Praktikus lépéseink a menekülés útján.

 "Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek." (Mt 15, 14).

 Ha valakinek megadatott a szellemi értelem képessége Istentől, annak már világos, hogy az evangéliumban jelentősége van a kint a bent, kiment vagy bement szavaknak. A kint az mindig a világot a népet jelenti, a bent a ház vagy helység egy szűkebb közösséget. Jézus ezt meg is említi a tanítványainak. Mert amikor kint a példabeszédeit mondta a vakoknak mondta, hogy ne értsék, bent a tanítványoknak megmagyarázta az értelmét. "Azért be­szé­lek ne­kik pél­dá­za­tok­ban, mert lát­ván nem lát­nak, és hall­ván nem hal­la­nak, sem nem ér­te­nek. Be­tel­je­se­dett raj­tuk Ézsa­i­ás jö­ven­dö­lé­se, amely így szól: Hall­ván hall­ja­tok, és ne ért­se­tek, néz­vén néz­ze­tek, és ne lás­sa­tok! Meg­kö­vé­re­dett en­nek a nép­nek a szí­ve, és fü­lük­kel ne­he­zen hal­la­nak, sze­mü­ket be­huny­ták, hogy sze­mük­kel ne lás­sa­nak, fü­lük­kel ne hall­ja­nak, szí­vük­kel ne ért­se­nek, és meg ne tér­je­nek, és én meg ne gyó­gyít­sam őket". (Mt 13, 13-14). Ilyenkor biztos az a reakcióink, hogy mi nem ahhoz a csoporthoz tartozunk akik nem látnak, csukva van a szemünk vagy zárva a fülünk. Ez egy természetes védekezés az ember oldaláról, ez nem nekem szól hiszen én látom Isten csodáit, hallom az igét, de Isten a mindentudó és ismerő másként gondolja ezt. De aki akarja látni helyzetét, komolyan számolnia kell Isten kimondott szavával. Ha eddig nem vette magára ezt az igét, akkor mindig kívülálló marad, nem megy be oda ahol Jézussal közösségben lehet. Ahol Jézus személyesen nyitja meg a mennyeknek országa titkait. Ez a titok nyílvános de csak azok értik meg és követik akik Jézus szavai szerint megtérnek bűneikből a hitetlenség bűnéből az egoizmusból, akkor meggyógyítja Jézus a vakságot a süketséget és értelmet ad az ige megértéséhez. Addig ameddig testiek maradunk, csak vessződve tudunk botorkálni a mennyeknek országának tulajdonságában, keresve annak értelmét. 

 Amikor a cselekedeteink a hús gondolkodásunk a vallási pozíciókból értelmezzük helyzetünket, azt mondjuk hogy látunk, erre Jézus így felelt a farizeusoknak. " Jézus azt válaszolta: Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, de mivel azt mondjátok, hogy látunk, a bűnötök megmarad." (Jn 9, 41).

 Persze hogy azt jelenti, most már nincs mit tenni értük, hiszen magukról jó értékeléseik vannak, és ebben a meggyőződésben ami pozitív az ember oldaláról de teljesen hamis Isten szemszögéből. Megkapták a bátorságot, hogy vezessék a hozzájuk forduló követőket, Izraelben is volt pártosság a vallási megkülönböztetések egy tanácson belül. A pogányok, vagyis nem zsidók a kereszténységben a pártosság halmazát fejlesztették ki. Követték a számukra mindinkább rokonszenves tanítókat. Ez már Pál idejében megjelent, de még nem intézményes keretek között. "Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé.

Hát Krisz­tus ré­szek­re oszt­ha­tó? Vagy Pált fe­szí­tet­ték meg ér­te­tek, vagy Pál ne­vé­re ke­resz­tel­tet­te­tek meg? (1Kor 1, 11-12). Ez a kovász pedig az idők során annyira felduzzasztotta a tésztát, ami eredetileg kovásztalan volt, mert Jézus az a kenyér a bűn nélküli, hogy mára már egy nagy égigérő fára növekedett a keresztény világban. "Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával." (1Kor 5, 8).

 Maga a kereszténység saját magát egy rangba sorolta a világ 4000 vallásai közé. Egyik lett a sok közül még ha a leghatalmasabb is, a világvallások legnépesebb vallása. Aki ezt nem látja az még nem volt bent, nem kapott az erre vonatkozó igére megértést Jézustól vagyis Joshuától. Azért nincs még veszve semmi, mert az Úr ismeri az övéit, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy nem minden arany ami fénylik.

 "Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19). Ez a helyre utasító ige nem a mi elhatározásunktól függ, hiszen ezt megértjük, de merre kell lépjünk ezután nem világos, ezért kell Isten akaratának ereje ami a belső újjászületett ember vezetője az Úr. Tőle kapjuk meg a világosságot az első lépésre, hogy az Ő tanácsa szerint lépjünk, hiszen csak egy igaz tanácsadó létezik az Úr. A hitnek elég látnia azt az első lépést ami világos előtte, nem a második vagy a többi lépés, mert a vezető az Úr látja be az egész utat, mi rövidlátók vagyunk mint a juhok. 

 Amikor ilyen gondolatokat tolmácsolok, tudom, hogy semmi értelme, mert az Úr teszi cselekvővé az embert, de mégis emlékeztetőül szolgál, hogy ne nagyon bízzuk el magunkat. 

Egy süllyedő hajóról kiáltani, hogy minden rendbe van, talán egy kissé tragikomikus nem de? 

Pál apostol esetében sem az volt a fontos mikor a süllyedő hajón volt többedmagával, hogy Krisztusról beszéljen, tartson hosszú beszédeket, hanem hogyan lehet megmenekülni a közelgő pusztulástól, hogy az apostol szavára legyenek engedelmesek nem a tapasztalt kormányosra hagyatkozva. Ezt is az Úr intézte általa semmi kétség.

Olvassátok el az Apostolok cselekedetei 27. részét, a megértés érdekében.