Ne kívánd!
"Mert tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, az Istennek él. Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! (Róm 6, 9-11)
A bűnt elítélte Krisztus a feszületen mindörökre, de nem semmisült meg a testben. A bűn továbbra is benne van az emberben és kívánsága állandóan kísérti a hívő embert. Aki bűnben él az rabja a bűnnek, őt a bűn vezérli és uralkodik rajta. Legyen az akárki, börtönben ülő vagy a parlamentben, aki nem halt meg Krisztussal azon a bűn uralkodik. Ezt így tudatja velünk a Szentírás. De mit tudhatunk a kívánságról ha nem ismerjük Istent és nem vagyunk Krisztusban? Ha nem tudjuk mi az a kívànság a vágyakozás a bűnös gondolatok, akkor gátlástalanul fog uralkodni rajtunk a bűn. Előbb a gondolat aztán a megvalósítás. A gondolat meg lehet a hívőben is jelen van. A kívánság is megjelenhet, hiszen emberek vagyunk kívánságokkal együtt élünk, de tovább nem lép a bűnt nem követi, mert Isten igéje él benne. Visszatartó erő a törvény ismerete, mert a törvény fedi fel a bűnt. Igaz nem a félelem hanem az Istenhez való szeretete akadályozza meg a bűn cselekedetében. János apostol ír a bűntelen életről, attól függetlenül, hogy aki meghalt Krisztussal a feszületen a bűn megmaradt a testben és kívánságai. De Isten magja, az ige a tiszta igazság magja ott van elhintve szívében. " Senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert benne marad annak magva, és nem vétkezhet, mert Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, az nincs Istentől, és az sem, aki nem szereti a testvérét. (1Jn 3, 9).
Ki nem cselekszi az igazságot?- jogos a kérdés, a válasz is megvan, de ez sem tanulható hanem ajàndék Istentől, az isteni erő ami visszatartja az embert bűnt cselekedni.
"Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott, amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve azt a romlottságot, amely a kívánság miatt van a világban." (2Pt 1, 4).
A romlottság a világban kézenfekvő, nyílt erkölcsi hanyatlás, ezért ne is csodálkozzunk, hogy háborúk vannak is lesznek a világban. Ez mind a bűn cselekedetei, a kívánság szülte paráznaság, hatalom és pénzéhség a telhetetlenség minden téren. Ettől szabad egy Krisztusban élő ember akit mi hívőnek hívunk, de valójában nem kellene elhamarkodottan megbélyegezni az embereket.
Az alázatos ember nem minősíti magát, nem is szereti ha őt mások minősítik. Ezt zárójelben mondom. A legjobb példa számomra Bemerítő János, az akit kérdezték " ki vagy te". A válasz csak annyi volt, hogy, " Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyenesítsétek ki az Úr útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.” (Jn 1).
Visszatérve a témánkhoz, meg kell jegyeznünk, hogy a bűn ellen harcolni nem hatásos dolog, ez olyan amikor egy rugót nyomunk össze puszta kézzel, sokáig nem tarthatjuk összenyomva, belefárad a kezünk és a rugó visszaüt. Akkor mi a megoldás, hogy megszabaduljunk önmagunktól. A válasz egyszerű, engedj Isten akaratának, hogy Ő legyen az Úr az életedben. Talán már bagatelizálva van az emberek által ez az igazság, oly gyakran idézik ezt az igerészt, de fontos minden időben, mert alapvető igazságot világít meg. " Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek". (Jn 3, 19-20). Itt van a válasz arra, hogy ha rosszak az elgondolások aminek az eredménye a bűn cselekedete, azok féltve rejtik magukban, nem merik kiteregetni Isten előtt mert nem is ismerik Isten irgalmát sem kegyelmét. Azért Isten haragja rajtuk marad. Ellenben aki Istenben újjászületik, annak csak egy titka lehet Isten előtt, a múlt titka, titkosítása, soha nem emlékszik vissza a bűneire, mert Isten előtt az már nem létezik. Ez az engesztelés amiről szót ejtettünk tegnap.
Ezért ne tartsuk magunkat bűntelennek a test gyengesége miatt, de Krisztusban erősnek, mert Isten magja van bennetek. A gyakorlati életben pedig előfordul, hogy vétkezünk, szóval esetleg tettel is, pedig ez nem szabály és mégis megtörténhet.
" Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha vétkezik valaki, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világéért is. És abból tudjuk meg, hogy megismertük őt, hogy megtartjuk a parancsolatait". (1Jn 2, 1-2).
Itt az emberi természetéből fakadó vétkekről beszél, amit Krisztus a feszületen elengedett, nem a gonosz cselekedetekről, az ítélet órájára van megtartva az, nem esik a kegyelem alá aki nem megy a világosságra.
