A kereszténység futószalagja.
(ApCsel 2,-37,38) "Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát".
(János 3,-3,4,5)."Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."
Van egy testvér aki a szívemhez nőt, akin keresztül olyan dolgokat ismerhettem és ismerek meg amire azelőtt nem figyeltem fel. Ez a nagy tudású, felismerésben gazdag széles körben nem ismert testvér, otthon van a különböző bibliai fordításokban, és mégsem nevezhető könyvmolynak, aki által felismertem sok problémát a bibliai szövegek egyes elferdítéseit. Ő és most már én is úgy vélem, hogy az ő szavaival éljek, "a keresztény fordítók elszenesítették a Szentírást". Ennek megvan a történelme. Magában a Biblia tartalmazza az Isten szavát, ebben senki ne kételkedjen, de ha a Szent Szellem ajándéka nem társul az emberben, akkor az elferdített szavak sőt mondatok tévútra vezetnek. Ezért szükséges Krisztus Szellemének vezetése. Ugye sokszor halljuk, mondjuk is, hogy Jézus kézenfogva vezet. Rá bízzuk magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy követjük is.
A vezetés inkább a biztonságra utal, a követés pedig egy ragaszkodást az Isten megismerését értve ez alatt. Az elsőnél a gyengesége miatt az utóbbinál az erőssége miatt. Ezt egybe kell gondolni, ugyanis mindkettőnek megvan az élettere.
Gyakran olvasom egyes keresztények nyilvános imáiban " ne hagyj el Istenem" vagy "Uram légy velem", ez annak tudható be, hogy nem ismeri Istent. Ez csak azért van, mert vagy nem is volt Istenben, vagy ha Isten gyermeke is, nem követi Őt. Isten, vagyis Jézus Krisztus soha nem hagyja el az övéit. Az ember hagyhatja el Őt. Ez is annak az eredménye, hogy az ószövetségi írásokból merítí tudását, ami a jövő dicsőségnek az árnyéka. De mióta Krisztus feltámadt és ígérete szerint elküldte Szent Szellemét, azóta a választottai világosságban járnak. A világosság pedig elűzi a sötétséget még árnyéka se marad meg. És mégis olyan sokan szenvednek lelkükben vágyakozva, már keresztény létükre a biztonság hiányában.
Ez annak tudható be, hogy vagy megvannak tévesztve, vagy nem kapják meg a szükséges szellemi eledelt ami erőt ad Krisztus követéséhez. Az Úr felkínálta magát érettünk, hogy semmiben sem legyen hiányunk. Ez valójában úgy néz ki, hogy egy gazdagon megterített asztalnál ülve könyörgünk éhesen, adj nekem enni hogy legyen erőm, de a felkínált bőségből nem vesz magához.
De van egy fordított kép is. Például, akik szorgalmasan tanulmányozzák az írásokat, teológiai iskolákat végeznek doktori fokozatokat érnek el és mégsem jutnak el az igazság megismeréséig. "Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak." (2 Tim. 3,-7).
Ezek többnyire a kereszténység futószalagjának kezelői. Ők többnyire ( tisztelet a kivételnek), vagyis az ilyenek még a gyülekezet hajnalától kezdve, tömegesen gyártják a vallásos keresztényeket. Ezek a "tudós" emberek formálják és formálták a szájízük szerint a vallásokat. Elejétől fogva hozzá nyúlva a Szentíráshoz, vagy tudatosan vagy öntudatlanul jó szándékkal vezérelve fordították le a népek nyelvére, megengedve maguknak a hiba lehetőségét. De a végeredmény egy és ugyanaz. Csak példának mondom, hogy Krisztus idejében és a feltámadás utáni időszakban kb. i.u. 348- ig, szó sem volt keresztről, keresztelésről, keresztényekről. A már a későbbi fordításokban már megjelentek ezek a kifejezések. Azért hívja a barátom keresztény Bibliának, mert az.
Nem véletlenül párosítottam össze a fenti két igeszakaszt. Ha az Apostolok cselekedetei második fejezetében ezt a részt kiragadjuk a Szentírás szóösszefügéséből, akkor szemünk elé tárul a futószalag.
Péter itt egy egymást követő cselekvést vázol fel. Ezt gyakorolják a keresztény vallások többségében. Jól teszik vagy nem? Hiszen ezt az apostol mondja a Szent Szellem szavával. Nekem semmi bajom ezzel, mert a megtérés követi a bemerítés, de hogy ezek után veszik a Szent Szellem ajándékát, ez már számomra nem felel meg. Nincs kizárva sem de nem szabály ez. A Szent Szellem ajándéka nem a rituális cselekvésektől függ, hanem éppen az Úr mondja ami számomra egy a legfontosabb forrás, hogy "Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." Később folytatja, ami aláhúzza a Szellem egy jellegét, az ember nem a saját döntésétől, akaratából születik újjá. "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született." Nem tudja az ember mikor és honnan főleg hogyan érinti meg az ember lelkét. Ezt olvashatjuk, "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."(János 1,-12,13).
Itt nem figyelhető meg az, hogy az ember ha elvégzi azt a sorrendet amit az apostol mondott, a Szent Szellem ajándékát veszi. De mind a két esetben rámutat az alapvető tényezőre, az első a megtérés, tehát Isten felé fordulás, ami egész biztos bűnbánattal jár, vagyis a Szellem már akkor érinti a lelket, mert hogyan ismeri fel magában a bűnt, ha víztől nem született. Ha nem hallotta az igét, mert a hit a hallásból van, tehát az ige ami a vizet jelenti, nem hatolt a szíve mélységébe a szellemi fülén keresztül, hogy utat törjön Krisztus befogadására, és ez lenne a másik feltétel, de inkább cselekvés. Itt még a bemerítésről szó sincs. A vízbe való bemerítés nem feltétele a Szellemi ajándék elnyerésére. Sok példa is bizonyítja, tucatnyi hívők akik Isten gyermekei lettek vagy voltak nem merítkeztek be. Vagy nem volt rá lehetőségük, mint a latornak a kereszten, de Nikodémusról se tudunk, se az apostolokról sem ír az újszövetség, hogy vízben bemerítkeztek volna. Persze hogy ez nem jelenti azt, hogy az nem lenne fontos. Ugyanis ez az aktus nyilvános elfogadás bélyege az emberek és angyalok előtt, hogy vállalja Krisztus nevét. De az nem ad üdvösséget, hanem tanúsítja nyíltan, hogy üdvösséget szerzett a hit által, és nyilvánosan vállalja hovatartozását, ezáltal már igyekezve, ragaszkodva a tiszta lelkiismeretben való cselekedeteihez ami a szellemi ajándéka által végezhet. Tehát ez a sorrend felbomlik a mi esetünkben, mert nem a mi akaratunk érvényesűl. A legfényesebb példa maga a Jézus Krisztus bemerítése a Jordán folyóban, ahol bizonyítva van az a sorrend amit Péter apostol mondott: " Ekkor érkezett Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát vele. De az erősen ellenállt és így szólt: "Nekem van arra szükségem, hogy te bemeríts engem, és mégis te jössz énhozzám?" Jézus azonban ezt felelte neki: "Hadd történjék ez most így: Úgy illik ugyanis hozzánk, hogy minden igazságosságot betöltsünk." Ekkor János engedett neki. Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll. Azután szózat hangzott az égből és az ezt mondta: "Ez az én szeretett fiam, benne leltem tetszésemet."( Máté 3,-13..17). Csia Lajos fordítása.
Tehát az Úrnak nem volt arra szüksége, hogy bűnbocsánatot nyerjen, mert Ő bűn nélküli volt, de a bemerítést elvégezte a felül írott okok miatt, de itt is láthatjuk, hogy a galamb formájában rászállt az Isten Szelleme mint bizonyíték. De tévedés ne essék Joshua a Messiás nem akkor lett megáldva Szent Szellemmel, mert Ő az örök Isten. Ez a tanúbizonysága, hogy az Atya küldte hozzánk, hogy szolgáljon az embereknek. Attól a ponttól veszi a kezdetét a megváltás szolgálata. Tehát egy Isten szolgájának ez illik, hogy betartsa ezt a sorrendet. De még egyszer mondom ez nem szabály. Főleg nem dogmatikus rituálé.
Dacára annak, hogy ezt a sorrendet igyekezünk betartani, a gyakorlat egész másat mutat. Sorozatban gyártjuk a keresztényeket már a csecsemőkortól, a gyermekek keresztelése ( nem hit általi) a vallási tanításokkal, a tévtanítások hirdetői mintha egy gyár futószalagján bocsátja ki termékeit, tömeges selejtet produkálva. Ha ez nem így volna, nem lenne milliárdos nagyságrendű a keresztények száma. Vagyis a keresztények számával nincs semmi problémám, mert ők egy Isten Szellemétől idegen vallás a világvallások egyike, mert sokan beleszülettek, és csak folytatják őseik tradícióját. A többség még a Bibliát a kezükbe se vették, és ha vették is, mihaszna az csak kárt okozna nekik és a környezetének, ha fentről nem születik. Itt azért általánosítottam, közben tudom, hogy Isten gyermekei is a kereszténység körében vannak közé vegyülve sokféle ok miatt, de maga a gyűjtőnévvel van gondom, legalábbis számomra ez már gond lett. Azelőtt ennek nem adtam nagy jelentőséget. Egy Isten gyermeke, Krisztus tudatos követője nem azonosíthatja magát egy Isten számára utálatos szövetség vagy névleges nem Isten nevét dicsőítő kötelékhez. Csak egy igaz egységet ismer el Isten, a saját gyülekezetét, (eklézsiát, kihívottakat a világból) Krisztus testét és templomát. Mert ezen gyülekezet ajtófélfáján látja az áldozati bárány Krisztus vérét. Mert Krisztus vérével váltotta ki a halál karmaiból az övéit, nem a vallásokat.
De mégis azt ajánlja Pál apostol Timóteusnak, egyben azoknak is akik Istent szeretik: "Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják. Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető. Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített."(2 Tim 3,-12..17).
Csak remélni tudom, hogy segíteni tudtam valakinek ezzel az írással. Áldja meg az Isten mindenkit akik Isten arcát keresik, hogy megismerjék az igazságot ha gyengeségben is, mert meggyőződésem, hogy aki nem igyekszik követni Krisztust és nem keresik az igazságát, abban nincs meg a szeretet. A szeretet az igazsággal van összefonódva, egyik a másik nélkül nem létezik. Mert Krisztus maga a szeretet, az igazság az út és az élet.
