A felismerés és elfogadás képessége.
A mi korunkban, minden elmúlt időre is gondolok, az ember képes különbséget tenni ember és ember között. Hiszen minden ember egyéni, más körülmények között született, más családban, más országban nevelkedett. Mindez hatással van gondolkodásmódunkra és viselkedésünkre. Értékelésünk mindig azon alapul, hogy milyen értékek vannak beépítve bennünk, és e kritérium alapján tudunk különbséget tenni. Olyan személyiségek igazolása vagy elutasítása, akik megérintették vagy találkoztak az életünk útján. De levonható-e ebből az a következtetés, hogy egyetlen igazságos értékelés az eredendő gondolkodásmódból vagy viselkedésből fakad? Elfogadhatunk-e olyan személyt vagy társadalmat, aki nem a mi szokásaink vagy normáink szerint él és gondolkodik? Ezek a dolgok mindig is rossz eredményeket váltottak ki a történelemben, gondoljunk csak a nacionalizmusra, rasszizmusra, pártosságra a szociális egyenlőtlenségekre.
Ez minden a test a húsvér gyarlóságát tükrözi. De nekünk, hívőknek, Krisztus követőinek ezeket a jelenségeket és dolgokat is Isten igazságos mérlegére kell helyeznünk. Képesek vagyunk-e megkülönböztetni az életet a haláltól, van-e átható szellemi látásunk, amely különbséget tesz a jó és a rossz között, és képes különbséget tenni? Ebből a megkülönböztető képességből sokat nyerünk, ha valóban különbséget tudunk tenni jó és rossz között. Ha valaki másképp beszél hozzánk, ahogy megszoktuk, vagy ahogy nekünk nem tűnik helyesnek, akkor önként vagy önkéntelenül elítéljük. Az ember természetéből fakadó fátyolt képez a szívünk előtt. Megnyilvánulásaink sokszor nem egyeznek a mélységben rejlő gondolatainkkal. Annyira kérges az ember szíve, hogy még önmagát sem ismeri. Csak Isten látja igazán a szívet. De ha valaki kifejezi magát, akkor azt mondja, ami a szívében van, de gyakran azt mondja amit nem is akart volna. Még akkor is ha nem mondja ki, amit gondol, de Isten tud mindenről. Ezek a gondolatok is csak saját magának ártanak, a saját belső állapotát károsítják ha nem abból a forrásból erednek amik Istentől származnak. Ezt csak azok tudják magukban megítélni, akik ismerik Istent és gondolatait. Itt természetesen nem arról van szó, hogy minden gondolatunk csakis jók lehetnek, ez nem lenne igaz. Így vagy úgy, ezzel szembesülünk naponta.
Képesek vagyunk e arra, hogy meg tudjuk különböztetni a gondolatot vagy szót a Szellemtől vagy a testből származó szótól? Az ember testből való modora, akadályoz bennünket, és nem tudunk tovább látni a szívünk héjának fátylán túl.
Vannak emberek nem ismerik el mások szolgálatát, mert jobban szeretik, csakis a saját gondolataikat, mert az Isten Igéje meg van írva, és nincs szükség értelmezésre. Ezek az emberek nem ismerték fel a Krisztus testét alkotó tagok más és más funkcióit, a Krisztus szellemi ajándékait minden egyes tagban. Sokan emiatt nem tesznek különbséget, mert nincs meg bennük a megítélni képesség és az átható szellem, és nem Isten Szelleméből indulva, állapotuk szerint ítélnek. Azért is sokan félnek hallgatni másokat is, mert nem tudják megítélni mi a jó és mi a rosz. Persze hogy itt nem arról van szó, hogy hallgassuk a tévtanításokat, de hogyan tudjuk felismerni és megkülönböztetni az Istentől származó ige magyarázatot az ember egójából származótól? Ezt kérem a saját szellemisége ítélheti meg csak. Amilyen szellemiséggel rendelkezik abból fog megítélni. Erre mondják, hogy a rokon szellemek vonzzák egymást.
De ez nem mindig igaz ítélet.
Miért olyan nehéz megkülönböztetni a szellemeket a Szent Szellemtől? Próbáljuk csak kideríteni.
Isten Igéje Isten tollával van megírva, és teljes, ez egy axióma. De a Szentírásban ezt olvassuk: „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (1Kor 2,10), és azt is mondja: „Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít." (2Kor 3,6). Talán ettől még nem lettünk okosabbak.
Hogyan szolgál az Isten Szelleme? Lássunk egy egyszerű példát.
Mindannyian tudjuk, hogy léteznek autók, netalán még naponta használjuk őket. Az autó alkatrészekkel szigorú sorrendben épül fel, vannak egymáshoz kapcsolódó, egyben szerelt alkatrészek. De ahhoz, hogy ez az autó működjön, üzemanyagra van szüksége. Ha minden feltétel teljesül, a vezető az slusszkulcsot elfordítva, a pedálokat lenyomva elindul. De ahhoz, hogy az utakon is közlekedhessen, jogosítványra és szaktudásra van szüksége, hogy ne okozzon balesetet. Valószínűleg mindenki érti, miről beszélek.
Isten Igéjét a Szent Szellem állította össze a maga szigorú rendje szerint, de ez csak egy betű rengeteg, ami egy egészet alkot, az apokrif írásokkal is ami kivan hagyva a kanonizált Bibliából. A Bibliát a történelem során többször is elégették megmásították, betiltották, de a Szent Szellem az sértetlen maradt. A Biblia magában nem éltet, a Biblia informatikai jellegű. Visszatérve az autó példázatához, még ha az autó tökéletesen fel is van építve, önmagában haszontalan ha nincs tápláló energiája. A Biblia magába véve halott, ha a Szent Szellem nem tölt éltet az olvasóba. Akkor lesz hasznos a Biblia olvasása, ha az olvasóba Szent Szellemet lehel. Akkor minden működni fog és minden egyes alkatrésze az ember szellemét fogja szolgálni, tökéletes harmóniában. De az autónak vannak olyan alkatrészei amit lehet nélkülözni, például a pótkerék. Ha nincs az autónkban, akkor is működik. De ha netán defektet kapunk, használjuk. Így van a mi szellemi életünkkel is, ha hitünk hajótörést szenved, a mentőövet kell használnunk. Vissza kell térnünk a fogyatékosságunk gyökeréhez. Időt veszítünk, de megmenekülünk. Felismerhetjük az okát a hanyagságunknak. Ha nincs pótkerék, segítséget kell kérnünk, erre vannak a szolgálatok. Erre vannak a jó Istent szolgáló testvérek.
Hogyan használjuk Isten Igéjét? A Szellemtől született Isten gyermekének megvan ez az éltető ereje, és szívében van Isten Igéje. Az igazság szelleme. Ahhoz, hogy Isten Igéjét használhassuk, be kell töltetnünk Isten Szellemével, mert a sofőr sem vezethet autót, amíg meg nem tanulja kezelni. Nem kell újra és újra megépíteni az autóját, azt megtették mások. Az apostolok lefektették a fundamentumot amire már csak építeni lehet szellemi vezetéssel.
Ez a feltétele annak, hogy biztonságosan haladjunk az utcán, és lelkileg valóban a Szent Szellem vezessen bennünket. Nem azt mondja, hogy mi magunk lehetünk önmagunk mozgatórugói, és azt sem, hogy ha tanulmányoztuk a Szentírást, akkor minden jogunk megvan ahhoz, hogy a Szentírás betűje szerint ítélkezzünk. Szükségünk van a Szent Szellem tanítására, hogy alkalmasak legyünk a bennünk lévő szellem vezetésére. Behódolás vagy engedelmesség az Ő akaratának.
De visszatérünk a fentebb elmondottakhoz. Felismerni és elfogadni.
Vannak testvérek, akik nem a Szentírás nyelvén fejezik ki magukat, de gondolataikban mély a tartalom. Kell-e elhamarkodottan elítélnünk valakit? Már csak azért is mert nem a megszokott ízlésünk szerint fejezi ki magát. Nem vallásos keretek között. Néha úgy tűnik számunkra, hogy Isten Igéje, mindenféle alternatíva nélkül, szigorúan a Szentírás részeinek hangsúlyozásával fejeződik ki, mert amit szükségesnek és fontosnak tartok, az megindíthatja a hallgatók szívét. Ez bizony nem így van, mert nem az én szavaim indítják meg az olvasók, hallgatók szívét. A Szentírásból származó szavak halmaza, még senkit nem javított meg vagy javított ki. Prédikációinktól gyümölcsöt várunk, és lehetőleg minél előbb, annál jobb. De akkor mihaszna a szavaknak? A Szellem Szolgálata a fontos: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”.(János 3 -8). Az igehírdetők csak szelek fúvása. Törekvéseink, hogy megszerezzünk valakit Istennek (ez jó kívánság), de a gyümölcstermést Isten Szellemét illeti. Pál ezt mondja: „Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Kor 2-15,16,17). Csodálatos dolgokat mond, mert először azt mondja, hogy "Krisztus illata vagyunk", aztán annak ellenére, hogy Krisztus illatának mértéke szerint szolgáltak, nem tesznek kárt Isten szavában. Pál itt a Krisztustól való függésről, a Szellemben való szolgálatról, az Ő illatában való fürdőzésről beszél. Büszkeség-e, hogy Pál beszélt és azt mondja, hogy Istentől származó igét hirdettek? Nem azt mondja, hogy a Szent Szellem által írt leveleket csak, hanem olyan prédikációról beszél, ami nincs megírva a Bibliában. Tehát a Szellem nem korlátozta őt abban, ami papírra volt vetve. Csak Pál volt képes erre? – vagy mindenki hirdetheti az Istentől kapott igét. „És igémet és prédikációmat nem az emberi bölcsesség meggyőző szavai jelentik, hanem a lélek és az erő megnyilvánulása.” Mint egy repülő papírsárkány, amely adott körülmények között tud repülni. A szélre azért van szükség, hogy fel tudjon emelkedni a "szél leheletének" levegőjébe. Hogy ne repüljön kaotikusan, egy zsinórral van összekötve, ami tartja, hogy ne repüljön el más egekbe. (Isten leírt igéje a zsinór). Lehet, hogy ez a kép nem teljesen tökéletesen tükrözi a Szellem szolgálatát, de ennek ellenére azt mondja, hogy a földről elszakított léleknek, aki már a mennyben lakik, minden szükséges feltétellel rendelkezik, hogy ne repüljön el kaotikus és ellenőrizetlen légtérbe.
Ha szavainkat nem fűszerezi nem illatosítja a Szellem ereje, és nem felelnek meg Isten Ige alapjainak, akkor valóban nincs se elítélő se éltető cselekedet bennük, egy szóval nem Istentől szólunk. Attól függetlenül, hogy betartjuk a szabályokat.
Képesek vagyunk az ember modora és megjelenése szerint ítélkezni, következtetéseket levonni, de Isten igéje életünk különböző területeiről érkezik, és nemcsak onnan ahonnan várjuk. Nem csak a szószékről vasárnaponként.
Bálám nem számított arra, hogy a szamár emberi nyelven fog megszólalni: „És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem? (4Móz 22,-28). Bálám érzéketlen csökönyös ember volt, nem is figyelt a szamár különleges viselkedésére. Aki ezeket a szavakat mondta neki, az nem tekintély számára, mígnem maga az Úr angyala megjelent: „Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.
És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.( 32,33)
Baalám verni kezdte a szamarat, mert az nem engedelmeskedett neki; „És Bálám haragja felgerjedt, és ütni kezdte a szamarat bottal. És kinyitotta az Úr a szamár száját, és azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg?". Ez a szamár banális módon mégis megmentette a Bálám életét. Még az is érdekes, hogy a szamárnak volt adva a szellemi látás. Hányan vannak azok akiket szamaraknak hiszünk és mégis jobban látnak egyes dolgokat mint mi. Bizony a hamis tanítók és próféták megülik a szamarakat szolgasorba tartják őket, és ha a szamarak (vadszamár az ember természetének analógja), ellenszegülnek, akkor előveszik a Bibliát, hogy megvédjék igazukat. Tudja-e egy szamár Isten szavait mondani? De lássuk csak amit tudunk. Még egy példa, Kajafás főpap: „Egy pedig ő közülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.” (János 11-49..52). De ez nem jelenti azt, hogy jogosak lennének Isten gyermekének neveztetni. Még az élettelen anyagok (bûnösök és halandók) is tetszővé válhatnak Istennek, ha akarja.
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Ez a kifejezés sokszor megismétlődik az Újszövetségben. De hogyan vagyunk képesek hallani, és mi az átható szellemünk? Képesek vagyunk meghallgatni azokat, akik a gyülekezetekben megbízást kaptak az ige szolgálatára. Mert saját beépített helyzetük van. Ezek a pozíciók jogot adnak a szolgálatra. Amikor találkozókra jönnek, mindenki szót vár tőlük. De a fenti példákban azt látjuk, hogy a Szellem ott lélegzik, ahol akar, és ott beszél, ahol akar. Most nem jogokról beszélünk, hiszen csak Istennek vannak jogai, és nem a beszélő és a szolga megigazulásáról beszélünk, ez egy másik téma. De azt mondjuk, hogy nekünk magunknak kell rendelkeznünk azzal a képességgel, hogy felismerjük, felszántjuk, kigyomláljuk a szívünket és befogadjuk a jó magot, amit Isten már előkészített. A felszólalók és a hallgatók felelőssége más és más. Ha vetők, akkor mit vetnek?- ez az ő felelősségük, Isten tiszta magját, vagy a konkoly magját. A hallgatók meg befogadják vagy sem.
„Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;” (1 Péter 4-10).
„Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette ami írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1 Kor 4-4..7).
Ezekkel a sorokkal be is fejezhetném a gondolat menetet, de mégis csak meg kell erősítenem egy fontos dolgot. " És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.( 2 Mózes 4,- 10,11,12). De Mózes bizonytalankodott , ami haragra gerjesztette Istent, ez legyen számunkra példa, hogy nem az ember sajátosságai fontosak. Nem az intelligencia az ékesszólás csinja-binja vagy emberi bölcsessége a fontos, hanem az Isten Szelleme által hirdetett ige, ami az Isten szava.
"Beszélj azért vele ( Áronnal), és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek.
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt". (15,16).
“A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.
Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.( 1 Kor 12,-1..12)
