Jézus senkit nem küld el magától.
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban." (János 6,-54,55,56)
"És monda: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva neki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele". (65,66)
A mai témánk nem a kenyérről és a vérről fog szólni, hanem Jézus mélyreható szavainak a következményeiről. Ez a téma megosztja a keresztény társadalmat. De ez így van rendjén. Mert Jézus azért jött ebbe a világba, hogy összegyűjtse az Atya választottait egy akolba amit később gyülekezetnek ( eklézsiának) hívunk. Sok tévhit terjeng a keresztény világban, hogy Isten, mindenkit meg akar menteni a földön. Ez nem igaz. Először is nem békét hozott, hanem: "Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást." ( Lukács 13,-51).
A János evangéliuma 3. fejezet 16. verse nem a világ megmentéséről szól, hanem a világban élő emberiség ádámi bűn megváltásáról, amit Jézus magára vett. Ez a Jézus feszületén bevégeztetett, minden ember számára, de az örök élet a feltámadás az örök életre, csak a benne hívők privilégiuma, azoké akik megkapták a hit ajándékát. Túlnyomó többsége az evangélistáknak vagy nem értik vagy nem hiszik, hogy Istennek az Atyának vannak kiválasztottjai még a világ teremtése előtt. Sok erőt és metódust fektetnek be a szolgálatukba, hogy minél több embert szerezzenek Istennek. Végeredményben nem Jézust követik ezek a megszerzett emberek, hanem egy új vallást gyakorolnak.(tisztelet a kivételnek). Jézus nem egy új vallást hozott nekünk, hanem önmagát, amiből a hívők táplálkoznak. Azért mikor a kenyérről és a véréről beszélt, kannibalizmusra buzdítást véltek felfedezni: (Jn 6:60) "Sokan azért, akik hallák [ezeket] az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?" Tehát Krisztus elhivatott szolgái, nem dajkameséket kell hogy hirdessék, álcázva a Szentírással, hanem az Isten beszédét, amik igen lehetnek kemény szavak, hogy az a kétélű kard, amit csak Szent Szellemmel lehet forgatni, behatoljon a szivek rejtett mélységébe. Azok szívébe akik örök idők óta Isten gyermekei. Ez a lényege az evangelizációnak. Mert ha nem, akkor csak hittérítők lesznek nem Isten szolgái. Igen, Jézus elmegy az elveszett juhaiért, a végsőkig ma is. Elmegy a kórházakba, börtönökben, árva házakba, mozgássérültekhez is bekopog, ha nincsenek szolgák akik ezt megteszik, akkor mindenható Szellemével jut hozzájuk személyesen. Ez történt velem is. Egy árva lélek se szólt hozzám, hogy hitre térjek. De volt egy, aki egy füzetecskét adott nekem, az volt a János evangéliuma. Az első fejezet olvasása közben, hitre tértem, azonnal. Addig a percig azt se tudtam, hogy van Isten. Gondolkodtam rajta, de csak kételyek merültek fel bennem. Úgyhogy se én se más nem dicsekedhet, mert maga az Isten Szellemével keresett meg engem. És Jézus cipelt engem útján. Ha bukdácsolva is de hitem megmaradt. Ez mindenkinél más és másképp következik be. De a lényeg ugyanaz. Azért ma se félek az Úr kemény beszédétől, ami rám vonatkozik. Tudom,hogy ezzel csak jót akar. A régi sebeimet nem tépi fel amiket meggyógyított, de mint orvos, ma is felvágja a gennyző sebeimet. Ezért nálam is megjelennek a kemény szavak, ha azt akarja az Úr. A beteget nem hitegetéssel kell gyógyítani, hanem ha kell, sebészeti beavatkozással. Ezt kéne tenni minden Jézus szolgájának. Most nem én vagyok az okos, nem én osztom az észt, csak azt mondom, hogy az Úr ilyennek formált meg, mert Ő a fazekas én meg az agyag edény.
Azért sokan elhagyták Jézust a követői közül, mert nem tudták elviselni a beszédeit. Szerintem ma is ez történik, akiket a Jézus szavai bántanak, diszkomfortot okoznak, azok elhagyják Őt és olyan tanítókhoz szegődnek, akik azt mondják ami fülüknek kellemes. Ő nem küldte őket el magától, azok mentek el tőle. Jézus nem tartja fel őket, mert tudta,hogy hitük nincsen.
Mi nem tudjuk kiben nincs hit, az a dolgunk, hogy Isten szavát hirdessük, nem az emberek érdekeit nézve, akiben van hit az üdvözül, akiben nincs az tovább áll. Azok akik elhagyják Jézust, de mint keresztények,hogy bizonyítsák hitüket, ami nincs, sokat forgolódnak a mennyeknek országában. Kiélik munkájukat, ezzel akarnak bizonyítani. Elmennek a világ végére is, hogy olyanokat gyártsanak, mint ő maguk. Gondoljunk a múlt századok hittérítőire. Akik nem Krisztus vitték a népekhez, hanem a nyugati vallási kultúrát. Megintcsak tisztelet a kivételnek, mert Istent nem lehet korlátozni, Ő még a hamis vágyak által is megteszi amit akar. Ezt én nem dönthetem el, az Isten szeretete határtalan, és magasztos minden körülmények között. De Isten szolgája az egyben rabja is. És amit a rabjának parancsol azt el kell végeznie makulátlanul. A Bírák könyve jut eszembe a 13. fejezet. Ha elolvassák meglátják miről is beszélek. Ebben az írásban nem az általános hívő helyzetéről szóltam, hanem a tanítványok szolgálatáról, akik szolgálatra hivatottak uruknak.
De visszatérve a fenti gondolathoz, hogy Isten kiengesztelő áldozata, ami minden emberre kihat, és mégis csak a hívők üdvösségre szolgál. És most a figyelmes olvasó megláthatja, hogyan működik ez.
"És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint."(Jel. 20,-11,12).
Tehát a holtak a fehér királyi szék előtt nem az ádámi bűn miatt lesznek elítélve, hanem a hitetlenségből fakadó cselekedeteik miatt. Ott gyerekek nem lesznek, mert nekik még nem voltak cselekedeteik. A nagyok és a kicsik nem a korukra utal, hanem a betöltött pozíciójukra itt a földön.
Ezek mind halottak voltak ha testben éltek is, de ezek akik életükben nem hittek Istenben, nem támadtak fel Krisztussal, Jézust nem követték mindvégig.
