https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/08/27/uram_tarts_meg_engem

Uram, tarts meg engem.

2021/09/04. - írta: gabipeti • Szerkesztés...

Vágy, hogy Jézushoz menjünk, és járjunk vele a vízen.

 

Ez az írás, ha földi dolgokról is szól, de szellemi gondolatokra irányít. Szellemit, szellemi kötődéssel, hitből hitre gyarapodva. 

 A téma a szellemi gondolkodásra invitál, az Úrhoz való kapcsolat, és talán egy kicsit megvilágítja, hogyan viszonyul az Úr mihozzánk, azokhoz, akik ha szeretik is Jézust, ezen a viharos tengeren, kishitűség okán, félnek és nyugtalanok a világ történései miatt. 

 Az Úr segítsen minket megismerni Őt minél jobban. 

 Én személy szerint nem pretendálok valami magas szellemi képességre, csak leírom amit gondolok, és az olvasó döntse el magában, mi a helyes és mi a helytelen. Ez az írás csak egy részlete egy terjedelmesebb könyvecskének, azért lehet, hogy a teljesség igényét nem elégíti ki. 

 Azért kezdjünk hozzá. 

„ A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

  Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.   De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

  Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. " (Máté 14: 24-29)

„ Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?”(Márk 13-35).

Az éj negyedik részéről beszél a mi igeszakaszunk a fentiekben, ezért idéztem egy szöveget Márk evangéliumából, hogy megtudjuk, hány órakor történt ez az eset. Az éj negyedik része, amikor a reggel közeledik, körülbelül a nap kelte előtt.

Az idők prófétai jelei szerint, hajnali három óra, amikor mindenki mélyen alszik, a legmélyebb alvás idején, amikor még a kakas sem kukorékol, a megpróbáltatások miatt ébren vannak a hajón. Nem alszanak. Azt mondjuk, hogy az Úr eljövetele előtt a megpróbáltatások jobban megterhelik az igaz hívőket, mert az idő gonosz. Ha korábban a Sátán "ordító oroszlánként" jelent meg, és megpróbálta felemészteni a híveket, akkor ma "ravasz mint a kígyó" megváltoztatta taktikáját, a fény ( vagy fényes) angyala képében megtéveszti az embereket. Ez még nagyobb veszélyt jelent. 

Ezért a megpróbáltatások eredményesek abból a szempontból, hogy ne aludjunk el, legyünk éberek, ebben a sötét világban. 

 De Isten célja valójában nem az, hogy keserű életet éljünk az ördög állandó kísértései miatt. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Sátán nem alszik, és ébren kell maradnunk ebben a világban, hogy ravaszságal ne vezessen el minket az igazságtól. A ravasz kígyó elbűvöli áldozatát, mielőtt megöli. Se a látványosság se a kenyér, ne vegye el a figyelmünket. A Sátán mérge, édes vagy keserű, kinek mit kínál fel. Ezért ne varázsoljon el téged se ember, se tanításai, de ha Isten kinyilvánítja jóságát, akkor jó, ha egyszer mindenben csalódni fogsz, amit vagy akit eddig követtél, legyen az vallási dogmák, vagy karizmatikus ember. Csak az csalódhat valamiben, ami hamis. Az Isten igazságában nem csalódhat az ember. Mi mindnyájan testvérek vagyunk az Úrban, különböző ajándékokkal felruházva, hogy ezekkel szolgáljuk egymást. Az Isten házában nincs hierarchia, ezt olvashatjuk az evangéliumokban. 

 

Az Úr a vízen jár, de Márk evangéliumában az van írva, hogy el akarta volna hagyni őket: "Az éjszaka negyedik órájánál közeledett hozzájuk, a tengeren járva, és el akart haladni melletük."

Ez az epizód ismét reflektálásra késztet minket. Mit jelenthet, hogy túl akar menni rajtuk, és mit tanulhatunk ebből?

Jézus úgy tesz, hogy el akar haladni mellettük. Nem érdekli őket az Úr? Miért cselekszik az Úr úgy, hogy kétségeink legyenek a hozzánk való gondoskodás kapcsolatában?

 Mi már tudjuk, hogy az Úr köztünk akar lenni, és ez a cél változatlan, de a mi részünkről megvan-e ez a törekvés, vagy azt gondoljuk, hogy az Úr irgalmas és szeretetteljes Isten, belép a csónakunkba, attól függetlenül, akarjuk vagy sem ?, (a csónak a gyülekezetet jelenti) ha nincs meg a vágy, vagy nem akarjuk szenvedélyesen. ... Vagy csak azt akarjuk, hogy jelen legyen, amikor sürgős szükségeink vannak? Amikor szorult helyzetben vagyunk, és bárki fordulhat Istenhez vagy istenéhez, de az Úr azt tanítja nekünk, hogy mi magunknak is vágynunk kell, hozzá fordulni, amikor még minden csendes és jó, nem csak a szükségek esetén.

A János evangéliumában bemutatott dolgok néhány aspektusa: „Ezért amikor a samaritánusok odamentek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk; és két napig ott maradt ".  Meghívták, és elment hozzájuk. Számunkra, mint Isten egyházára, ez a tartózkodás a Máté 18-20-ban tükröződik: „mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”, ott Ő olyan, mint az Atya házában a Fiú, az Egyház tulajdonosa és feje. Ami pedig minden egyes személyt illeti, akkor olvashatunk egy másik szöveget Jánostól: „ Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.”

 “A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. "(János 14-20,21). Ebből kifolyólag, az ember hozzáállása és szívből fakadó ragaszkodása az Úrhoz, bármilyen helyzetben és helyen nyilvánul meg.

Nem változtathatjuk meg az előttünk álló Szentírás sorrendjét és Isten akaratát. Ahhoz, hogy az Úr valóban a gondolatunk központja lehessen, és lássuk az arcát, képesnek kell lennünk arra szenvedélyesen vágyni. Hogyan lehet ezt elérni? Ismételve a szavakat: "Akinek megvan a parancsolataim és betartja azokat, az szeret engem ... és én magam is megjelenek neki." Ha ezek a feltételek teljesülnek, vagy ha a szív belső állapota ezen az alapon van, akkor Ő maga jelenik meg. De hogyan? Hisz Őt senki se látta. Igen, Jézus arcát nem látjuk, de Szellemében megismerjük. 

Magdalénai Mária esetében, aki sírjában kereste az urát, és szenvedélyes szeretettel, valamint arra törekedett, hogy megtalálja, később az Úr megjelent neki:” És mondának azok ( az angyalok)néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

  És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.”  (János 2: 13,14).

De mi hol keressük Őt? - már nem mondhatjuk, hogy a sírban, mert már nincs ott, feltámadt és az égben ül a királyi székében az Atya jobbján. De hol van most jelen, milyen közegben, ezen a földön?

Sok közeg létezik ezen a földön, ahol az emberek többé-kevésbé vágynak, hogy hozzájuk jöjjön, vagy azt gondolják, hogy csak ők felelnek meg a kritériumnak, hogy az Úr köztük legyen. De az Úr nem házban lakik, és nem templomokban és ima házakban él: „Isten, aki teremtette a világot és mindent, ami benne van, Ő, a menny és a föld ura, nem kézzel készített templomokban él, és nem igényli az emberi kéz szolgálatát, mintha bármire szüksége van, maga ad életet és lélegzetet mindennek és mindenneknek. " ( orosz fordításban)(ApCsel 17). De itt a Károli is “ Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;” 

A tanítványok félve kiáltottak, amikor meglátták az Urat a tengeren járni: „Ez egy szellem; és félelmükből kiáltottak "

 Látva tanítványai, hogy nem természetes módon jár a tengeren, minden bizonnyal riasztotta a tanítványokat, de az Úr azonnal megnyugtatja őket. Mennyire vigasztaló, hogy a tanítványok, akik nem látásból ismerték fel őt, de felismerték a hangját. Hogyan nyugtatja meg azokat a híveket, akik ismerték az Úr hangját. Ma nem ismerjük őt testben: "ha Krisztust testben ismertük volna meg, akkor most már nem ismerjük". (2 Kor 5-16). De az ő hangja hallatszik szeretetjei között: „Juhaim hallják az én szavamat, és ismerem őket; és követnek engem ”(János 10–27).

Péter azt mondja az Úrnak, hogy megerősítse saját magát: „Péter válaszolt és így szólt hozzá: Uram! ha te vagy az, akkor parancsold meg, hogy jöjjek hozzád a vízen ”, mert valami újat fog csinálni, amit még nem tett meg és nem is járt ezen az úton, ez egy új út, tapasztalat nélkül és ismeretlen számára. Úgy gondolom, hogy nem azért, mert olyan volt, mint egy elkényeztetett gyermek, új játékot szeretett volna, hanem azért, mert látta, hogy az Úr vízen jár, és úgy gondolta, hogy ez feltétel nélkül lehetséges, ha az Úr megengedi és beleegyezik. De valójában, hogy stabilan meg maradjunk a felszínen, át kell néznünk a kritériumokat.

 Ebben több komponenst láthatunk. Ha szeretnénk. meg kell tanulnunk néhány feltételt.

 Először; mindent el kell hagyni, amit megszokhattunk, és támogatást találtunk. Ebben az esetben a csónak. 

Másodszor; annak a célja és iránya a forráshoz, aki mindent a szóval tartott: ” a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget” (Zsid 1-3). De mindig, amikor szellemi életünket kezdjük és benne vagyunk és járunk, a cél és az egyetlen út az Úrhoz való közeledés. 

 Harmadszor; hit, amely nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, 

Negyedszer; egy pillanatig sem kételkedni az Úr erejében abban, hogy minden körülmények között támogat minket.

“ Azt mondta: menj. És kiszállva a csónakból, Péter a vízen járt, hogy Jézushoz jöjjön ”(Máté 14-17).

Az Úr rövid szava elég volt ahhoz, hogy teljesítse vágyát, hogy hozzá menjen, és nem természetes módon, ahogyan ezt a földön megszoktuk. Az Úr azt mondja nekünk, hogy "menj", te pedig elmész, nem tudva, hogyan, de kihez azt már tudod. Az Úrhoz járva a víz felszínén ez azt jelenti, hogy Isten Igéje a felszínen tart minket, megakadályozva a fulladást, mert egyszer már meghaltunk a törvénynek a bűnben, és mi már egy új teremtmény vagyunk, amely, mint egy fejsze, úszik a felszínen, legyőzve a gravitációt: “ És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!

 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. ”(2Kir 6-5,6).

 Nem mondom, hogy ez az igerész rólunk a személyünkről szól, hanem inkább munkánkról és tettünkről, amely szintén az Úr halálán és feltámadásán alapul (a kivágott fadarab Krisztus jelképezi), mert nélküle nem tehetünk semmit, hogy kedvére tegyük. De itt szerettem volna bemutatni, hogy Krisztus Jézus nélkül nem tudjuk legyőzni a föld gravitációját, lelki tapasztalás nélkül, meg a hitben maradása nélkül .

Péter kételkedett és fulladni kezdett. “És kiszállva a csónakból, Péter a vízen járt, hogy feljöjjön Jézushoz, de az erős szél láttán megijedt, és fulladni kezdve felkiáltott: Uram! ments meg".

Az utóbbi időben erős szél tombol körülöttünk. Soha ilyen sokféle tanítás nem tombolt az ég alatt, mégpedig szemből. Ezek a szelek nemcsak fújnak, hanem ismeretlen és ellenőrizhetetlen helyekre ragadnak. Messze, Isten kijelölt útjától. De a tanítványokkal nem így van, nem hagyja el őket, mert az Úr jön és megmenti őket.

Amikor Péter félelem miatt fulladni kezdett, ami kételyeinek oka volt a háborgó tenger, az Úr kinyújtotta a kezét, és támogatta Pétert, hogy ne fulladjon meg a tóban.( tengernek is nevezik de valójában édesvizű tó)

 Az Úr egyszer megmentett minket a haláltól, és ezt mondja: „ És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" (János 11–26).

De mit jelent, hogy nem engedte, hogy édesvízbe fulladjon, ami Isten Igéjének egyik analógja? Nem kellene egy hívőnek elmélyülnie Isten Igéjében? Itt nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy egy megmentett hívő számára Isten Igéje soha nem okoz halandó kárt, bár ők maguk is fulladhatnak, de nem fulladnak meg.

 

„Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, támogatta és így szólt hozzá: kevés a hited! miért kételkedtél? "

Ez az epizód egyszer Péterrel történt, de velünk gyakrabban megismételhető, merülünk, amikor engedünk a világ befolyásának, akkor elveszíthetjük azokat a lelki magasságokat, ahol az Úr van, és akkor gyakorlatilag nem felelünk meg mennyei helyzetünknek. Annak ellenére, hogy a hívő a mennyben már elfoglalta a helyét, és már ott is van, de amíg bűnös testben vagyunk ezen a földön, ennek a testnek súlya és térfogata van. Ha kételkedünk Isten Igéjének erejében, akkor újból meg fog történni,  elkezdünk fulladni. A természet természetes törvényei úgy kezdenek működni, mint mindenki másnál, és Newton törvényei könyörtelenül működni kezdenek.( átvitt értelemben) De az igaz hívőknek megvan az az előnyük, hogy az Úrhoz kiáltanak: "ments meg engem". Amikor valóban fenyegetéseket látunk és érezzük a halál közelségét, akkor az Úrnak kiáltunk. Dávid úgy hitte, hogy ha közel lesz a halálhoz, akkor az Úr, mint a Jó Pásztor, vele lesz. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. ”(Zsolt 22–4)

Az Úr azonnal megment, és mi történik akkor? Péter érezte az Úr kezének érintését. Még ez is több, mint a vízen való járás. Az Úr fogja Pétert, és mit csinálnak már mindketten azon a helyen? Együtt belépnek a csónakba.

“A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!” (Máté 14–22..33). Igaz felismerés. Így ismerhetjük meg Jézust, ha mi is vizen akarunk járni.

Ez a jelenet úgy jelenik meg előttünk, hogy valóban látjuk és tudjuk, hogy az Úr nem csak a Megváltó, ezzel még nem ért véget minden dolga, ez az örökkévalóság kezdete, mert Isten ezzel nem vet véget az utunknak, de azt látjuk, hogy itt a halál völgyében, szoros kapcsolatokat akar ápolni. Valódi létező élő Isten, és imádat tárgyaként. Megtanít az Atya Istent imádni, aki egyedül méltó imádatra. Isten házában vannak olyan imádók, akik szellemben és igazságban, idegen érdekek nélkül imádkoznak e földön, a Genezáret-tó partjától távol, a tenger közepén. Isten Báránya hívta el, mint Bemerítő János két tanítványát a Jordán partján, látva Őt és követve Őt, vágyakozva tudni, hol lakik: „ És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya! És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik: Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol? Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: ”(János 1-36, 39,40) 

Az Ige vonzása és érdeklődő magatartás.

Minden, ami velük és Péterrel történt, tökéletesen szemlélteti a tanítványok és az Úr viszonyát, és ahol Ő az Úr, ott béke uralkodik, minden szél elcsendesedik, mert az Úr, az Isten Fia a tulajdonos, és olyan élő kövek vannak jelen, amelyeket nem a házban, hanem a házon kívül faragtak. Ezt jeleníti meg a feljebb írottak. Tudni illik, hogy ezek a tanítványok csak fel lettek készítve a jövendő dicsőségre, ami később jelent meg.

 „Mikor pedig a ház építteték, a kőbányának egészen kifaragott köveiből építtetett, úgy hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallattatott a háznak felépítésénél. ”(1 Királyok 6-7). Az Isten házában csend és béke uralkodik, az eklézia a kihívottak a világ sodrásából kimentve, biztonságba vannak, mert ott csak az Úr a házigazda. Csak is neki van hatalma megállítani az örjöngő vihart, megvédeni mind azokat akik már a csónakban vannak vele. 

 Valóban sok harcot kell megvívni a választottaknak ebben a világban, de a cél elkerülhetetlen, mert az Jézus, az aki előbb mint szellem a látomásainkban jelenik meg, aztán a hangjáról ismerjük meg, s végűl magát a személyét mint mindenható Atya Istent, aki fogja kezünket és vezet a csendes vizeken. Mitől féljünk hát, ha már a kegyeibe vett minket, és soha nem enged el a kezéből. 

 Dicsőítsük az Atyát, Krisztus nevében mindörökké.