"Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden fölöttesért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében." (1Tim 2, 1-5)
Egy ember aki közbenjáró, az akit Isten elfogad, ez az Ember a Megváltó Jézus Krisztus (Joshua) Isten az üdvözítő. A megváltás minden emberre vonatkozik a földön, ezt Isten akarata szerint megvalósította Istennek egyszülött Fia a feszületre szegezve a bűnt. Ez az Isten akarata még ha tudjuk is, hogy nem mindenkiben van meg a hit.
A papi szolgálatnak a legfontosabb eleme, az a bűnök az emberek bűneit Isten oltára elé vinni, könyörögni, imádkozni minden emberért aki még nem ismerte meg az Isten Fiát, vagy soha sem is fogja megismerni, azokért is közbenjár Isten előtt. Ez az Isten a közbenjáró Jézus Krisztus, aki a maga idejében tanúbizonyság lesz élők és halottak előtt. Ez a szellemiség kell hogy uralkodjon minden megváltott hívőben, hogy a Szent Szellem által, tehát Isten akarata szerint imádkozunk minden fölöttesért. Nem csak a jókért, hanem a rosszakért is. De ha helyes mederben vagyis Istentől kitűzött úton haladunk, akkor nem kritikus hanem békés szellemiséggel viszonyulunk minden emberhez. Isten tudja miért, de következtetésképpen tudhatjuk, hogy mindez számunkra jó. Elvégre Isten örömhíre a megváltásról a háborúkban a fronton nem terjed, csakis Isten kegyelme védheti meg mindazokat akik szorult helyzetben hozzá esedeznek. A rossz vezetők a gonoszok akik mindezt a háborús helyzetet létrehozták, ők nem tudják mit csinálnak, tehát ha olyan szellemben kérjük az Atyát, ahogyan Jézus és István is tette, " Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23, 34). De István imája különbözik Jézus imájától, mert pontosan azt kérte az Úrtól, hogy azt a vétket bocsássa meg nekik, amit ellene cselekedtek. " Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt." (ApCsel 7, 59)
Bizony, hogy vannak olyan bűnök amit Isten gyermekei ellen tesznek, de ez a fohász nem arról szól, hogy bocsássa meg az Úr minden bűneiket akik megkövezték őt. István nem gondolt magáról sokat, és biztos nem adott nagy súlyt személyiségének, de az Úr igen, állva nézte végig a megkövetését, amugy mindenhol ülve látjuk a mennyben az Atya jobbján ül a trónon. " Ő pedig mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni, és azt mondta: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni." (ApCsel 7, 55). Bizony az Úrnak fontos a vértanúk halála, nem azért mert a halál Istennél nagy dolog lenne, hanem a hit ami egy emberben eléri a felsőfokozatot, hogy alkalmas lesz kiállni haláláig az ellenséges közegben a Krisztus nevéért.
A kritikus hangulatú keresztény a felettesei iránt, saját magát emészti meg, mert Isten akarata ellenére gondolja azt, hogy a rosszakat elkell ítélni, mert borzasztó amit csinálnak. Igaz, de nem most, és addig türelemmel és békéért imádkozzunk mindenkiért, hogy az evangélium örömhíre terjedjen békében továbbra is ezen a békéletlen földön.
