Istentől nevelve.
Nem egy magas lóról írom ezeket a sorokat, mert nekem is megvan a saját történetem amire nem lehetek büszke. Nem lehetetlent vázolok fel, a hit emberéhez írok, ahogy minden Krisztusban hívő a szabadulás útjára lép, Isten irgalmával, kegyelemben teljes életet megkapott Istentől, de azt le kell futni. Az út pedig Krisztus.
Az aki huzamosabb ideje Krisztusban van, tökéletesen tapasztalhatja, hogy egy folyamatos nevelésben részesül, ha visszatekint az életére, megláthatja azokat az állomásokat, amik világosan arra utaltak, hogy Isten igazgatta útját. Ez egy gyakorlati tapasztalás amit átél az ember és oka van hálát adni Istennek a gondviselése és nevelésének eredményeit meglátva. Krisztussal felfeszített lator, ennek a bűnözőnek nem volt hitbeli előélete, de már ő is tudta, hogy a megérdemelt bűneiért szenved, tehát felismerte bűnös múltját, volt kihez viszonyítania, hiszen a bűntelen Jézust látta ugyanabban a helyzetben.
Teljesen más világkép alakul ki az emberben, ha követi Krisztust és tanítását. De főleg ha látja meghalni a szentek Szentjét a feszületen, szellemi látással, ugyan abban a megalázó helyzetben látja Krisztust ahol csak nekünk kellene lennünk. Testvéreinek nevez minket és barátnak az aki teremtette ezt a csodás végtelen gazdag világot. Van okunk mélyen elgondolkodni ezen, és ha eljutunk a legmélyebb gondolathoz, akkor teljesen szétesünk lelkileg.
Úgy önmagunkhoz és a világhoz is igazabb kép tárul elénk. Ez annak köszönhető, hogy Isten szemszögéből nézhetjük a valóságot. Úgy a saját életünkben is meg a másokéban is, csakis az Úr gondviselését látjuk. Persze előbb, a prioritás Isten megismerése Jézus Krisztus személyében. Ha követjük Krisztust akkor minden ami körülvesz minket az ugyanúgy Krisztust és érinti. Az Úr a hítre mindig felel. Amit látunk amit tapasztalunk, azt a Szent Szellem is lát a mi szemünkkel. Lehet, hogy azonnal ezt a gondolatot nem értjük meg, de abban biztos lehetünk, hogy ha Krisztusban Isten közelségét élvezzük, akkor ez tudatossá válik. Ezt nem törvénnyel vagy esküvel vagy ígéretekkel tudjuk megoldani, hanem a szellemi fejlődés során kialakul egy érdektelenség a bűnös világ befolyása iránt. Se háborúk se szexfilmek, se politika nem fogja érdekelni azt aki tanul Istentől.(Ez 23:27) " Véget vetek fajtalanságodnak, Egyiptom földjéről való paráznaságodnak, és nem emeled rájuk szemedet, és Egyiptomra sem emlékezel többé". Ezt teszi Isten a hozzá hűségesekkel, de nem csak Izrael fiaival, hanem minden szellemi hívő emberrel.
Az Isten tanítja a belső embert, nem szabályokkal halmozza el, hanem a szentségével, aki egyszer meglátja Isten ragyogó szentségét Jézus Krisztusban, ahogy a lator a feszületen közvetlen közelről, az meglátja önmaga bűnös hajlamait is. De hogy attól mentve legyen a szellemi szemeit nem a világ felé fordítja, hanem Isten dicsőségére néz. Keresi a fentieket, és távolodik a világ minden kívánságaitól. A kenyér a cirkusz ( látványosság), az "egyiptomi betegségek" nem fogják érdekelni, mégha körülveszik is őt naponta. Ez csak azokat hoz ámulatba, akik a feszület megalázó látványába gyönyörködnek, távol a golgota látványától, egy szót sem értve a Krisztus és a lator párbeszédéből.
Nagy erőfeszítésbe nem kerül a napi információk meghallása, akarom vagy nem, annyira telítve van az éter infókkal, hogy a vak és a süket is megkapja a napi információt. Bizony a világból nem mehetünk ki, teljesen körbevesz minket, de az Úr megvéd a kísértéstől. Biztos vagyok benne, hogy ez a szándéka minden gyermeke iránt.
Villámgyorsan terjednek a hírek, a félelemkeltés már egy szakma. De aki az Urat keresi és orcáját felé fordítja, egész más világban él. Ott a békesség honol, nem rémül meg semmitől, mert tudja, hogy a Mindenható nem az eseményeket követi, hanem a körülményeket uralja. Ezért aki Istenbe bízik, és őrá figyel teljes öröme és békessége van. Sok betegség okozója a félelem. Az Úr meggyógyít, ha teljesen hiszünk az Ő szentségébe, irgalmában, kegyelmébe és maradéktalanul rábízzuk az életünket. A lelki gyógyulás az első, a test csak követője a szívnek.
A tanítás nem valami könyv vagy maga a Biblia, ( kétségtelen, hogy a Biblia információkat tár elénk), hanem a gyakorlati életben a körülmények által vezeti a hívőt, gátat vet a hamis utak elé, vagy netán megengedi, hogy végig menjen, hogy az ember is rájöjjön és utálja meg a világ romlottságát, hazugságát stb. Isten nem a körülményeket változtatja meg, hanem az ember hozzá való viszonyát. Olyan útra tereli, ahol az Isten szeme irányítja. Ezt a Biblia ismerete tudatosítja benne, mint fénylő csillag az éjszakában.
Nem idézek most a Szentírásból, mert a tudás már elérte célját, széleskörű a tudás a keresztények körében, fölösleges ezeket a gondolatokat az igével alátámasztani. De ezt megláthatjuk Jézus és tanítványai életében, hogy a körülmények se a világ sem változott azóta sem. Ahogy akkor most is jogos Isten megítélése a képmutató vallásosság iránt, idézem Jézus szavait: ( Máté 23:28) "Hasonlóképpen ti is kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel." A kegyesség és az igazságosság látszata a tudás eredménye, amiben ha nincs élet és szeretet, akkor csak egy zengő érc, pengő cimbalom. Az egy bővizű folyó, vize eltakarja a köveket. A víz alatti köveket pedig csak Isten látja. Ha kiszárad a folyó, akkor minden láthatóvá válik. Mert a tudás egyszer elmúlik de a szeretet örökké megmarad. Azért ne a külső dolgokról ítéljük meg az embertársainkat.
Krisztushoz a Megváltóhoz az Atya Isten, kihívja e romlott világból a választottakat, hogy kegyelmébe fogadja mindazokat, akiket az Atya hozzá vezetett, Krisztus senkit sem küld el magától, akiket hozzá irányított. Nem is veszít el senkit a dicsőség fiaiból, mert Isten gyermekéül fogadta őket, tehát örökösei mindannak ami a Krisztusé, Isten túláradó szeretetéből fakadóan, az Isten örök hajlékába vezeti őket, Jézus Krisztus által.
Ez legyen egy bátorító üzenet azok számára, akik Istenben találtak menedéket.
(Zsid 12:7) "Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apja?".
A fenyítés nem büntetés, az preventív nevelés, és örömmel kell fogadnunk, mert ez is annak a jele, hogy az Atya nem hagyja el gyermekeit, hanem fenyítéssel megtisztít a káros ránk ragadt mocsoktól. Ezzel mindig közelebb kerülünk hozzá. Ezt könyvből nem lehet megtanulni, ezen végig kell mennünk ameddig el nem jön a végső szabadulás.
