"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses kőhöz, és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által". (1Pt 2, 1-4).
Amikor az ember felismeri, hogy bűnös az Isten előtt, akármit is tett az életében, jót vagy rosszat, ez az első lépése az üdvösség útján. Amikor megtapasztalja, hogy jóságos az Úr, a saját életében világosan látja, hogy az Úr keze vezette mind idáig, visszamenőleg világos lesz számára, hogy az ami történt vele, mind a megtérésre késztette. De ez az út eleje, nem a vége. Az üdvösséget nem lehet megérdemelni, csakis tapasztalni lehet, hogy mindaz amit kapott, Istentől kapott, az üdvösség az örök élet is Istennél van Krisztusunk által. Az Úr akarata szerint ezt az utat végig kell járnunk, hogy a szellemi fejlődésünk oly fokára érjünk a tiszta igazság megismerése által, hogy magunk is képesek legyünk szent áldozatot hozni Istennek házában. Hasznos építőkövei lehessünk Isten építményében. Ehhez el kell vetni minden olyan dolgot ami akadályoz minket ebben. Saját erőből nem fog menni, minden azon múlik, hogy a tiszta igazság ismerete által a Szent Szellem segítségével új és új felismerésében részesűljünk. Erre vannak hasznunkra az apostolok tanításai, a figyelmeztetés, az Úr prevenciós nevelése, oktatása és életvitelünk írányítása. Az evangélium, örömhír mindazok számára akik kívánják Isten és Krisztusa tiszta hamisítatlan igazságát, és ha engedelmességgel Krisztushoz járulnak, ahhoz a sziklához amire az apostolok tanításai is alapot fektettek, akkor részesei Isten háza építésében. Erre az alapra építünk mi is akik elfogadták Krisztust mint saját megváltójukat, mint újjászületett csecsemők. Közismert, hogy a csecsemő ki van szolgáltatva a szüleinek, a szüleik pedig nem kemény eledelt adnak a csecsemőnek, hiszen tejen a híg étel emészthető meg. Ez így van a szellemi életben is. Ez így van rendjén, de az már nincs rendjén, hogy ha egy lélek elfogadta Krisztus áldásait és nem fejlődik felnőtt férfiúvá, akkor nem tud ellenállni és sebezhető lesz mert nem vette fel Isten minden fegyverzetét, Isten kegyes megvédi gyermekeit, de nem küldi a világba ha nincs felvértezve Isten hamisítatlan igazságával. Ebben az esetben nem alkalmas az építkezésre, mert mindig kérnie kell nem áldozni. A csecsemő a gyerek nem építkezik és nem áldoz, mert nem termeszt nem gyűjt hanem haszonélvezője Isten jóságának. Ahhoz, hogy áldozzon másoknak Isten előtt, mások szükségeit vigye az Úr oltára elé, legyen mivel áldozniuk, azok már nem kéregetők hanem adakozó papság, akik már nem magukra hanem másokra is gondolnak. A legegyszerűbb példa mutatja amikor Jézus megáldotta a kenyeret és a megtört kenyeret és halat a tanítványok kezébe adta, hogy osszák szét az éhezőknek. " Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak." (Mt 14, 19). Így lehet hasznos egy Krisztus követője Isten áldásainak részese, adakozói, minden szellemi és fizikai gazdagságának a megosztói. De ha testiek maradunk, akkor dorgálást kapunk, úgy ahogy Pál apostol is tette a korinthusi gyülekezet felé.
"Testvéreim, én azonban nem beszélhettem veletek úgy, mint lelkiekkel, csak mint testiekkel, mint Krisztusban kisdedekkel. Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés van közöttetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?" (1Kor 3, 2-3)
