Ruth könyvének általános jellemzői.
A Bibliában két könyvet neveztek el nőkről – Ruthról és Eszterről. Ruth moábita, Eszter pedig zsidó volt. Mindegyikük különleges módon és különleges körülmények között megmutatták odaadásukat és hűségüket Isten iránt.
A Ruth név tizenkétszer szerepel az azonos nevű könyvben. Ezen túlmenően Isten Igéje csak egyszer, egy csodálatos részben és egy csodálatos összefüggésben szerepel - az Úr Jézus genealógiájában (Mt 1,5).
Ez a könyv önmagában is kiválóan szemlélteti, hogyan választja ki a Szentlélek Krisztus származásának részleteit oly módon, hogy az egészen természetesen egy nagyon fontos igazságra tereli az elmét és a gondolatokat.
Itt felhívja figyelmünket az Úr Jézus egyik legértékesebb nevére, a Megváltó névre. A héber Goel szó kilencszer fordul elő ebben a könyvben. Azt is tapasztaljuk, hogy ez a szó többször is előfordul Ésaiás könyvében és a Biblia számos más könyvében. Ebben az összefüggésben "megváltónak" vagy "rokonnak" vagy "bosszúállónak" fordítható, de leggyakrabban "megváltónak" fordítják. Ahogy valaki megjegyezte, "ez az egyetlen szó alapos tanulmányozást érdemel".
Az is nagyon fontos, hogy ez a könyv a Bírák könyve és Sámuel első könyve közé kerüljön. A Bírák könyvében azt látjuk, hogy Izrael népe hanyatló állapotban van, az izraeliták teljesen képtelenek megőrizni az egyedüli igaz Isten nemzeti tanúságtételét a bálványimádás és a pogányság sötétsége közepette, Kánaán földjén és szomszédos országok között. Ennek eredményeként Isten kénytelen volt megbüntetni és megtanítani őket; Megengedte ellenségeiknek, hogy elnyomják őket (Bírák 2:6-23). Gyakran kegyelmet tanúsítva bírókat támasztott, akik megszabadították az izraelitákat, és átmeneti haladékot adtak nekik ellenségeik elnyomása alól. De egyetlen bíró sem tudott valódi és jogos örömet szerezni nekik abból az örökségből, amelyet Isten adott volna. A helyreállítás csak részleges volt, és bár egyéni cselekedeteiben bizonyos körülmények között minden bíró megszemélyesíthette az Úr Jézust, mégis mindegyikük egy sereg hiányosságot mutatott. Még azok is, akik leginkább Krisztusra hasonlítottak, mint például Gedeon és Sámson, néha rossz útra vezették az embereket.
Ruth könyvét tehát a Bírák könyvével kapcsolja össze a bevezető mondat: „Abban az időben, amikor a bírák uralkodtak... ..”.
Azonban még Ruth könyvében is találunk olyan személyt, akit igazi megváltónak lehetne nevezni. A „Boáz” név jelentése: „benne van az erő”, „nagyon előkelő ember” volt (2,1). Ő, rokona vagy megváltója, képes volt valóban megszabadítani a hiánytól, és magához venni egy olyan nőt, mint Moábita Ruth, akinek, mivel Isten egyik ellensége, nem volt joga ehhez. Megváltja a hagyatékot és újratermeli a magot, hogy teljes mértékben élvezhesse a hagyatékból a rá eső részt. És így tekintetünk Dávidra irányul, aki erős királyságot épít fel, és elvezeti Izrael népét a teljes örökség többi részébe. Ezzel elérkeztünk Sámuel könyveihez.
Ruth könyve azzal kezdődik, hogy Elimélek elhagyja Isten földjét, és Dávid nevének említésével ér véget, egy ember, aki Isten szívéhez jutott. Ez az igazi kapcsolat Bírák és Sámuel könyvei között. Rámutat arra, hogy Isten még a szörnyű hanyatlás közepette is, Izrael bíráinak teljes kudarca és bukása ellenére, titokban törődik a kegyelem céljainak teljesítésével. Ábrahám magvát bőségesen meg akarta áldani, hogy az minden nemzet áldása legyen.
Ezekben a könyvekben látjuk Izrael történetét szimbolikus képekben. A bírák az általános lelki hanyatlást és leépülést személyesítik meg. „Azokban a napokban nem volt király Izraelben, mindenki azt tette, amit helyesnek látott.” (Bírák 21:25) „Ők... elutasítottak Engem, hogy ne uralkodjak rajtuk” (1Sám.8,7). Ez arra a gondolatra utal, hogy a kereszténység Krisztus nélkül irányított, egy szóval Krisztus nem az Ura.
Ruth könyvében Krisztust, a Megváltót látjuk, aki megváltja és helyreállítja, és örökséget ad az izraeliták szerencsétlen maradékának. Ez a maradék Ruthot, a moábita nőt személyesíti meg, aki egyesül egy elhagyott néppel (Naomi), akit Isten büntető keze megfosztott mindentől, és végül Boáz felesége lesz.
De vajon mindaz, ami Izraellel történt, nem a mi építésünkre szolgál? Nincs-e megírva, hogy „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10:11)? Vajon nem azok az okok, amelyek Izrael bukásához vezették, most a gyülekezet (egyház) lelki bukását is okozták? Nem hat-e Isten ugyanazon kegyelme az izraeliták életébe újra és újra, ugyanúgy az egyház életébe? Nem láthatunk párhuzamot a Bírák könyvében és Sámuel első könyvének első hét fejezetében a Jelenések 2. és 3. fejezetében elmondottakkal? Nem lehet párhuzamot vonni a Ruth könyvében és a Jelenések 3:7-14-ben a filadelfiai gyülekezetről elmondottak között?
Ruth könyvét olvasva jó lenne ezeknek a megjegyzéseknek a fényében elgondolkodni. Hívja lelkiismeretünket a veszély pillanataiban, amikor látjuk, mire vezethet az Isten által kijelölt helytől való eltávolodás és az általa elhelyezett pozíció elhanyagolása. Férfiak és asszonyok, akik az Isten által szánt helyet foglalják el, elhozzák a család áldását és az örökséget. Azok a hívők családjai, akik elhagyják helyüket, ahová Isten helyezte őket, külföldre távozva kenyér és jólét keresésére, többnyire csapdába kerülnek, akik itt Ukrajnában fények voltak, nagy és barátságos családok, nem voltak felkészülve, az újabb számukra ismeretlen kísértésekre, rájuk nehezedtek az új világ kísértései nagy erejével. Nem azért, mert nem voltak kísértések a szülőföldjükön, itt felkészítették őket az ismert kísértésekkel szemben, hiszen gyermekkoruktól kezdve megtanulták felismerni és védekezni. És az új világban védtelennek bizonyultak, és nem tudtak ellenállni a kísértéseknek. Nem azért, mert Moáb szántói több gabonát adtak, hanem mert magasabb árat kellett érte adni. Közösség Istennel és közösség a hozzá hasonló hívőkkel megszakat. A gyerekek világgá mentek, a szülők nap mint nap kenyérért dolgoznak, amit itt is szabadon kaptak. Először elhagyjuk az Urat, aztán azt a helyet, ahová elhelyezett minket. De vannak kivételek, ha Isten küldöttei és akarata szerint mennek, mert dolguk van ott az idegen földön.
Istentől való távolodásunk, minden lépésünk és utunk sok bánatot okoz a hívőknek. Isten figyeli ezt, és irgalomból és kegyelemből rossz lépéseinket áldásra fordítja, nem csak miértünk, hanem az Ő dicsőségére Krisztus nevéért, de nekünk nagy veszteségekkel. Nem jobb-e engedelmesnek lenni egy rövid ideig tartó szenvedésben e világtól? - nem "könnyű prédát" keresni, a helyzetet enyhíteni "könnyű életet" kívánni magadnak.
Hívja el a Szent Szellem a mi lelkünket, miközben „Boáz” Krisztusunk örökkévaló és határtalan irgalmát és kegyelmét szemléljük.
Ez az az út és az eszköze, amelyek segítségével azon a helyen és abban a helyzetben tart, amelybe az Úr a bennünk ható erő által helyezett bennünket. De ezt azonban azzal a feltétellel, ha hagyjuk, hogy ez az erő SZABADON működjön bennünk és rajtunk keresztül.
Tehát az én egyre erősödő hitem hozzon győzelmet a jelenlegi bűnös világ felett (1János 5,4), és segítsen kivárni az új világ eljövetelét. Ez a ravasz világ harminc ezüstért adta el Urunkat. Ez a világ keresztre feszítette Őt. Nevezetesen: "az élet büszkesége", "a gazdagság megtévesztése", "egymástól való dicsőség elfogadása", és a mindennapi vásárlás és eladás, ültetés és építés, evés és ivás e gonosz világban, és évszázadokon át keresztre feszíti Őt, nap mint nap. A világ arrogáns része követ el bűncselekményeket ellene és az emberek ellen. És ma ezek a felfuvalkodott emberek nem akarják, hogy újra eljöjjön és uralkodjon. A nappal azonban utoléri ezt a világot, mint a tolvaj éjjel.
Ne szeressétek ezt a világot, ne szeressetek semmit, ami ebből a világból való. Gondolj Lót feleségére. Legyünk azok között, akik várják az Úr eljövetelét, azokkal, akik Krisztussal együtt haltak meg, és akik csak az ő keresztje által fognak megdicsőülni. Legyünk azokkal, akik ápolják Isten Fiának drága vérét, amelyet ez a világ ontott, és amelyre ez a világ még felelni fog. Legyünk készen arra, hogy a világ Vele együtt elutasít. minket. Hamarosan elismeri ma semmit nem jelentő nevünket, Isten angyalai előtt, mi pedig hibátlanul, határtalan örömmel és ujjongással jelenünk meg előtte.
HÁLA ÉS DICSŐSÉG NEVÉNEK MINDEN SZÁZADON ÁT!
