Aki szereti testvérét, abban Isten lakozik.
"Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk." ( 1 János 4: 7..12).
Félretéve minden ránk nehezítő súlyt, amit ránk raknak az írástudók, biblia tudósok, vallási tanítók, dogmatikus, ezoterikus és egyebek tanításait, akik azt mondják, hogy KELL, ezt tegyétek, de inkább vegyük szemügyre a lényegét minden hit megnyilvánulásának. Nem emberekre nézve, hanem Isten dicsőségére nézve, keressük mindazt amit Isten szeretetéből fakad.
Ha Istenről beszélünk, akkor nem egy személyre gondolunk. Az Isten Szellem és ez így is marad mindörökké. Az, hogy Isten szeretete megnyilvánult Jézus Krisztusban, ez a mérhetetlen kegyelme irántunk és szavakba lehetetlen öntenünk ezt a szeretetet. A szeretet áldozatokat követel. Ez így volt mindig amióta ember él a földön. Káin megöli testvérét Ábelt, Ábel áldozata kedvesebb volt Isten előtt, Káin gondolata és verejtékes munkájának áldozata pedig utálatos Isten előtt. Isten Fia az aki teljes mértékben oda volt szentelve áldozatul, sokkal nagyobb mint Ábel és az állatok kiontott vére. Ezért is hív Isten " az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé." (Zsid 12, 24). Ez a bizonyítéka Isten szeretetének. S mindazok akik hisznek Isten Fiában aki engesztelő áldozat bűneinkért, azt Isten szereti és életet ad neki. Szellemével eleveníti meg mindazokat akik hisznek, nem azért mert mi szeretjük őt, és ebből a szeretetből kifolyólag áldozzuk magunkat neki, nem a mi áldozatunkat kívánja tőlünk, hanem Krisztus áldozatát visszük az Isten oltára elé. Vagyis az oltára amit egy szellemi emberben felépít Isten, az dicsőítés és ima oltára. Ez az ami kedves Isten előtt. Pál apostol kéri a római testvéreket, hogy áldozzák fel testiségüket és testi hús gondolataikat egy új Istentől leszállt igazságért. "Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata". (Róm 12, 1). Tehát, haljon meg a régi természet a felfeszített Krisztussal, aki meghalt bűneinket és magát a bűnt elítélve a feledésbe vitte testével a sírba, ezek után öltsük fel az újat az új isteni természetet ami Krisztus feltámadása életünk értelme. De ezt is Istentől várjuk és kapjuk meg, nem kötelessége az embernek valamit tennie ezért. A hit által kapjuk ezt meg Istentől. Ez a kegyelem amit nem lehet megtanítani másoknak, ez Isten hatalmában van.
"Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,.." (Róm 3, 25).
A teljes igazságot hirdetjük nem a féligazságot, és ehhez tartozik az is ami élet nem a halál. " Ha pedig eggyé lettünk vele az ő halálában annak hasonlósága szerint, akkor még inkább eggyé leszünk vele feltámadásában is.
Mert tudjuk, hogy a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenedjék a bűnnek teste, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele." (Róm 6, 5-7).
Semmi más nem számít, sem az én áldozatom, sem az én gondolatom, hanem minden az ami örök élet Istennel és Isten tökéletessége és igazságának engedelmessége. Ezzel is dicsőítve Istent Jézus Krisztus áldott nevét az áldozati Bárányt, aki tökéletes áldozat Isten előtt.
"És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél mindenkit cselekedetei szerint, félelemmel éljétek jövevénységetek idejét, tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt ki lett választva, de az idők végén jelent meg értetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. Az igazság iránti engedelmességben tisztítsátok meg életeteket képmutatás nélküli testvéri szeretetre a Lélek által, és egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek,
mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó igéje által." (1Pt 1, 17-22).
