Szellemi látás.

 

Szellemi látás. (hit-görög = πίστις -piotis)

 

…...egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. (János 9, 25)

 

Milyen csodálatosak az Úr mondásai és cselekedetei az evangéliumokban. Hányszor próbáltam a hit egyszerű bizonyságát bonyolultan vagy összetetten értelmezni. Annyi érthetetlenséget fogunk megtapasztalni ebben a szellemi  világban, úgy tűnik számomra, éppen ezért, mert nem teljesen értjük az Úr cselekedetének mély értelmét és az igazság cselekedetét bennünk, a hit eredményét és az egyszerű dolgok megnyilvánulását. de azért van egy jó hírem, az Isten nem hagy minket vakságunkban. Akit hagy azt hagyja, akit nem hagyja azt nem hagyja vakságában, ezt nem elemezném, de az alábbiakban erre is fény derül részben.

 Ha legalább a 10% át a magyar nyelvnek birtokolnám, akkor biztos, hogy rövidebb lennék írásaimban. De mindig körbe kell járnom szavakkal a gondolataimat, ami több ennél, mert egyszerű és világos számomra, de nem egyszerű kifejteni azt, a szavak szegénysége miatt.

 A gondolat és a megértés sokkal több mint amit le tudok ecsetelni, ezért hibáztatom magam.

„De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.... ”(2 Kor. 1-18,19,20,21,22).

János evangéliuma szerinti kilencedik fejezetében nagyon egyszerű példát látunk arra, hogy az ember a születésétől fogva vak és hogyan gyógyult meg a vakságtól. Nemcsak meggyógyult ettől a betegségtől, hanem imádóként az Úr Jézushoz vezetett hálaadással.

Rövid történet, de mennyi valóság van benne, és elképesztő egyszerűség, hibák és filozófia nélkül.

Ebben a fejezetben annyi mélységű igazságot fedeztem fel, hogy nem tehetek róla, de megosztom veletek.

„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala.” ( János 9,1 vers))

Mindannyian, emberek vakon születtünk a szellemi vakságban. Nem látjuk az igazságban a minket körülvevő dolgokat, ahogy Isten látja. A szellemi látás és gondolatok csak azután jelentkeznek, hogy az Úr meggyógyít ebből a vakságból. Függetlenül attól, hogy kik voltunk korábban. Hogy nemesek, intelligensek vagy alacsony jellemű bűnösök voltunk, nem számít. 

 Ebben az esetben az Úr látta, hogy a férfi vakon született. Mert az Úr azért jött, hogy felkutassa az elveszetteket és vakon botorkáló embereket ebben a világban. Itt egyáltalán nem szerepel, hogy a vakon született férfi gyógyulást akart volna, bizonyára akarta, de reménye sem volt, mert tudniillik a vakon születés nem gyógyítható a még mai orvostudomány terén sem, nem hogy abban az időben. De ez a férfi nem látta Őt és nem hallotta a jelenlétét, egyáltalán nem ismerte az Urat, de hogy is ismerhette, amikor teljesen vak volt.

A tanítványok kérdésére ezt mondja az Úr erről: „És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.”(2,3,4 vers.).

Hány ilyen lélek lett meggyógyítva vakságából a történelem során, akik egyáltalán nem ismerték őt, egyedül Isten tudja, de ebben látjuk Isten dicsőségét és cselekedeteit.

De ez az eset, Isten munkájának következményeiről is szól, nem csak a gyógyulás aktusáról. 

A zsidósághoz kötődő vak embert látunk abban a társadalomban, ahol volt, mert zsidó volt az illető. Nem mentes e rend vagy a vallási vezetők befolyása alól, egyszóval teljesen alárendelt volt. Talán vakként született emberként támogatást és előnyöket kapott tőlük, még akkor nem volt szociális háló, ilyen fajta rendszer. Talán, és ezt nem titok előttünk, hogy a judaizmusban a "felkarolás a segítés" fogalma nem idegen.

De így vagy úgy, a vak ember zsidó volt.

„Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. ”(V. 5,6,7)

Egyetlen szó vagy kérdés sem hangzott el a vaktól. Teljesen vak volt minden hozzáállása iránt, ami körülötte történt. Ahogy ma velünk történik. Nem vesszük észre, hogy nem csak vakok vagyunk Isten terveinek hozzáállására, de nem vagyunk készek sokszor Krisztus fényét befogadni. De Isten igényes szeme mindent lát, pontosan azt, amit egyáltalán nem tudtunk felfogni magunkban.

Itt nem azt mondja neki: „Bűneid megbocsátom”, hanem sarat tesz a szemére. És megmondja neki, mit kell tennie. A Siloámhoz vezető út, ami azt jelenti, hogy "elküldve", nem különbözött előző utjaitól, ugyanaz volt, vakon ment. De az Úr hangja és reménye vezetett erre a helyre. Semmi mással nem volt felruházva, csak az Úr szavaival, akit még nem ismert, de engedelmeskedett. De a Siloám szellemi jelentése azt jelzi: "Mosakodni a Siloám medencéjében, ami azt jelenti, hogy elküldve"; más szavakkal, a fény akkor jön, amikor az ember megismeri Krisztust, mint akit Isten küldött. Ez a medence a Nehémiás 3-15 (Selah néven) könyve szerint található, szemben a jeruzsálemi királyi kerttel. De levonhatunk-e néhány következtetést? - mi igazán vezette ezt az embert a Siloámhoz? Remény vagy hit? Itt nem a hitről beszélünk, hanem inkább a szükségről (mit veszíthet ha elmegy és engedelmeskedik?) Mert nincs az megírva, hogy hitt volna. Más epizódokban, mikor az Úr valakit megszabadított a démonoktól, mindig egyes személyek hitét tudakolta. De ebben az esetben, nem kérdez semmit a vaktól, őt a vakot csak engedelmességben látjuk. Csak annyit tehetek hozzá, hogy Isten nem követ el hibákat, és látható, milyen elv alapján cselekszik, de Jézus kifejezetten azt mondja: "hogy Isten cselekedetei megjelenjenek rajta".

„Elment és mosakodott, és látván jött” (6,7 v.). Ez Isten munkájának eredménye.

Elképzelhetjük-e mi látó emberek, hogy milyen változás történt ebben a személyben? A vakon születésűek el sem tudják képzelni, hogy néz ki ez a gyönyörű világ sokszínű növényeivel, virágaival stb. Saját elképzelései voltak bizonyára, tapintással, illattal és hallással ismerve a környezetét. El tudjuk képzelni magunkat egy botanikus kertben, és érezzük a virágok minden illatát, koromsötétben, fény nélkül? Mert a világot csak akkor ismerjük fel, mindent fel lehet ismerni  ha világos van. A sötétben a vörös rózsának nincs színe, az árnyalatok pedig kivehetlenek. De ha netán megvakulnék, még mindig van emlékezetem, mert már láttam a fényben, és emlékezetből van kép önmagamban. A vakon szülöttnek nem volt ilyen emlékezete. Nála ha van kép egyáltalán az elméjében, az nem olyan mint a valóság.

Hasonlítsd össze ezt egy spirituális látomással, és akkor világossá válik számunkra, hogy vakok vagyunk Krisztus Jézus valóságáról, halvány fogalmunk sincs róla ha nincs meg a kenet (sártól a szemünk a Siloám vizének tisztító hatása, szellemi értelemben). De mit látott először az emberünk, mikor kinyílt a szeme látása? Azt a jeruzsálemi királyi kertet, amit fejjebb már említettem.

 Micsoda élmény volt ez neki. 

Továbbá látjuk a változást az életében. A hozzáállása a világhoz teljesen megváltozott, látva ezt az üdvösséget, gyógyulást.

Sokszor nem felelünk meg annak, amit mi magunk vallunk. Talán nem a Siloám vizeiben mostuk meg szemünket. Az embereknek látniuk kell a változást az életünkben a Siloám után, mert ha ezt megtapasztaltuk, akkor másképp kezdünk látni, és cselekedni, mint korábban. "Aki megerősít téged és engem a Krisztusban, és aki felken bennünket, az Isten."

Először is, magunkban megvan a bizonyíték Isten hatalmáról és a körülöttünk élők reagálása a változásról, hiszen  lehetetlen elrejteni az életünk változását. Olyan dolgokat kezdtünk látni, amelyeket korábban el volt rejtve előttünk.

Az Ézsaiás 8-6.7-ben a szimbolizmus követhető nyomon: az emberek elhagyták "a csendesen folyó Siloám vizeit", Szíriát és Izrael királyát részesítették előnyben, majd Asszíria "viharos vizei" elmosták. “Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Recinben és Remalja fiában gyönyörködik: Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,”. Nem ismerős ez a mai világban is, a hitehagyott keresztényekre zúduló “szíriai” migráció?

 Talán több gyönyörűséget találtunk magunknak a szeretet mindenek feletti hazugságában? az igazság és a világosság hiánya nélkül. Az a hamis szeretet elvakít, ami nem felel meg a világosság és az isteni igazság egyensúlyának.

 Hogyan figyelmeztet bennünket Isten szavai, hogy ne hanyagoljuk el, hanem folyamodjunk a „Siloám csendes vizeihez”, amilyenek vagyunk magunk egyszerűségében. Ha ezt nem tesszük, a  következmények szörnyűek, mert az Úr szavainak engedetlensége miatt fogja megítélni a kereszténységet. Azokat, akik megtagadják a "Siloam csendes vizeit", a "viharos vizek" fogják elérni, minden következménnyel, de nem gyógyító látással, hanem elvakítva, hogy az Atya Isten  Krisztus isteni dicsőségének sugara ne ragyogjon számukra. . A világ és a keresztény világ tényleges állapotának szellemi meglátása nemcsak érdek, hanem üdvösség is. A Jelenések 3-18-ban ez van írva: "szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."

Sokszor hallásról beszélünk, és ez igaz, mert először hallanod kell, hogy beteljesítsd az Úr mondanivalóját, de ahhoz, hogy láss, ráadásul szellemileg, gyógyító írra (agyagra) van szükséged a szemeden, és ebben az esetben , a Jelenésekben nem derül ki, mit kell tennie ehhez a gyakorlatban ... A Jelenések könyve 3, pontosan arról beszél, hogy már most  Laodicea, vagyis az utolsó idők kereszténységében - ez hiányzik a mai kereszténység túlnyomó részében. Ezért halljuk meg az Úr szavát,  "Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy."

Időnket az jellemzi, hogy sokat tudunk, tele vagyunk információkkal, de mégis szegények vagyunk, ezt így látja az Úr.  De az Úr mást mond rólunk. Ezért fel kell áldoznunk valamit azért, hogy elvegyük. Mit áldozhatunk, hogy legyen miért vennünk? - ha szellemi kérdésekben ennyire értelmesek és gazdagok vagyunk? - hát az egónkat az önteltségünket.

Szinte mindannyian azt kiáltjuk a világnak, hogy Krisztussal keresztre feszítettük magunkat, de ugyanazokban a gondolatokban, környezetben maradunk, ahol korábban voltunk, és nem felelünk meg Isten szándékainak, mert már nincs helye Krisztusnak szívünkben, telítettek vagyunk hamis tanításokkal.

  De ha valóban azt valljuk a világban, hogy látva látunk, és ki adta meg a látást, akkor nehéz helyzetekbe kerülünk sokszor ellenséges támadások érnek ha abban a közegben maradunk ahol voltunk. „És Jézus azt mondta: Ítéletért jöttem ebbe a világba, hogy azok, akik nem látnak, láthassanak, és akik látnak, megvakuljanak” (39. v.).

De látjuk, hogyan bánt az Úr a vakon született emberrel, akit elűztek a judaizmus kötelékéből. Esetleg mindenki elhagyta, aki közelében volt, az emberi segítség és juttatások támogatása ("humanitárius segély") megszűnése. De vajon tényleg gondolt e rá, hogy mi lesz tovább? Még a szülei is féltek a farizeusoktól, és magára hagyták őt: „Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek. " (22,23. vers). 

De ezt az embert nem hagyta el az Úr: „Jézus, hallván, hogy elűzték, és megtalálta, azt mondta neki: Hiszel-e Isten Fiában? Ő válaszolt és így szólt: Ki Ő, Uram, hogy higgyek benne? Jézus azt mondta neki: És láttad őt, és veled beszél. De azt mondta: hiszek, Uram! És imádta őt. ”(V. 35..38).

Van-e bátorságunk "a látókhoz hasonlóan" cselekedni ebben a világban, megfelelünk-e ennek? Látjuk e magát a Krisztust szellemi szemünkkel? S ha látjuk, megkérdeztük, ki vagy te? Mert ha igen, akkor Ő meg is mondja nekünk a Szent Szelleme által. Van e ilyen dialógus Istennel a Biblia olvasása közben?

Őszintén cselekszünk-e ebben a világban, annak megfelelően, hogy Krisztus útmutatásával  a "Siloám" -ban megmostuk a szemünket, és érdekeink csak Vele kapcsolódnak, különben nem utasíthatjuk el azt, ami magasabb, mint az Ő érdekei. Az emberiség nem magasabb, mint az Úr, aki követni akarja Őt, akkor mindent el kell hagynunk, ami annyira szorosan köt minket ehhez a világhoz és a vallási világhoz. Ha a keresztények névleges társadalmában vagyunk és istentelen dogmák birodalmának a fogságában vagyunk, akkor az engedetlenség vádjai ránk esnek, hacsak egy kicsit is ellenkezünk a hamisság ellen.  Féltékenység: „Vagy azt gondolja, hogy hiába mondja a Szentírás:„ A bennünk lakozó szellem féltékenységig szeret ”? (Jakab 4-5). Csia Lajos fordításában:”Vagy úgy vélitek, hogy hiába mondja az írás: "Féltékenyen kíván minket a Szellem, akit belénk telepített?"

A farizeusok és tanításaik szerint a vakon született ember bűnös ember volt, mert ezen a tanításnak megfelelően ítéletet hoztak: „Azt válaszolták neki: teljesen bűnökben születtél, és minket tanítasz? És kirúgták. " (34. cikk). Károli fordítás:” Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.”

Óhatatlanul nézeteltérések lesznek azok részéről, akik egyszerűen úgy beszélnek és cselekszenek, ahogyan az Úr őt befogadta és látást adott. Mély tanításokra nincs szükség ahhoz, hogy ez megtörténjen, mert a látók, akik hirtelen meglátják a fényt, nem tudnak másként gondolkodni és látni. Ez fájdalmasan érinti a farizeusokat és azokat, akik magukat az egyházak oszlopainak tartják, akik örökölték és követték az emberi tanításokat. A társadalmakban gyökerező szokások a Szentírás ürügyén gyökeret eresztenek, de semmi közük az Igazsághoz. Az igazság mindig szembemegy az emberi áramlattal és szabályokkal.

Saul (Pál apostol lévén) esetében ismét láthatjuk az Úr feltámadásának erejét, amely megnyilvánul a damaszkuszi úton. Megvilágította a Feltámadott Úr dicsősége, és egy ideig megvakult. Saul hibátlan volt a farizeusok tanításában, de az Úr meglátta a szívét, és megállította, de elvakította az Úr dicsősége, és három napig vaknak kellett lennie.

Nagy változások fognak bekövetkezni azokon, akiket az Úr elhozza csodálatos fényében. Egyesek látóvá válnak, mások megvakulnak.

„És Jézus azt mondta: Ítéletért jöttem ebbe a világba, hogy azok, akik nem látnak, láthassanak, és akik látnak, elvakuljanak. Ezt hallva néhány vele együtt álló farizeus azt mondta neki: Vajon mi is vakok vagyunk? Jézus azt mondta nekik: ha vakok lennétek, nem lenne bűntök rajtatok; de ahogy mondod, amit látsz, a bűn veled marad. "

Ezeket kell tennünk azért, hogy ne legyünk komolytalanok az Igazság iránti engedelmesség hozzáállása iránt. Ha az Úr „kivájta a fülünket”, akkor engedelmeskednünk kell a hívásának, ha meghalljuk. De az Úr ebben az esetben gondviseléssel cselekszik, mert a vakon született nem ismerte őt, és mégis feltétel nélkül engedelmeskedett.

A Szentírásban világosan meg van írva, hogy "ki kell menni a táboron kívülre": "Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván." (Zsid 13-13). Ugyanis Krisztus nem a táboron belül lakozik, Őt a táboron kívül feszítették meg. És most sem egyházakban él, hanem hívogat, aki hallja a hívását kimegy hozzá.

Ha nem hajtottak ki minket a vallási táborból, akkor a felhívás mindig releváns. De ezek a lépések nem lehetnek könnyelműek, csak a hit irányításával történhet meg.. De a legjobb az egészben, amikor kirúgnak a gyülekezetekből a Krisztus tanubizonyságáért, mert ez egy indikátor számunkra, hogy Krisztus világosságát látjuk. Ez a gonoszság mértékétől függ a gyülekezés körében. “Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10-27)

„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”(Mt 10–27).

Ezzel az Úr nem azt mondja, hogy nem kell őket szeretni, hanem Isten legmagasabb szeretetéről beszél.

"Szeretett! szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik, és mindenki, aki szeret, Istentől született és ismeri Istent "(1János 4-7)

„Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle.” (1Kor 8-3).

Miért nincs elszántságunk ezekben az esetekben, amikor már látjuk miben vagyunk benne? Sokszor félünk a következményektől, mivel ezek a szakadások fájdalmasak, egy családban egy barátok és rokonok viszonyában, és nincs olyan hitünk, amely azt mondaná, hogy ne a következményeket vizsgáld, mitől kell elszakadni, hanem azt, kihez mégy és ki vár rád ...

Az nem hit, ha biztosak akarunk lenni a jövőben. Mi fog történni ezután? Beszélhetnék itt vak hitről? - de nem egészen -, mert ha szívünkben van az Úr, akkor már nem tévedünk el.

Igen! itt azt mondhatjuk, hogy minden keresztény dicsőíti az Úr nevét, de nem mindegy hogyan, de még hozzá kell tennünk azt is, hogy az Atya KERES LELKEKET, akik szellemben és igazságban imádják Őt.

„De eljön és már eljött az idő, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres.” (János 4–23). “De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

 

Ha szeretjük a testvéreket, akkor nem könnyű cselekednünk a hívásra, de Pál apostol azt mondta: „Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.”(Róm 9–1 .8)

"És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." (Mt 19–29). Mindezt szellemileg kell gondolni, mert az Úr ezt mondta Izraelnek, és ez a jövőben is beteljesedik. A keresztények számára mindent spirituálisan kell elfogadni, de gyakorlatilag követi ezáltal az Urat. Szeretteinket az Úr is szereti, és nem kell félni azok elvesztésétől, de az Úr követése inkább isteni szeretet.

 

 Eljött az idő, azaz eljövetele előtt, ahol mindenkinek figyelnie kell önmagát és járását Isten Igéjének fényében. "....Kövess engem! Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, aki elárul téged? Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?

Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! (János 21). Végül is gyakran hasonlítunk Péter erre az ésszerűtlen viselkedésére, és visszatekintünk, ha nem látjuk hibáinkat és kudarcainkat, hanem csak azokat látjuk, akik mögöttünk járnak, vagy inkább követik Urunkat.

Ezért tanulságos mindannyiunk számára, egyeseket arra biztat az Úr, sok kudarc, bukás és csalódás után ebben az életben - "kövessetek". Ne nézz vissza, hanem kövess. Mások - akik szeretik Őt, akik tudják megváltásuk, a Gecsemáné, a Golgota és az üres sír árát, az Ő szeretete által mozognak - utána. És mindkét esetben nem írástudók vagy farizeusok, akik szeretik papjaik értelmezését, hanem halászok, akik szeretik Őt és szavát.