintkezési pontokban a katolikus egyházzal. Ez vonatkozik Lutherre is meg Zwinglire is meg másokra is, akik halálra ítélték többek között az anabaptistákat csupán azért, mert hívei voltak a felnőtt korú bemerítkezésnek. Részt vettek az úgynevezett ítélő atyák társaságában, igaz, inaktívan de bólogatva beleegyezésüket adták megkínzásuknak. De ez is benne volt a pakliban, ember nem tökéletes és determinált, függ a külső erők befolyásától cselekedeteiben. Ahogy Pál apostol írta a rómaiakhoz írt levelében. " Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Róm 7)
Ez azt is jelentheti, hogy egyfajta fatalizmusba sűlyedtek a determináció hívei. Az Isten mérlegén nem voltak egyensúlyban, Isten igazsága és emberi etika ellen súlyával. Mindkettőnek jelen kell lenni az ember életében harmonikusan. Nem vethetjük el az emberi mivoltunkat és Isten hozzánk való viszonyát az akarata szerint. Ezeket a példákat látjuk Jézus életében. Minden imája és fohászkodása az Atya akaratát tükrözte, " legyen meg a te akaratod, nem az enyém". Megvannak Isten mindenható akarata és emberi oldala vagy etikája is, ami az ember szinvonalán marad. Ez is Isten felfoghatatlan bölcsességéből adódik.
