Én bűnös vagyok, de…
Ha magamba nézek, förtelem ami bennem van. Gondolataim ide oda cikáznak ha nincsenek cél gondolataim, pl. ha a munkámra öszpontosítok, vagy olvasom az írásokat. Egy ember napi gondolatai a szakértők szerint több ezer, de még az álmokban is. De én is ezt veszem észre, hogy valami kűlső behatás mégis ér, amit én nem is akarok mégis gondolok. Attól függetlenül , hogy magamat szentnek hiszem, ugyanis ezt írja az Úr, hogy aki Bennem hisz, örök élete van, tehát csakis a szentek Krisztus vérével mosottak öröklik az Isten ránk ruházott szentségét. Ez a mi hitünk, de nem a mi érdemünk. Ez így eléggé büszkén hangzik, de ezt vagy hiszem, vagy nem. Így ír Pál apostol. A belső ember viszontagságairól.
PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 7:14-19 CSIA
“Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én ellenben hús vagyok, eladva a vétek alá. Hiszen, amit véghez viszek, nem ismerem, mert nem azt hajtom végre, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt teszem meg. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel: elismerem róla, hogy jó. Így hát többé nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó vétek. Tudom ugyanis, hogy bennem, azaz húsomban jó nem lakik, mert az akarás ugyan kezem ügyében van, de a jó dolgok véghezvitelét nem lelem magamban. Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok, azt hajtom végre.”
Na de ezek a szavak igazából nem a világban való vétkekről az erőszakos viselkedésről szólnak. Inkább a belső ember és az ádámi ember viszontagságainak kritikus ellentmondásairól. A hívő, igazából nem lett jobb az embertársaitól, nem azzal lett jobb, hogy nem iszik szeszes italt, vagy nem dohányzik vagy nem iszik kávét nem eszik disznóhúst, vagy számos káros hatással bíró szereket a tudósok szerint, mert ezek nem különböztetik meg a hitetlen embertől aki ugyan ezektől lemondott vagy nem él vele, azonban teljesen hideg hitetlenségben él. Nem ezek a jelei annak, hogy Isten fiává fogadott. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a jelek amik mondjuk a materialista szemléletben elfogadottá váltak, hogy minden káros az egészségre amit ők megítéltek, vagyis a tudósok megítélnek. Nem mondom azt, hogy nem befolyásolja a szellemi életünket, ha a lelkiismeretünk ellen cselekszünk. Ez lehet bármi, amit hittel elfogadtunk vagy elutasítottunk, annak ellenére mégis másképp cselekedtünk. De a Szent Szellem nem akar konfliktust generálni, hiszen a béke szellemét adta nekünk. Tehát ha a hitünk ellenére rosszat cselekedtünk, annak igazából csak egy oka van, hogy nem vagyunk ura a saját testünkön. Nem is lehetünk, mert ez egy háború a szellemi és a test háborúja, attól függetlenül, hogy Isten szelleme bennünk él. , Lukács evangélistát idézem, így ír: “ A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak, attól fogva az Isten országát hirdetik, és mindenki küzdelem árán jut oda.
Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mintsem hogy a törvényből egy pontocska is elvesszen. (Lk 16, 16).
Mit is jelent az amit itt olvastunk? Hát éppen azt a küzdelmet amit fentebb írtam. A törvény Szent igazsága és a bűn ami bennünk él. De nem lenne teljes az ige ha nem lenne kiút mindenből. A szabadulás Krisztusban van, a szellemi győzelem ami a feszületen a Megváltó Krisztus megtett miértünk akik hitben fogadtuk el mindazt ami megszabadított minket önmagunktól.
“Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira. Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség. Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.
A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róm 8, 1-7).
