Rendszeres olvasók

2025. augusztus 17., vasárnap

Az utolsó három hét ( Énok könyve, részlet).

 Az utolsó három hét ( Énok könyve, részlet).

 

 Kedves olvasók, vettem a bátorságot, hogy elemezzem ennek a könyvnek a mondanivalóját a magam meglátása szerint. Ez a könyv, Énok könyve nem került be a kánoni Bibliába. Megítélésem szerint pedig Isten szava ez is. Igaz az is, hogy nehéz értelmezése van, abból a szempontból kifolyólag, hogy nem mindig ismerem fel az időrendet és, hogy melyik periódusokra utalnak Énok szerinti az úgynevezett hetek. Dániel könyvében ezt könnyebb meghatározni, hiszen csak 7x7 hétről ír. Itt az Énok könyvében fedeztem fel ezt az utolsó hetet ami egybevág Dániel könyvében leírt hetedik héttel. De az újszövetségi írásokban maga az Úr is kitért ezekre az időkre Máté 24. fejezetében. De ha Énok számításait követjük, akkor felfedezhetjük a csoportosításukat. Ezért igazából nem veszem figyelembe ezeket, mert a bonyolultsága miatt elveszlik az eredeti mondanivaló. Tehát itt következőkben nem fogom felvetni a hetek jelentőségét. A szövegbe pedig zárójelbe beillesztem a saját észrevételeimet. Tehát:


91. 11. Akkor elmetszik az igazságtalanság gyökereit, és a bűnösök kard által pusztulnak el. Az istenteleneknek mindenütt elmetszik gyökereit, és azok, akik erőszakoskodást terveznek és káromkodnak, kard által pusztulnak el. ( Szerintem ez már az Úr közvetlen eljövetele előtt történik a Dániel könyv hetedik hét vége)


12. Ezután egy másik hét támad, a nyolcadik, ( ez is azt mutatja, hogy az idő nem áll meg, Énok tovább számlálja a heteket, szerintem amely átmegy az ezeréves birodalomba, ahol az Úr a király és igazságosság uralkodik) az igazságosságé, és egy kardot kap majd, hogy ítéletet és igazságosságot gyakoroljon azok felett, akik erőszakos tetteket követtek el, és a bűnösök az igazak kezeibe adatnak át. ( És aki győz, és aki mind­vé­gig meg­tart­ja az én cse­le­ke­de­te­i­met, an­nak ha­tal­mat adok a po­gá­nyo­kon, hogy le­gel­tes­se őket vas­vessző­vel, és mint cse­rép­edé­nye­ket, úgy fog­ja össze­tör­ni, amint én is ha­tal­mat kap­tam az én Atyám­tól, és an­nak adom a haj­nal­csil­la­got. (Jel 2, 26-27).

Szá­já­ból éles kard jött ki, hogy az­zal ver­je a po­gá­nyo­kat, vas­vessző­vel fog­ja le­gel­tet­ni őket. A min­den­ha­tó Is­ten bú­sult ha­rag­já­nak bor­saj­tó­ját fog­ja ta­pos­ni. Ru­há­já­ra és de­re­ká­ra oda volt írva a neve: ki­rá­lyok Ki­rá­lya és urak­nak Ura. (Jel 19, 15).


13. Ugyanennek befejezésekor házakat szereznek majd igazságosságuk által, és a Nagy Király háza dicsőségben mindörökre felépül. ( Ami­kor pe­dig el­jön az Em­ber­fia az ő di­cső­sé­gé­ben és vele mind a szent an­gya­lok, ak­kor el­fog­lal­ja majd di­cső­sé­gé­nek tró­nu­sát. Elé­be gyűj­tet­nek mind a né­pek, és el­vá­laszt­ja őket egy­más­tól, mi­ként a pász­tor el­vá­laszt­ja a ju­ho­kat a kecs­kék­től. A ju­ho­kat jobb keze fe­lől, a kecs­ké­ket pe­dig bal keze fe­lől ál­lít­ja. Ak­kor ezt mond­ja a ki­rály a jobb keze fe­lől ál­lók­nak: Gyer­tek, én Atyám­nak ál­dot­tai, örö­köl­jé­tek azt az or­szá­got, amely szá­mo­tok­ra ké­szít­te­tett a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va. (Mt 25, 31-33). (Számomra teljesen világos, hogy azokhoz szól akik a világ teremtése óta választottak, azokhoz akik a földet öröklik, ahogy Isten megígérte Izrael fiainak, de népek is élhetnek vele együtt.)


14. Ezután a kilencedik héten az egész világ számára kinyilvánul az igazságosság ítélete, és az istentelenek minden műve eltűnik majd az egész földről; a világ fel lesz jegyezve a pusztulásra, és minden ember az egyenesség útja után néz majd. ( ez is azt bizonyítja, hogy ez a nyolcadik hét nem a végső állapot, hiszen tudjuk azt, hogy Isten egy új földet és eget ad, a régiek pedig elmúlnak).


15. Ezután a tízedik héten, a hetedik részben következik be a nagy, örök ítélet a Virrasztókon és a hatalmas, örök mennyeken, amelynek folyamán végrehajtja a büntetést az angyalok között. (Ami­kor el­te­lik az ezer esz­ten­dő, a Sá­tán el­ol­da­tik fog­sá­gá­ból, és ki­megy, hogy meg­té­vessze a föld négy sar­kán levő né­pe­ket, Gó­got és Ma­gógot, hogy össze­gyűjt­se há­bo­rú­ra azo­kat, akik­nek annyi a szá­muk, mint a ten­ger ho­mok­ja. És fel­vo­nul­tak a föld szé­les­sé­gé­re, és kö­rül­vet­ték a szen­tek tá­bo­rát és a sze­re­tett vá­rost, de tűz szállt alá az ég­ből, és meg­emész­tet­te őket. És az ör­dög, aki meg­té­vesz­tet­te őket, a tűz és kén­kő ta­vá­ba vet­te­tett, ahol a fe­ne­vad és a ha­mis pró­fé­ta is van, és gyöt­rőd­nek éj­jel és nap­pal örök­kön-örök­ké. (Jel 20, 7-9):)


16. Az első ég el fog tűnni és el fog pusztulni; új ég jelenik majd meg, és az ég minden ereje hétszeresen világít majd örök időkig. ( Itt Énok tovább lát a mulandón, de van egy megjegyzésem, nem értem miért ír még a hetekről, én ugyanis úgy tudom, hogy az idő megáll majd az örökkévalóságban, de lehet, hogy én nem értek valamit).


17. Ezután sok, számtalan hét telik majd el jóságban és igazságosságban mindörökké, és a bűn (többé) szóba sem kerül attól fogva mindörökké.(Ami­kor pe­dig ez a rom­lan­dó test ro­mol­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, és a ha­lan­dó hal­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, ak­kor be­tel­je­sül az az ige, amely meg van írva: A di­a­dal el­nyel­te a ha­lált. Ha­lál, hol a te di­a­dal­mad? Ha­lál, hol a te ful­lán­kod? A ha­lál ful­lánk­ja pe­dig a bűn, a bűn ere­je pe­dig a tör­vény. De hála Is­ten­nek, aki a di­a­dal­mat adja ne­künk a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal! (1Kor 15, 54-56):).

 Kedves olvasók, akár melyik oldalból is tekintünk ezekre az Isten által kijelentett részekre, egy a legfontosabb, hogy Isten ígéretei beteljesednek. Hogy ne felejtsük el az égieket sem, azok akik a világ teremtése előtt voltak kiválasztva, hogy a mennyei paradicsomban kapják meg ideiglenes hajlékukat, aztán amikor leszáll az égből az új mennyei Jeruzsálem, ott foglalják el örök hajlékukat az emberek. Tehát van örök élet az új földön és az új égben is.

“És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony.

Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; és sze­mük­ről min­den könnyet le­tö­röl, és ha­lál nem lesz töb­bé, sem gyász, sem jaj­ki­ál­tás, sem fáj­da­lom nem lesz töb­bé, mert az el­sők el­múl­tak. Aki a tró­non ült, ezt mond­ta: Íme, min­dent újjá te­szek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a be­szé­dek meg­bíz­ha­tók és iga­zak. (Jel 21, 1-4).

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...