Az Úr üdvözítő.

 Az Úr üdvözítő.

"Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la. Aki hisz őben­ne, nem ke­rül íté­let­re, aki pe­dig nem hisz, az már el is ítél­te­tett, mi­vel­hogy nem hitt az Is­ten egy­szü­lött Fi­á­nak ne­vé­ben." (Jn 3, 16-17).

 Amit Isten akar azt meg is teszi. Azt akarta, hogy Isten Fia legyen az áldozati Bárány a világ bűneiért. Krisztus megváltotta a világot, más szóval kivásárolta egy másik tulajdonostól, aki rabságban tartotta Isten teremtményeit a bűn által. De a megváltás nem egyenlő az üdvözüléssel. Hiszen ellentmondana mindannak amit a Biblia leír. A világ a pusztulás felé tart, mert Isten az Ő világát, a mennyeknek országában rejlő kincset menti meg, nem ezt a romlott világot. De a megváltás azért szükséges, hogy minden teremtmény elé álljon az ítélet napján. A világban van elrejtve az a valami ami nagyon értékes Isten számára. Ezért most és még nem ítél el senkit, mert a világ mezejében van elrejtve az érték, és hogy ne vesszen el a világgal együtt, jelenleg nem ítéli el, hanem kihívja Isten szavával az üdvözülteket és egy akolba tereli a juhait ami jelenleg a Gyülekezet.  

Jézus a példabeszédek által mondta ki ezt az igazságot.

" Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a szán­tó­föld­ben el­rej­tett kincs­hez, ame­lyet az em­ber, ha meg­ta­lál, elás, és örö­mé­ben el­megy, el­ad­ja min­de­nét, ami­je van, és meg­ve­szi azt a szán­tó­föl­det. Is­mét ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a ke­res­ke­dő­höz, aki igaz­gyön­gyö­ket ke­res. Ami­kor egy nagy ér­té­kű gyöngy­re ta­lált, el­ment, min­de­nét el­ad­ta, és meg­vá­sá­rol­ta azt". (Mt 13, 44-45). Isten az Úr, az aki ember formát öltött, hogy egyenlő legyen a teremtményével, elhagyva a mennyei dicsőségét, olyan lett mint akárki itt a földön, de mint Isten Fia bűntelen. Ahogy ezt az ószövetségi könyvben a Ruth könyvében a megvásárlást részletesen ábrázolja. "Boáz erre azt mond­ta: Amely na­pon meg­ve­szed a szán­tó­föl­det Na­o­mi ke­zé­ből, ak­kor a mó­á­bi Rut­hot, a meg­halt­nak fe­le­sé­gét is el kell ven­ned, hogy fenn­tartsd a meg­holt­nak ne­vét az örök­sé­gé­ben. Erre a leg­kö­ze­leb­bi ro­kon ezt fe­lel­te: Nem vált­ha­tom meg ma­gam­nak, mert ak­kor a ma­gam örök­sé­gét el­ve­szí­tem. Váltsd meg te ma­gad­nak az én ro­ko­ni ré­sze­met, mert én nem vált­ha­tom ezt meg." (Ruth 4, 5)

 Mindez arra mutat, hogy a közeli rokon a Mózes törvénye ami nem ad megváltást mert ha el is ítéli a bűnt de nem üdvözít. Azért mondta Jézus: " Sen­ki sem tesz új posz­tó­ból fol­tot régi ru­há­ra, mert a folt to­vább­sza­kít­ja a ru­hát, és még na­gyobb lesz a sza­ka­dás. Újbort sem töl­te­nek régi töm­lők­be, mert a töm­lő szét­sza­kad, a bor ki­öm­lik, és a töm­lő is tönk­re­megy; ha­nem az új­bort új töm­lők­be töl­tik, s így mind­ket­tő meg­ma­rad." (Mt 9, 16). Mindkettő megmarad az ítélet napjáig. A törvény elítéli a test dolgait az evangélium az új bor a kegyelem meg üdvözítő. Az Ószövetséget és az Újszövetséget egy tömlővel ábrázolja.

 Tehát összegezve a leírtakat, " Az Atya sze­re­ti a Fiút, és ke­zé­be adott min­dent. Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta." (Jn 3, 35) 

A halál közelében élők.

  A halál közelében élők.

"Fe­cse­gő asszony a bal­ga­ság, bo­lond, és sem­mit sem tud. Le­ült há­zá­nak aj­ta­já­ba, a vá­ros ma­gas­la­ta­in ül egy szé­ken, hogy így hív­ja az arra já­ró­kat, akik egye­ne­sen jár­nak út­ju­kon:

„Aki egy­ügyű, tér­jen ide!”; és az esz­te­len­nek ezt mond­ja: „A lo­pott víz édes, és a tit­kon való étel gyö­nyö­rű­sé­ges!”. De nem tud­ják, hogy ott a ha­lot­tak van­nak, és hogy a Seol mé­lyé­be es­nek meg­hí­vott­jai." (Péld 9, 13-17)

"A szárdeszi eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az Isten hét Szelleme és a hét csillag van: Ismerem tetteidet. A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy. Légy éber és támogasd a többieket, akik halni készülnek. Mert úgy találtam, hogy tetteid Istenem előtt nem érték el a teljességet. Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad, aztán őrizd meg és térj új felismerésre. Ha nem leszel éber, tolvaj módjára érkezem hozzád és nem tudod meg, hogy melyik órában érkezem".

( Jel. 3,- 1,2,3)

 Van e valami közös e két idézet között? Az első az ószövetségből a második a Jelenések könyvéből idéztem.

 Az a szembetűnő hasonlat elsőre, hogy a halottak gyülekezetéről beszél. Az első ami metaforikusan asszonyról beszél, ami a Bibliában az alárendeltség jelképe, attól függetlenül, hogy balga és bolond és fecsegő, kiemelt helyet foglal a háza ajtajában, méghozzá a város magaslatain ül egy széken. Értelem szerint a háza a város egyik magaslatán volt, de többes számban kifejezve. Ez annyira kifejező képe egy demagóg semmitmondó szónoki beszédről és egy széken ülő nem cselekvő ige szavától, aminek a hátterében a gonosz áll. Ez a megkövesedett halott vallásoknak a jellemzője. A hívogatás egy propaganda beszéd, aminek a felületesség a bölcsesség hiánya, de rejtett célja van. Ki is mondja rejtelmességét „A lo­pott víz édes, és a tit­kon való étel gyö­nyö­rű­sé­ges!”. Ebben a kijelentésben benne van minden amit a természetes vagy testi ember kíván, az Édenkerttől fogva a mai napig az ember a tiltott és titokzatos dolgok vonzzák. 

 A szelektálás a sátán kezével történik, a csoportokba egybe gyűjtik a rokonlelkeket. Ebben az esetben az ostobákat a tudatlanokat hívogatja egy fedél alá. 

 Azt tudjuk, hogy minden szó szellemi értelmet tartalmaz. Az asszony a menyasszony is azt jelenti, hogy van ura vagy jegyese. A mindenható Úr a Teremtő Isten, és az akinek adta a világ feletti uralmat, aki uralja a sötétséget. Ennek az asszonynak is van ura, az akit itt nem ír le az Isten bölcsessége. De világos, hogy ahova invitálja a tudatlanokat, ott a halottak birodalma uralkodik. A lopott víz az ige, ami nem a tulajdonuk, nem tették magukévá, szívük mélyére nem hat, az egy halotti beszéd kisminkelve ahogy ez a hullaházban szokás, hanem eltulajdonították, az nem Isten élő szent szava, az üdvösségre, hanem édes és fülbemászó érzékies, amit az ember kedvel. Az intézményeit megalapította de tartalmát nem Isten szava tölti be, hanem a felhígított édességgel a lopott vízzel. A titkos étel, a szakramentum a kenyér és a bor nem jelkép a Krisztus halálát és feltámadásának megemlékezése, hanem a beavatottak nyilvános liturgiája, de mégis titkosított a kívülállók számára. A liturgia egy vallási csoport által végzett szokásos – hagyományban gyökeredző, előírás alapján végzett, rendszerbe foglalt imádságsor és szertartásrend – nyilvános tisztelet, imádat, istentisztelet.

 Ez minden szép és jó lehet, de nem élő, nincs benne élet. 

 A szárdeszi eklézsia amit már idéztem feljebb, Isten szemében, vagyis Jézus tanubizonysága szerint az angyal által aki felügyeli az eklézsiákat, kerekperec kijelenti, hogy "A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy.". 

 A szárdeszi eklézsiában vannak olyanok is akikre Jézus rábízza azt, hogy segítsen azoknak akik halni készülnek. Olyan siralmas állapotban vannak, habár élő nevet viselnek, de állapotuk határeset. Most lehet, hogy azt gondolja valaki, hogy a keresztény az élő név. Jézus nem mondhatta ezt, mert a kereszténység csak a negyedik század elején jelent meg, és a szárdeszi gyülekezet pedig sokkal előbb létezet ázsiában. Akkor inkább krisztusiaknak nevezték őket. De itt nem is ez a fontos, mert Jézus szeme mindenen áthatol és lát. Ebben az esetben éppen az ellenkezőjét látjuk a fecsegő asszony aki a seolba hívogatja az eszteleneket, a seol kapujában ülve, a szárdeszi gyülekezetben pedig kihívja őket a halottak gyülekezetéből az életre. Ezért is van Jézusnál a hét csillag, mert minden egyes gyülekezetben vannak élő kövek. Ezeknek szól és hívja ki, hogy szolgáljanak mindazoknak akikhez közel a szellemi halál. A mai szójárattal élve, borotvaélen táncolnak. Az Úr nagyon is kíméletlenül gyűlöli a hamisságot, és mindazok akik a nevét vallják, forduljanak el a hamisságtól. 

 Az új felismerés a megtérés, "Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad, aztán őrizd meg és térj új felismerésre."

 Ezek az emberek vagyis testvérek, arra vannak felszólítva, hogy magukkal kezdjék a visszaemlékezést, hogyan kaptad meg és hallottad meg Isten üdvözítő szavát, emlékezz vissza honnan estél ki, aztán őrizd meg mindazt amit hallottál az Úr lábainál. Így magadat is másokat is kiragadod a halál közeléből. Júdás levelében, ami az utolsó időket jellemzi, így ír, Csia Lajos fordításában reprezentálva: "Ti azonban, szeretteim, építsétek rá magatokat a ti igen szent hitetekre. Szent Szellemben imádkozva őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, és várjátok Urunknak, a Krisztus Jézusnak könyörületét az örök élet elnyerésére. Azután némelyeket ítélettel győzzetek meg, s a tűzből kiragadva mentsétek meg őket. Némelyeken félelemmel könyörüljetek, gyűlölve még a hústól bemocskolt köntösüket is".( Júdás 20,21,22). 

 Ezek a szavak nem egy édes beszéd narratíváját jellemzik, hanem Isten félelemmel teljes beszéde, hiszen ha valaki a szakadék szélén imbolyog annak nem mondjuk, hogy minden rendbe lesz, hanem azt kiabáljuk, hogy le ne essék, menj el onnan. Vagy az égő házban rekedt embernek nem mondjuk, hogy Isten irgalmas, ami igaz, de nem ebben az esetben, ha ki kell ragadni gy testvért vagy valakit a tűzből.

"Mert itt az ide­je, hogy el­kez­dőd­jék az íté­let az Is­ten há­zané­pén. Ha pe­dig elő­ször mi­raj­tunk kez­dő­dik, mi lesz azok­nak a vége, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az Is­ten evan­gé­li­u­má­nak? És ha az igaz is alig me­ne­kül meg, hova lesz az is­ten­te­len és a bű­nös?" (1Pt 4, 18).