Létezik-e szabad akarat?
Bevezető.
Ez a kérdés sokaknál még fel se merült, ahogy nálam se, sok ideig, amíg behatóan nem kutattam a Szentírásban az erre vonatkozó igéket. A predesztináció kérdése és a szabad akarat hívei ellentétben vannak egymással. A predesztináció vagyis az eleve elrendeltség tökéletes példája maga Jézus Krisztus. Ebben nem kételkedünk, de neki nem volt szabad akaratja, miért is lenne nekünk? Ezt a kérdést szeretném feszegetni. De a hely szűke miatt csak csekély részletével fogunk foglalkozni, ha valaki velem tart.
Most egy részlet az Avatár c. könyvből ( Ted Kereshe)
Egyszer hallottam „valakitől”, hogy a véletlen a hülyék megoldása. Én persze nem használnék ilyen durva kifejezést, de azért ezt megjegyeztem. Ha hiszel a véletlenben, mondd ezt, de én tartom, hogy véletlenek nincsenek. Minden Istent ismerő embernek be kell látnia, hogy Isten és a véletlen két össze nem egyeztethető fogalom. Isten egyenlő
rendezettség, tervezettség,szabályozottság,véletlen egyenlő káosz. A véletlen azoknak a megoldása, akik nem gondolkodnak. Így egyszerűbb. És innen ismét rátaláltunk kedvenc témámra, a szabad akarat illúziójára.
Van egy nagyon súlyos érv a tarsolyomban a szabad akaratban hívő, Istent ismerő emberek hitének cáfolatára: ha ismered Isten és az ember természetét, tudod, hogy minden jó kizárólag Istentől jöhet. Így a jóra való törekvés is. Nincs semmi jó, ami nem Istentől való lenne mert csak Ő jó, így minden jónak kizárólagos forrása csakis ő lehet. Ha tehát te hozol egy jó döntést, ami a jóra visz, akkor úgy gondolod, hogy az a jó belőled való? Hogy a te vagy annak a jónak a forrása? Az lehetetlen. Minden jó Istentől van, az emberből „magától” csak hitványság fakad, ahogyan ezt Salamon, a bölcs is megfogalmazta: „meglássák,hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.” Istentől van maga a szándék, az akarat is arra az emberben, hogy a jót keresse. A jó alatt itt ne a földi javakat értsd! Isten a szellemi, a lelki jó vágyát helyezi vagy nem helyezi bele az ember szívébe. Ha pedig ezt kizárólag Isten képes csak megcselekedni az emberrel, mert, hogy ugyebár minden jó
csak és kizárólag Tőle származhat, így a jóra való vágy is, akkor ez nyilvánvalóan nem egy az ember szabad elhatározásából fakadó érzelem. Nem úgy van, hogy no, ez nekem
szimpatikus, ez az, ami tetszik, hajrá, legyünk mostantól jók és keressük az Istennel való közösséget! Ez az ego által elvakított ember hite, aki azt gondolja, hogy ő az, aki döntött
ebben a kérdésben. Pedig csupán annyi történt, hogy Isten befolyása olyan lassan és fokozatosan érkezett meg a szívébe, hogy az ember ezt nem vette észre. Csak az eredményt észlelte, magát a befolyást nem. Ezért gondolja azt, hogy ő az, aki meghozta ezt a döntést. Maga Krisztus, az Isten jelentette ki ezt az igazságot:
„Ezért mondottam nektek– beszélt tovább–,hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”
Akinek az Isten ezt nem adta meg (vegyük észre a múlt időt!), annak sosem lesz sem hite, sem Istentől való szellemi vezetése. Ez nem a nem létező szabad akaraton, hanem Isten eldöntésén múlik, eleve elrendelt, meghatározott terve szerint alakul így vagy úgy. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy ha Isten valakit nem indít arra, hogy keresse Őt,
akkor az az ember soha az életben nem fog Isten felé fordulni. Soha. Magyarázhatsz,prófétálhatsz, érvelhetsz, egyik fülén be, a másikon ki. Esélytelen misszió.További igen fontos meglátásnak érzem azt a tényt is, hogy nem lehetséges
ebben a kérdésben az „is”válasz. Tehát az, amit a farizeus zsidók tartottak, hogy egyes dolgokban az Isten által eleve elrendelt dolgok érvényesülnek, míg másokban dönthet az
ember. Ilyen nincs.Vagy ez, vagy az, hiszen a szabad akarat valósága azt a helyzetet feltételezi szükségszerűen, hogy egy adott dolog alakulhat így is meg úgy is. Ám ha ez így
van, akkor hogyan lehetne Istennek mindenre és mindenkire kiterjedő pontos és részletes terve? Sehogy. Ez kizárólag úgy lehetséges, ha minden illik abba a kirakósba, amit
Isten kirakott már a világ teremtése előtt. Ahogyan ezt Pál a választottakkal kapcsolatban konkrétan ki is jelentette. De ne tévedjünk, ezt nem Pál jelentette ki valójában, ő csak a
száj volt, amely kimondta, a kéz, amely leírta ez igét. Ez egy ihletett kijelentés amely magától az Úrtól való igazság.
„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által”,
Néha elbizonytalanodom, amikor ilyen igéket olvasok. Hogy lehet ezt nem érteni? Hogy lehet azt mondani, hogy majd a földi életünk után dönt az Isten azzal kapcsolatban, hogy kivel mi lesz? Ide van írva, hogy nem így van. Hogy úgy van, hogy ezt már a világ teremtése előtt eldöntötte.
Igen az ítélet most folyik és még el is fog tartani egy ideig, de ez nem azt jelenti, hogy Isten most találja ki mi legyen. Most a szembesítés folyik! Az ítélet lényege ez. Isten már tudott mindent előre, mielőtt a teremtésbe fogott volna. Neki nem kell idő, hogy ítéljen. Nekünk kell idő, hogy szembesülhessünk azzal! Minden egyes ember odaáll és meg fogja nézni mit művelt. Bizony. Ehhez kell idő. ( itt a szerző nem tér ki külön azokra akik már nem mennek az ítéletre, mert Krisztus elé vitték bűneiket ) Isten tételesen végig veszi mindenki munkásságát, hogy az ítélet világos és vitathatatlan legyen. Így tiszta a dolog. Nem miatta van ez a tempó, hiszen Ő eleve tudja minden egyes ember vonatkozásában a végeredményt, hanem éppen az emberek miatt teszi ezt és így. Ennyit az ítéletről. Beszéljünk kicsit még szabad akaratról, bár szinte csak ismételni tudom magam! Ha tehát létezne a szabad akarat, akkor akármi megtörténhetne. Ali Baba megnyomhatná a piros gombot a világ pedig felrobbanna. Annyi atomfegyver van ellenőrizetlenül a világban, hogy el sem hinnéd. És érdekes módon egy sem robbant fel eddig. Talán csak nem Isten keze van a dologban? Hidd el, ha nem ez lenne a helyzet, már rég repülnénk valahol a galaxisban atomokra robbantva, mert egy hülye
már biztos kipróbálta volna, hogy mit vett jó pénzért a feketepiacon. Ezt kizárólag Isten képes megakadályozni. Ezért nem lehet szabad akarata Ali Babának, meg neked sem.
Mert ha neked van, akkor Ali Babának miért nincs? Azt feltételezni pedig, hogy van szabad akarat, csak Isten valahogy mindig előre tudja, hogy Ali mikor akar robbantani, így pedig sikeresen ki tudja ezt védeni, hát ez a verzió nekem sértő. Én kérek elnézést Istentől, hogy így lealacsonyítod Őt. Gondolod, hogy Isten arra vár, hogy egy ember lépjen valamit
(mindezt hétmilliárddal felszorozva), aztán majd Ő arra reagál? Hogy Isten lépéshátrányban van? El tudod ezt hinni? Mert ha hiszel a szabad akaratban, akkor ezt kell feltételezned. Ali vagy Jóska lép egyet, sátán lép egyet, majd Isten is lép. Képtelenség. Mindenki szépen halad a sínen, amit Isten lefektetett elé, arról sem jobbra sem balra egy centit sem térhet el. Ez a világ nem működhet másképpen. Már régen megsemmisült volna mindenestől ha nem így lenne. Még így is milyen undorító hely ez, mennyi gyalázat van itt, de legalább megvan. Még. Amíg be nem tölti a funkcióját. Utána iktatva lesz a megfelelő helyre azokkal együtt, akik ezt tették vele. (Most csak a kötekedők kedvéért írom ide, hogy arra a kérdésre, miszerint ha mindenki fix pályán, sínen halad, akkor hogyan tehették tönkre a világot Isten szándéka ellenére, az a válaszom, hogy olvasd el a Szellemi Izráeltől kezdve az írásaimat. Három könyv anyagát nem kívánom itt újra tárgyalni.) Ám, hogy ne csak ismételjem magam, ide illesztenék egy gyönyörű idézetet a Szentírásból, amely ugyancsak igen egyértelmű, és amelyet ugyancsak minden egyértelműsége ellenére elképesztően sokan félremagyaráznak.(Prédikátor Salamon könyve :1-)
„1. Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek,ideje annak kiszaggatásának,a mi ültettetett.
3.Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4.Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5.Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6.Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7.Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak;ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8.Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek”.
Tényleg nem értem, hogy nem értik. Hallottam egy –egyébként tisztelem az embert, mert jó szándékúnak vélem– prédikátort vagy nevezzük igehirdetőnek, aki felolvasta e verseket, majd elkezdte azt magyarázni a tisztelt gyülekezetnek, hogy ideje van a sírásnak és a nevetésnek. Most sírjak vagy nevessek? Azt magyarázta, hogy az ember életében eljön mindennek az ideje, ami egyébként teljesen igaz, csak nem mindegy, hogy milyen értelemben. Emberünk úgy értelmezte e verseket, hogy az ember életében vannak időszakok, amelyeknél mindenféle élmények érik az embert, de ezeken Isten segítségével túl lehet jutni, nem kell szégyellni, ha az ember például éppen egy sírós szakaszban van. Sírjon, majd jön a nevetés is. Ez szép dolog, csak nem ez van ide írva. Rögtön az elején azt írja Bölcs Salamon, aki tudott egy s mást Istenről és az Isten dolgairól, hogy mindennek, tehát mindennek rendelt ideje van. Ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy van idő, amikor ezt kell akarni és van, amikor azt, hanem az van ide írva, hogy minden akaratnak az ég alatt, tehát ami valaha is felbukkant a földön emberi akaratként, annak (eleve el) rendelt azaz meghatározott ideje van. És ez csak az első sor volt. Utána rögtön: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Erre azért már elég nehéz lenne ráhúzni azt a magyarázatot, hogy „hát kedveseim, szakítsunk időt megszületni és időnként ne szégyelljünk meghalni sem.”Ez még a Vulgata katolikus verziójában is annyira egyértelmű, hogy egészen hihetetlen az, hogy ezt valaki félreértse. Igaz, itt az akarat dolgot már kifelejtették a szövegből: „Mindeneknek ideje vagyon, és idejek szerént múlnak el mindenek az ég alatt.” Azért a lényeg, ha nem is oly részletesen, mint a protestáns Bibliában, de benne van ebben is. Hiszen a minden az minden. Nem csak ez vagy az, hanem minden. „És idejek szerént múlnak el mindenek az ég-alatt”.Ez utóbbi részt
nézetem szerint egyszerűen lehetetlen másképpen értelmezni, mint úgy, hogy a dolgok az idejük lejártával múlnak el. Ez van leírva. Ha pedig lejár egy idő, valaminek vagy valakinek az ideje, akkor az rögzítve van valahol. A sírásra meg a nevetésre még valóban ráfogható, hogy nem rendelt idő szerint tesszük, bár a Károli verzió ezt is egyértelművé teszi, de a születés és a halál, nos ezekre képtelenség ráhúzni ugyanazt a kategóriát, amelyeket a sírásra-nevetésre vagy a jajgatás-szökdelés párosra. Egyébként ebben az igében is mély szellemi tartalom rejlik, csak szellem szükséges ennek felismeréséhez. Ez az ige egy konkrét élet eseményeit írja le szellemi értelemben a születéstől a halálig, minden fontos
állomást érintve. Például az, hogy ideje van az ölelgetésnek és az ölelgetéstől való eltávozásnak, betű szerint szinte jelentéktelennek tűnik. Hát igen, van, amikor megölelek valakit, azután meg eltávolodom tőle. Ennyi a betű szerinti jelentés. Ám itt (is) sokkal többről van szó. Két igen fontos életszakaszt, különösen pedig szellemi fejlődésbeli szakaszt választ el itt az ige egymástól. Az ölelgetés ideje a fiatalkor, amikor az ember test szerint él. Amikor a földi vágyak motiválják. Ám egy Isten szándéka szerint való életben el kell jönnie a pillanatnak, amikor a testi vágyakat a szellemi vágyak váltják fel. Sokan úgy gondolják, hogy a kettő közös nevezőre hozható. Valamilyen szinten talán valóban megvalósítható ez, de csak nagyon alacsony szinten. Ha egy emberben a szellem uralkodik, akkor a test vágyai függően a szellem befolyásának mértékétől, azzal egyenes arányban csökkennek. Minél közelebb van az ember Istenhez, annál kevésbé veszi észre, hogy van fizikai teste is.
Tehát ha mindent, amit eddig olvashattunk könyvünkben figyelembe veszünk és megpróbáljuk közös nevezőre hozni a szabad akarattal, akkor be kell látnunk, hogy ez nem lehetséges. Ha a szabad akarat létezik, akkor minden, amit csak írtam eddig tévedés. Tudom, ez sokaknak szimpatikus lenne, de ettől még nem igaz :)
