A teljes öröm.
"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jakab 1:2-8).
Ezek az igék egyáltalán nem szorulnak különösebb magyarázatra. Nagyon egyszerű és kifejező. És mégis szeretném elemezni. Minden gondolatot a Biblia szóösszefűgésébe kell helyezni. Milyen örömről van itt szó? Bizonyára nem vidámságról, netán természeti örömről van szó? A természeti öröm, vidámság létezik az emberek túlnyomó többségében. Az öröm keltés ipara létezik ősidők óta. Itt a véleményem szerint, na meg a tapasztalataim is azt megerősítik, hogy itt a Szent Szellemben való örömről van szó. Ugyanis ki örül ha valami kellemetlen dolog történik vele. Komolyabb dologról van itt szó. Jakab a tizenkét zsidó törzsekhez írta ezt a levelet. Megvolt rá az oka, hogy szellemileg megerősítse őket, hiszen dupla kisértésbe is eshettek. A pogányok gyűlölettel viszonyultak a világba szétszórt zsidókhoz, ráadásul Krisztust követők is voltak. De ugyanakkor ránk is vonatkozik, akik Krisztusban vannak, tehát testvérekre.
Annak lehet örülni, ha felismerjük a kisértéseket, és ellenállunk és kárt nem tesz bennünk. Ez egy bizonyítéka annak, hogy valójában Krisztus kegyeiben vagyunk. De ahogy ezt már említettem, testvérekhez szól ez a levél, akik már befogadták hittel Jézus Krisztust mint megváltó Messiást. És mégis kell erről beszélni, mert sok keresztény ahogy magam is, nem tudja mi a káros és veszélyes kísértés sokszor. Nem tudtam én se ellenállni a kisértéseknek, pedig sok éve már befogadtam Krisztust a megváltómnak. Csak egy magyarázatom van erre, hogy nem voltam állhatatos a kísértésekkel szemben. De már mint Isten gyermeke, a világi örömök nem elégítettek ki, a belső ember nem talált örömöt a vidámságban. Most már más a helyzet, mert az Úr rámutatott arra az akadályra ami gátolta a felszabadúlt örömet az Úrban. Megszabadított engem attól a tüskétől. Azért írtam feljebb, hogy én ezt megtapasztaltam.
Én ezt részben a tékozló fiú esetéhez hasonlítanám a Lukács 15. fejezetében található példabeszédben. El kellett jutnom, vagyis az Úr elvezetett arra a pontra, hogy a tökéletes öröm nem a világból való. A világ tele van kísértésekkel. Ellenállni tehát csak akkor tudok ha az Úrtól kapott bölcsesség vezérel. Igaz, hogy ez egy kitartó Krisztus követéséből adódik. Nem kényszer, nem kötelességtudat, hanem egyszerű bizalom és ragaszkodás az Isten szava iránt. Ez meghozza az öröm gyümölcsét, amit már nem a hús eufórikus természetéből fakad. De az sincs kizárva, egy kettősség van jelen.
De a hívő kapott bölcsessége, legyen az egyszerű hit amiben engedelmes, meghozza a jó cselekedetek lehetőségét. Ez annyira gazdag a mennyek országában, mert személyre szabott. Kit milyen ajándékkal áldotta meg az Úr. Azzal szolgál amit kapott Istentől a Krisztus testének építése céljából.
Röviden, az állhatatosság a bölcs Szentírás követésének eredménye. Ebben csakis a Szent Szellem segítsége szükséges. Nem a szolgálatra összpontosítva, hanem az engedelmességére. Akkor az Úr akadály nélkül vezeti az állhatatos, kísértésektől megvédett lelkeket oda ahova előre elrendelte. De ezt megpróbáltatások árán éri el.
(1Pét 1:7) "...hogy a ti kipróbált hitetek, amely sokkal becsesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak bizonyuljon Jézus Krisztus megjelenésekor
