Szövetségek.

Szövetségek.

Már évtizedek óta olvasom a Bibliát, és egyszer sem olvastam, hogy az ember szövetséget kötne Istennel. Sem Noé, se Ábrahám, se Izrael nem kötött szövetséget Istennel kölcsönösen. Néhány testvértől olvastam és hallottam, hogy szövetséget kötöttek az Úrral, még a dátumot is megnevezve. Hogy ez mikor és hogyan történik, azt sem tudom.

A Bibliában nem találok ilyen esetet, mikor és hol köt valaki egy szövetséget Istennel. Így van ez az egyes lelkek Szentlélek “megkeresztelésével” is.

Már mondták, hogy ne ragaszkodjak apróságokhoz. De nekem úgy tűnik, hogy ez nem apróság.

Először is, Isten nem kötött szövetségeket az Ószövetségben a pogányokkal, (bálványimádókkal) és az Újszövetség nem mondja, hogy szövetséget köt egyénekkel vagy nemzetekkel. (1Móz 9:17) “ És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.” Az új újszövetség Izrael házával köttetik majd, egyoldalúan, amely világosság lesz minden nemzet számára, és a jövőben minden nemzet fejévé válik. Ez a szövetség, amelyet olvasunk, végül Izrael házával kötendő. Zsidó 10:14 „Mert egy áldozat által tökéletesítette mindazok számára, akiket megszenteltek.”

Zsid 10:15 “A Szentlélek erről is tanúskodik nekünk; mert azt mondja:

Zsidók 10:16 Ez a szövetség, amelyet megkötök velük azok után a napok után, mondja az Úr: törvényeiket a szívükbe teszem, és gondolataikba megírom őket. "És Jer 32:38. Az én népem, és én leszek az Istenük.

Jer 32:39 És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy életük minden napjában féljenek tőlem, saját és gyermekeik javáért.

Jer 32:40 És örök szövetséget kötök velük, a mely szerint nem fordulok el tőlük, hogy jót tegyek velük, és félelmemet a szívükbe tegyem, hogy ne térjenek el tőlem. "

Ma mind az Ó-, mind az Újszövetséget használjuk. Isten kegyelméből Isten gyermekeivé váltunk. Részesei lettünk isten családjának, és olyan nép lettünk, akit az izraeliták korábban nem ismertek. Az újjászületett hívőt Isten családjába sorolja, mert a Bárány Vére által, amely az örök szövetség Zsid 13:20: "De a béke Istene, aki feltámasztotta a halálból a nagy juhok pásztorát ez az örök szövetség vére, a mi Urunk, Jézus (Krisztus)”. Károli - “A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, ".

 Megváltó Krisztus hívõinek üdvösségét, az izraeliták nem látták az évszázadok során, mert Isten ezt ez ideig titkolta. Izrael hite hagyásának köszönhetően ezekben a kegyelmi időszakokban lehetőségünk nyílik hit által szentelve a Szövetség örök vérét. Tudni illik, a Szövetség a Bárány véráldozata, kiterjed egész Ádámig, visszamenően.

 De ez nem jelent azt, hogy ha ígéretet is teszünk hűségünkre,megígérjük, hogy hűek leszünk az Ő szövetségéhez. Ez nem a hűségről szól. Ha szövetséget kötöttünk volna Istennel, akkor abban az órában megszakította volna velünk, mert senki nem lehet hű, mert a szövetség kritériumok alá van helyezve. Mert minden szövetség a törvényességre és nem a kegyelemre támaszkodik (a kegyelmet, feltételek nélkül, ingyen kaptuk, amit csak elfogadni lehet, vagy sem). 

Az Izraelnek adott összes szövetségét megsértették, vagy inkább figyelmen kívül hagyták. Ez a szövetség, amelybe beléphetünk, az utolsó szövetség, mert örök. Izrael számára ez egy másik, vagy újabb szövetség. De a Szentlélek azt mondja, hogy ez örök, vagyis nem lesz több szövetség. A eklézsia kiválasztottak számára ez nem egy új szövetség, ebből a szempontból nézve, hanem az első és az utolsó. A “keresztények” számára Krisztus, Alfa és Omega, első és utolsó, mint üdvösség és világosság a kiontott Vér által, amely mindannyiunk számára a Bárány Vére, mint engesztelés a halálból az életbe, nem ígéret által, hanem a szeretet által.

 Ahogy az Isten megígérte, hogy nem lesz többé általános özönvíz a földön, azt be is tartja. Nem úgy az emberek, mert a történelem ismétli magát. De már nem özönvízzel, hanem tűzzel fog büntetni mindent ami bűn marad.   (Júd 1:7)Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén

Júd 1:6

(6) Ítélet a bukott angyalok fölött. A „nagy nap”, az Úr napja (Ézs 2,9-3,1). Mivel az utolsó ítélet a Sátán felett az 1000 év után következik be, és megelőzi a fehér királyi szék előtti utolsó ítéletet (Jel 20,10), arra lehet következtetni – már ami az időt illeti –, hogy a többi bukott angyal is vele együtt lesz megítélve (2Pt 2,4; Jel 20,10). A hívők ekkor már egyesültek Krisztussal (1Kor 6,3). (Biblia felderítő)

 Ha a hívők a “víz keresztelést” cselekszik, a jó lelkiismeret ígéretének nevezik, mintha ez a cselekedet szövetség lenne, de ennek nincs alapja a Szentírás szerint. (1Pét 3:21) "Tehát mi is ehhez a képhez hasonló keresztség vagyunk, nem a testi tisztátalanság mosása, hanem a jó lelkiismeret Istennek tett ígérete ment meg minket Jézus Krisztus feltámadásával." ( ez van az oroszban is, ez a vers szerintem a baptista gyülekezet nagy előszeretettel alkalmaz) Csia szerint - ”Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben a Krisztus Jézus feltámadásán keresztül,”. Tisztáznom kell néhány jelentést. Az orosz fordítás tartalmazza az „ígéret” és a „mentés” szót. Károli is “megment” és “keresés”  Csia szerint “megszabadít” és “keresés”. τό βάπτισμα, -ατος (to baptiszma, -atosz) - alámerítkezés, bemerítkezés, keresztség (vízben vagy Szent Szellemben). A kereszt szó nem szerepel az eredeti szövegekben, ezt később biggyesztették oda. Azért olyan fogalom mint keresztény is csak később jelent meg, csak úgy mellékesen megjegyzem. Az Újszövetségben a Krisztus követőit nazarénusoknak vagy tanítványoknak nevezték, Antiókiában meg először “ krisztusi” nem keresztény.

Ha összefüggéseiben vizsgáljuk, akkor ezeknek a szavaknak nincs alátámasztása. Isten kapcsolata nem az emberek ígéretén alapszik. Az emberek soha nem tudták betartani a szavukat ami az Istennek tett ígéretet illeti. Más fordításokban nincs meg az “igéret” szó, a szó inkább, “ragaszkodása” Csia szerint “keresése”. Nálam ez nem kifejező, de lehet, hogy tévedek.

Egy másik megközelítés - "Jézus Krisztus feltámadásával menti meg". Egyéb fordítások "Jézus Krisztus feltámadása által:". Ezért egyes vallási áramlatok keresztelik a gyerekeket, a szülők hitére támaszkodva, mert úgy hiszik, hogy ha Krisztus feltámadása menti meg az újszülöttet, akkor a vízzel meglocsolt gyerek már átesett a halálból az életbe.  De ez sem vonatkozik a szövetségekre.

A pohár, amelyről az Úr beszél, Lukács 22:20 "Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik." ἐκχυννόμενον- kiontatott. Görög fordítás, amit logikusan más helyen fordít magyarra:”Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” Most ebbe nem mennék bele, de van értelme kutatni, miért a nyers fordítás múlt időben jelenik meg. Nekem erre van válaszom, de csak röviden. Mert az idők kezdete óta a Krisztus vére tette lehetővé az örök életet a hívők számára, nem a törvény általi igazulás. A számtalan állati véráldozatok jelképesen erre utaltak. “Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő neki igazságul.”  (Róm 4:3)

Az Úr megjövendöli szenvedését és vérontását. Még az áldozati aktus előtt részt vettek a pohárban közösen, de kivel és miért? Ugyan itt, folytatja: Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem, hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.”  

Az utolsó vacsora, ahogy a köznép ismeri, nem keresztényi jelkép, mert az Úr maga mondta, hogy nem fog inni a borból amíg nem jön el újra. Nem is ivott a kehelyből, hanem átadta az apostoloknak. Ez nem a Krisztus követőinek adott példa, mert már feljebb írtam, hogy velünk az Isten nem kötött szövetséget, mert mi a gyermekei vagyunk, Krisztus teste, akivel nem kell szövetséget kötni. Az apostolok többek ennél. Nem szükséges elemezni. A Pál levelében az Úrvacsora intézményesitésénél is mondja: ”E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 1Kor 11, 25. Ezt már a gyülekezeteknek mondja. De van némi különbség a kettő között. Az elsőnél Júdás is jelen volt, habár tudjuk, hogy közben eltávozott onnan, a vacsora után, már a kelyhet nem vette az Úr kezéből. Az első része a vacsorának még a zsidók vacsorája volt, aztán már az Újszövetség vette kezdetét. De amiről Pál apostol ír, az már a megemlékezés vacsorája, a görögben a kehelynél mondja azt, hogy újtestamentum:” Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη” tehát a vére az új testamentum.

 És itt megerősítést nyer, hogy a Zsidók 9: 20,- 26-ban meg van írva: " …...Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt. (kik számára?)

21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.

25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.”

 Magába a mennybe lépett, anélkül, hogy szövetséget igényelt volna, hanem mint képviselő és közbenjáró Isten előtt. Nem eskü, ígéret, keresés alapján állunk, mert azt hűtlenül megsértjük, ne ringassuk el magunkat, mert ha így lenne, akkor megint jöhet az ítélet. 

És újból kéne felfeszíteni Krisztust a szívünkben.

Isten hozzánk való hozzáállása az Isten Bárányának ontott vérén alapszik, és az Úr Jézus Krisztus folyamatosan közbenjár értünk. A testvérek között született elsőszülöttként ( ami vita tárgya is lehet, más értelem szerint, “ jött a világba” ) nem követel tőlünk ígéretet, mert értünk van Atyja előtt, és már Atyánk is az Atya Isten családját képviseli, tulajdonokká váltunk, Istenünknek, nincs helye megállapodások vagy szerződések megkötésére. Ezt az Isten már elvégezte, mert bevégeztetett. Saját testével, ami Gyülekezet (eklésia), avagy temploma, nem köt szövetséget, hanem kihívja őket a világból, akik már a vér szövetsége által megmentettek. A középkorban, ezekért a szavakért már a máglyán égtem volna mint eretnek. De mindenkinek van lehetősége kutatni a Szentírást. De azért megfontolható gondolat. Ezzel senkit nem akarok meggyőzni, tanítani pláne nem.

Zsidó 2: 11,12,13 "Mert mind a megszentelő, mind a megszenteltek mind egyek; ezért nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, mondván: A te nevedet hirdetem testvéreimnek, a gyülekezetben énekelve dicsőítlek. És még egyszer:  Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott."