Az egyház az Izrael?
Az olajfa nem fügefa.
Egyesek meg vannak győződve arról, hogy minden hívő csatlakozik Izraelhez. Róma 11: 17-27-re hivatkoznak: „Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. "
Ismételten itt a hiba, hogy összetévesztik az olajfa -képet egy másik képpel - a fügefa képével. Ezt a képet megtaláljuk a Lukács 13: 6-9-ben:" És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála .És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom :És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt."
Természetesen a fügefa alatt az Úr Izraelt értette, akit eredetileg szőlő formájában ábrázoltak (Ézs.5: 1-7). A fügefa Izrael azon része, amely száműzetésbe vonult Babilonba; ezért a fügefa a szőlőben, és a szőlész szidja a fát. Ha feltételezzük, hogy a Róm 11 olajfája is Izrael képe, akkor a Szentírás azt tanítja, hogy a keresztény egységben van Izraellel, ami nagy hatással lenne a Jelenések értelmezésére. Ez azt jelentené, hogy Izraellel kapcsolatos minden prófécia a keresztényre vonatkozik; és hogy mindaz, amit Izraelről a Jelenésekben találunk, a keresztényekre is vonatkozik, mert amint hitre tértek, Izraelhez csatlakoznak. Akkor Izrael eleve elrendelései a céljuk, Izrael útja lesz az útjuk, és Izrael áldása lesz az ő áldásuk. Az olajfa azonban nem fügefa. És súlyos hibát követünk el, ha azt feltételezzük, hogy nincs különbség a két kép között:
1. A fügefa rossz fa, az olajfa jó fa.
2. A Lukács 13 -as fügefát kivágják, a Róma 11 -es olajfát nem.
3. Lukács 13. fejezetében az egész fa Izrael képe; a Róma 11 -ben az ágak Izrael ábrázolása.
4. A keresztényeket nem az ágakra (Izrael) oltották, hanem egy fára; és nem az ágakból táplálkoznak, hanem a fa gyökeréből és zsírjából; míg a természetes ágak már nem élvezik ezt az áldást.
Mindkét kép ellentétes, és talán nem lehet ugyanaz a jelentésük. A Róma 11 a fa „gyökerét és nedvét” hangsúlyozza, ami nem Izraelt jelenti, hanem a Lélek (gyökér) munkájának és bizonyságának forrását és magát a munkát (nedv), mivel tudjuk, hogy az olaj a Szentírásban a Szentlélek.
A Róma 3 azt kérdezi: "Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?" A válasz a következő volt: "Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.." És tényleg így volt. Isten szavai ehhez a néphez voltak üzenve és az ő nyelvükön. Olyan emberek voltak, akik a Szentlélek által terjesztették Isten bizonyságtételének fényét, mint a lámpa, amely fényt terjeszt, ameddig az olaj ég. De az ágakat levágták. Bár Isten minden nemzet között a bűnbánaton dolgozik, Izrael már nem az a nemzet, amelyen keresztül a bizonyságtétel fennmarad a földön. Most a Lélek dolgozik a Gyülekezetben (Egyház), hogy lámpaként ragyogjon a sötét világban, és ezen keresztül úgy lakjon benne, mint egy templomban.
A gyülekezet (az Egyház) nem Izrael résztvevője, nem annak, amit korábban Izrael élvezett, és most egy időre elvesztette fényét. Elvégre Izrael és az Ószövetség, nem volt fény, csak láng a sötét helyen.
Nem, a Gyülekezet (Egyház, eklézia) áll kapcsolatban Izraellel; inkább ellenkezőleg: a hívő zsidók csatlakoztak a gyülekezethez (Egyház). És sem a gyülekezet reménye, sem útja nem hasonlít Izrael reményéhez és útjához. És a Jelenésekben leírt Izrael megpróbáltatásai és szenvedései valójában Izraelre vonatkoznak, és nem az Egyházra. Az égből várjuk Isten Fiát, Jézust, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól, ahogy Énókot elragadta Isten, mielőtt az özönvíz elpusztította a világot. Nem számítunk a nagy nyomorúságra vagy a Jelenések ítéleteire. A Gyülekezet reménye, hogy elragadva leszünk, és az Úrral találkozunk a levegőben, és így mindig az Úrral leszünk.
Izrael, a hívő zsidók, az Úr eljövetelét áhitják, amit a Szentírás, Úr napjának nevez, mikor a lába az olajfák hegyére lép. . A Gyülekezet pedig az Úr jelenését a levegőben. Ahhoz hogy beteljesedjen Énok próféciája, előbb a szenteknek a mennybe kell ragadtatniuk. Mert olvassuk :"Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett," (Júdás 14).
"Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.(Thess 4,15..17)
A figyelmes olvasó észreveszi a különbségeket a Szentírásban, a fontos az, hogy ismerjük az egész írást, mert ha nem, a részleteiben elveszünk.
