Majdnem elhitték.
A mai írásom arról szól, hogy egy ember sem lehet majdnem hívő. A Krisztust hirdetni a világban szent kötelessége minden hívő embernek. Az ige hírdetést rábízta az Úr tanítványaira, nem abból a célból, hogy valakit meg lehet győzni vagy rábeszélni a hitre. Ez egy nagy tévedés a keresztények között. A magvető kiment vetni és szórja a magját minden teremtésre, de Isten dolga, hogy ki hiszi el, az evangélium igéit. De honnan is tudhatjuk meg, hogy miért van ez így, persze, hogy Krisztus élő szavától.
"Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van. Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. (Jn 6, 27-28)
Senki sem tudja megkapni azt az eledelt, ha nincs rajta Isten pecsétje, az Isten elrendelése szerint. Az ember fáradozásai mégha körbejárja az egész világot sem tudja megtéríteni a jól felkészült igehirdető. A látszat csal, mi szeretnénk, hogy lássuk munkánk eredményeit, de a hit Istentől van nem a mi meggyőződésünk eredményétől. De ugyancsak fel kell hoznom az eleve elrendeltség tényét.
"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róm 8, 28-29).
Ami ezen kívül van minden az ember képződménye. Ez nem jelenti azt, hogy ne buzgólkodjunk az igehirdetés terén, hiszen mi emberek nem tudjuk kik azok akik az ige hallatán hitre térnek Isten előre elrendelt ismerete szerint.
Nem hiába mondja az írás: " Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, aki békességet hirdet, jó hírt mond, szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!" (Ézs 52, 7).
Jézus konkrétan kijelentette, hogy miért jött ebbe a világba, ez teljesen bizonyítja küldetésének legfontosabb célját.
"Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el. Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon. (Jn 6, 35-39)
Az emberek a sátán segítségével elfordítják az tiszta igazságot, ezért annyira népes a keresztények tábora, mert emberi beavatkozás eredménye.
De nézzük meg, hogy majdnem hívőnek lenni mit jelent. Pál apostol akit bilincsben vittek Agrippához, ahogy ezt az Úr be is jelentette neki, nem önszántából vitték a császárhoz előbb a helytartóknak is tett tanubizonyságot. Ki- ki de ő tényleg birtokolta a meggyőződés művészetét, még a farizeusi életéből fakadóan ismerte az írásokat, őt nem lehetett úgymond megfogni a tudatlanságban és mégis se Agrippa se Felix se egy hatalmi ember nem lett a szavaitól hívő ember.
"Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy (keresztyénné) legyek. Pál így válaszolt: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennének, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." (ApCsel 26, 28).
Igen, ezt kívánjuk minden ember számára, hogy térjen új felismerésre, és minden Istentől kapott fegyverünket vessük be annak érdekében, a lelkek szabadulása céljából, de minden Isten előre elrendelt akaratából történik.
Az ige szórása vagyis elvetése a világba, csakis azok számára hoz örök életet akik meghallják hívását, akiket az Atya vonza és Krisztushoz irányítja. Így volt ez a korai egyház megalakulásával, és azok a tanúk akik ki voltak választva erre, hirdették az örömhírt, ahogy ezt Péter apostol is tette Isten akaratából.
"És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. A próféták mind róla tesznek bizonyságot, hogy mindaz, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által. Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. (ApCsel 10, 42-43).
Isten nem téved soha, azok hallgatták az igét azokra szállt le a Szent Szellem, ma ez nem így van, mert a gyülekezet már létezik ahol a Szent Szellem lakik, azok akik hisznek az igének csak csatlakoznak a Gyülekezethez, ezek azok akiken Isten pecsétje van. Hiszen ma egyéni nem tömeges kiválasztás a jellemző az már történelem, hogy egy egész közösségre kiöntse a Szent Szellemét.
