Az Úr parancsolatai.
A Biblia olvasó keresztények túlnyomó része, szemmel láthatóan nem tesznek különbséget a szavak között. Vagy nem érzékelik a finomságát vagy nem látnak mögé. A Biblia szövegében, főleg az Úr szavait, mint parancsolatokat olvassuk. Megpróbálom ezt kifejteni példákkal. A nominális keresztény egocentrikus. " ÉN,ÉN,ÉN" - "AKAROM, AKAROM, AKAROM". De vajon ez a szó, a Bibliában mit takar.
Az Úr szavai és az apostolok útmutatásai azok nem elbeszélések, hanem parancsolatok. Azokat csak akkor követi az ember ha meghallja Isten akaratából. Ezt úgy vázolom fel, hogy érthetőbb legyek, a halott emberek feltámadása a betegek gyógyítására vonatkozó Jézus szavai, parancsa. Nézzük Lázár esetét. A János evangélium 11. fejezetében olvassuk Lázár feltámadását a halálból. Lázár teljesen tehetetlen állapotban volt a sír mélyén, semmi akarata sem " énje" nem volt, hiszen halott volt. Egyetlen szava Jézusnak, amit én parancsnak értem, feltámasztotta Lázárt. " Lázár, jöjj ki!". Az is érdekes ebben, hogy Jézus Lázárt nem tartotta halottnak. "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.". "Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.",- ezek Jézus szavai. De hogy a témánál maradjunk, lépjünk tovább.
A hit az nem akarat. Az ember akarata az reménytelen hit nélkül. Amit mi akaratnak nevezünk, az nem a miénk, mert az ember ha ezt felismeri Isten akaratából, rájön, hogy az ember nem a maga ura. Vagy az egyik úrnak szolgál vagy a másiknak. A tehetetlenség jellemzi az embert. Ez olyan mint egy alvó állapot, amiben az álmokat más irányítja. Ebben biztos vagyok, minden ember álmodik olyasmiről amit éber állapotában nem is jutott volna eszébe.
De az Úr, Péternek beszél az ő ifjúkori akaratáról, ami szemlélteti a hús avagy test kívánságait. Mert ahogy ezt már tudjuk Péter életéből, sok olyasmit tett ami nem az Úr akaratát követte.
Tehát ebben a megvilágításban létezik egy emberi akaratosság már születésétől fogva. Amit mi a sajátunknak vélünk. Dehogyis a mi akaratunk, ez a bűn ami irányítja akaratunkat. A hit az egész másnak Istennek az akaratát látja és ismeri el, amire Isten mindig válaszol.
"És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula".( Márk 1,- 40,41,42).
Talán nem kell tovább részletezni, áttérve azokra a részekre, ahol nem kifejezetten parancs formájában jelenik meg az ige.
Most érintettük ugyancsak azt a tőlünk kívül álló akaratot, ami teljesen nem tőlünk származik. De ahhoz hogy birtokba vegyük, a hit nyitott füle szükséges, hogy a hit cselekedetté váljon. A hit látja, hogy ki az akinek hatalma van minden felett, a mi tisztátalan lelkiismeretünket, tisztára mossa Krisztus vére által, alkalmassá téve az élő Isten szolgálatára. Nem elég a feltámadás az új élet, meg kell szabadulnunk attól az akarattól, a holt cselekedetektől, ami gúzsba köt minket, nem hagyja szabadon teljesíteni Isten akaratát. Hogy szabadon tudjunk járni, szabadoknak kell lennünk a minket gátló holt kötelékektől . Nem elég a feltámadt vagy inkább felébredt lélek az Úr parancsa által, ahhoz még egy parancs kell, amit egyszerűen kimond Jézus: "És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni." ( János 11,-44). Ez a parancs már azoknak szól akik ott voltak a sírnál, Lázár szeretet testvérei, akikre az Úr rábízta ezt a cselekvést. Ezt teszi most is azokkal akik szívén viselik az újonnan megtért testvéreik sorsát. Ez egy szolgálat ami nagyon hasznos Isten házában. Ezeket a járást gátló kötelékeket hozzáértéssel kell lehámozni, hogy ne sértse meg zsenge még érzékeny szívét. Isten gyermekeire, minden testvére vonatkozik, igaz azokra akik már maguk is szabadok.
Az egy boldog ember aki a Szentírás tanításait meghallja és mintegy parancsnak fogadja, az őrá vonatkozó Isten akaratát. Akinek nem esik nehezére azonnal felelni a hívásnak. Az aki konkrétan hallja a Szent Szellem útmutatását, és engedelmeskedik, abban az időben és helyen ahol van. Ez az élő Istennek való szolgálat, nem a betű és szabályok amik megkötnek és elítélnek minket, hanem az élő Isten szava ami biztosan hat arra, aki azt meghallja. A Biblia tele van ilyen példákkal, hiszen arról is szól Isten szava, hogy engedelmességre tanítson. A többi csak részletkérdések, habár abba nagyon is bele lehet gabalyodni. Elkerülhetetlen megemlítenem, hogy az emberi tanítások és szabályok, még ha azok ártalmatlanok is első megítélésre, azok csak terhet jelentenek: "Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?" (ApCsel 15,-10).
Ahogy a katona hallja a parancsot, a parancsnok pedig elvárja, hogy engedelmeskedjenek neki. Ez így működik Isten házában. De ez egyáltalán nem fegyelem kérdése, mert a bölcs Isten az embert nem katonáknak teremtette. Minden ember az Ő szemében egyedi ahogy a természet is bizonyítja, mindenkinek van individuális lenyomata, ha úgy tetszik ujjlenyomata, ami mindenkinél más és más. Ezért tudatos az a jelző ebben az igében, hogy ÉLŐ ISTEN. Isten nem egy rögzített, Biblia lapjaira nyomtatott parancsnok, hanem élő és mindenható Isten. Az általános engedelmesség mellett személyre szabott tervei is vannak, az Isten gazdagsága folytán, azért legyünk figyelmesek parancsolataira. Ez nem egy elmélet, ez a hitre való felelet, válasza minden egyes Krisztus követőinek.
