Egy másik világ.
"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket". (Filippi 3:20-21).
Manapság már léteznek egész ufo kutató intézmények, ufológusok, akik csakis a megmagyarázatlan jelenségeket kutatják. Bizonyosságot szeretnének kapni a más vagy nem emberi lények létezéséről. Dollármilliárdokat költenek az űrkutatásokra, az űrbe juttatják a super pontos teleszkópokat, kémlelik az eget a távoli galaxisokat. Tézisek, hipotézisek születnek, a földönkívüli világokról. Az elérhetetlen távolságban lévő csillagok anyagi összetételüket vizsgálják. Az emberi faj kíváncsi, mindent akar tudni, a felismerési vágy az egzotikus, nem természetes dolgok iránti érdeklődés felvillanyozza egyes tudósok elméjét. Nem akarok összeesküvés elméletet gyártani, de ez is csak egy fedő akció, ugyanis lehet, hogy katonai célokat takar. A kozmikus nagyhatalmak nem csak szórakozásból öntik a pénzt ezekbe a projektekbe. De hagyjuk ezt a részét, mert minden csak jóval utóbb derül ki, ha egyáltalán kiderül.
Nem is szeretnék belemélyedni ebbe a témába, mert haszontalannak tartom. Az hogy van egy másik világ az számomra nem is kétséges. Csakhogy nem ott kell keresni, az univerzum függönye mögött. Nem az általunk ismert anyagi világban van a megoldás. Soha nem fogják a tudósok felfedni igazi kézzelfogható valóságát, mert az nem materiális, pedig itt tartjuk a kezünkben, ez a Biblia és nem csak a kanonizált hanem az apokrif írások is, amelyek közt most érdemes megemlítenem az az Énok könyvét. De vannak szemêlyes tapasztalatai az embereknek, hárman akik hitelesek számomra, az Pál apostol, egy német barátom és egy magyar barát. Nem azért mert mások nem hitelesek, de ezekben biztos megbízok. Ezek az emberek akik elhagyták a testüket. Pál apostol aki nem kómában volt, erről olvashatunk a korinthusi levélben, a magyar testvér sem kómában volt, a német meg kóma állapotában hagyta el testét.
Én aki nem éltem át ezt az élményt, el se tudom képzelni, hogy milyen az ha az ember elhagyja ezt a testét amit a Szentírás többek között gyarlónak nevez. Azért meg kell említenem, hogy két ember létezik a világon, az aki az anyagban hisz, abban van meggyőződve amit lát vagyis kézzelfogható, a másik a szellemi, aki azt is elhiszi amit nem lát és nincs bebizonyítva. De mind a két ember mégiscsak a hitére támaszkodik. Igen, a materialista is hitből él, mert sok olyan dolgokat elhisz amit nem lát. Például egy egyszerűbb dolgot mondjak, az elektromosság, vagy a kvantumfizika, az elektronok a mikro és makro kozmosz. De mindezt a materialista hitet, áthúzzaák a bibliai kijelentések. Ez is hit kérdése. A materialista azért jár tévúton, mert nem tud felülkerekedni az anyagi világon. Egy burokba van zárva, ha az a burok sok érdekességet és rejtélyt is tartalmaz, de ez a tudás nem haladja felül a mi világunkat, amit a Biblia első égnek nevez. Ebből a burokból még a legnagyobb géniuszok, gondolkodók sem tudnak kitörni. Ez az alacsony rezgésszámú frekvenciájú világ. Már a tudósok is rájöttek, hogy kemény anyag nem létezik szubiti szinten, mert az hullám és csak akkor lesz láthatóvá, ha változik a frekvenciája, ezt így definiálom, hogy feneketlen és végtelen. De miért mondom ezt bevezetőként, azért, hogy aki hisz a Szentírás erre vonatkozó kijelentéseiben, az nagyon is jól teszi, ugyanis az alábbiakban megpróbálom ezeket felidézni. De miért kell ezt tudnunk? Véleményem szerint, egy nagyon fontos eleme a felismerésnek, hogy ne legyen kétségünk arról, hogy a Biblia az nem legendák, mítoszok és mesék könyve. A materialista világ önmagát hazudtolja meg, mert már lassan már egy mesevilágba találja magát a saját elképzelései alapján. Hogy tudjátok, hogy mire gondolok, egy példa, hogy a tudósok már közel állnak az örök élet megteremtéséhez. De ez csak az egyik fantazmagória. Ezerszámra születnek ilyen elképzelések, de szerény és szegény tudásom szerint, ez az amit ember a legokosabb fajtájából sem tud megvalósítani. Részlet eredmények biztatják erre, de a vége a semmibe vész. Maga a fúzió egy kecsegtető út a tudósok számára, hidegfúziós kísérletek is nagy érdeklődést váltanak ki egyes tudósok, fizikusok számára. De ha az úgynevezett anyag frekvenciáját nem tudják megváltoztatni, akkor nem érhető el semmi eredmény. Vegyük példának a fényt és a sötétséget. A fény ha uralja a teret, a sötétség nyomtalanul eltűnik. Ugyanis a sötétség is anyag, de a fénnyel való fúziója a fény úgy áthatol rajta, hogy az elveszti saját állapotát. A sötét anyag csak addig lesz láthatatlan, mint például a kozmosz sötétsége, ameddig a fény nem hatolja át.
A Biblia nyelvén ez nagyon is érthető, "És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt".( János 1,-5). Itt Isten Fiáról van szó, aki maga a világosság. Ő minden embert megvilágosít, vagy átvilágit, de az ember maga részéről nem fogadja be. Azok akik sötétségben járnak, mert jobban szeretik a sötétség leplét, bűneiket takargatván, azokra nem ragyog fel Isten dicső fénye. Ez az a világosság, vagyis fény, amit nem lehet materialista szemlélettel felfogni. Itt jutunk el a szellemi, vagyis abba az Isten felülről jövő anyagtalan világából származó világossághoz amit csak hittel lehet elfogadni. Az a világ ahonnan Krisztus jött, semmi sem utal az anyagra, arra az anyagra amit itt észlelni vélünk. Amikor a Szentírás azt mondja, hogy Isten emberré vált, vagyis eljött ebbe a világba, akkor azt kell ezen érteni, hogy felvette a rab ábrázatát és ugyanolyan emberré vált mint mi vagyunk a bűnt kivéve. De ő volt a világosság és mégse fénylet, fotonok nem jöttek ki belőle. Egy eset kivételével a dicsőség hegyén, ahol találkozott Illéssel és Mózessel, akik ugyanúgy fénylettek mint Ő. Mi történt akkor, hogy csak úgy megváltozott Krisztus. A véleményem szerint, ez teljesen bizonyítja Isteni mivoltát, neki semmibe sem kerül megváltoztatni a frekvenciáját, se azoknak akiket erre kiválasztott. De kanyarodjunk egy ritkán említett eseményre, ami magdaléna Máriával eset meg a feltámadás napján. "..látá ( Mária) Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz;". (János 21,-14...17). Mi lehetet ez a titokzatos kijelentés? Ugyanis utólag olvassuk, hogy asszonyok és a tanítványok is illeték a testét a feltámadása után.
Ezeket a gondolatokat nem vésném kőbe, mert ezek amit alább írni fogok, az én gondolataim, de valamiért mégis megírom. Azt se tudom, hogy miért jönnek ezek a gondolatok.
Ha már ilyen témát feszegetek, hát leírom. Mária akiről már írtam más cikkemben, az aki nagyon szerette a Mestert. Tudjuk miért, de most más oldalról közelítem meg. Azzal kezdeném, hogy a Szentírás beszél a mennyekről, ami a "fent" szóval jellemzi. A fent és a lent szavak meghatározzák a létezések helyét, de mihez viszonyítva? Ha a föld az alanyi helyzet, akkor a földhöz viszonyítunk mindent. Úgy a mennyet mint a pokoli alvilágot is. De vajon így is értelmezhetjük fizikai világnézetben is? Biztos hogy nem. Az Úr azt mondja Máriának " Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz". Mária abban a fázisban találkozott az Úrral, amikor Ő még nem vette fel újból emberi de már feltámadt testét, de nem is különült el tőle, egyszóval az ábrázatát megtartotta. A szentháromság hívőknek azt tudom mondani, hogy Jézus Krisztus nem egy második személy, hanem maga az Isten. De itt konkrétan van kijelentve, hogy Ő még nem ment "fel" az Atyához. Hogyan értem én ezt? Az én korlátolt felfogásommal, úgy értem, hogy a meny nem a fizikai fentet jelenti, hanem az Isten mindenhol jelenlétét, ami egyáltalán nem fizikai léthez, helyhez kötődik. Mária látta magát az Istent az Atyát, abban a pillanatban, mert Isten az Szellem. De mégis ember formájában. Miután az Úr feltámadt, a teste is megváltozott, olyannyira, hogy Mária nem ismerte fel azonnal, de nem csak ő hanem a tanítványai sem. Gondoljunk csak amikor a tengerparton, vagy az Emmauszi úton találkoztak vele a feltámadása után. De akkor sem amikor a viharos tengeren járt a víz felszínén. Most itt meg kell említenem, hogy a Krisztus ábrázatát amit a művészek lefestették, az egy nagy hazugság. Mert ha testben ismerték is Jézust, most már nem ismerhetik, hogy néz ki. Még János is aki a legközelebb volt az Úrhoz, a Jelenések könyvében sem ismerte fel olyannak amilyen volt itt testben. Az Úr nincs messze senkitől, nincs az elérhetetlen távoli mennyben, sokan azt valami távolságnak hiszik. Az egy teljesen más dimenzióban létező világ. Bizony az szellemi értelemben távolság, ahogy költőien van megírva, ahogy nyugat a kelettől, vagy az ég a földtől olyan messze van. Ezt az átjárhatóságot csak Isten hatalma tud biztosítani, ami ma a kegyelmet jelenti. A hívő emberek, ahogy a cikk elején idéztem: " aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket". A korintusiaknak a 15. részben Pál elég érthetően kifejti a dimenziók összeférhetetlenségét.
"...s vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is".
Bizony amit láttunk a dicsőség hegyén, Mózest, Illést az Úrral beszélgetni, az még nem az a test amit a feltámadás után öltöztet fel az Isten. Illés halált nem látott, a teste átváltozott, de Mózestől aki meghalt se az Úrtól nem különbözött. Ez egy olyan gondolatra vezet, hogy az emberek akik meghaltak Krisztusban és még nem támadtak fel, mert még nem volt általános feltámadás, ők a paradicsomba várják ezt a pillanatot. Az a testbe zárt belső ember száll ki az ádámi gyarló testből a halál pillanatában hátrahagyva a halott testet. Az első feltámadáskor lesznek elragadva a mennyben azokkal együtt akiket itt élve talál az elragadtatás pillanata, már az új testben de a régi ábrázatában, az új mennyei Jeruzsálem lesz az otthonuk. De ami Énokot és Illést illeti, nem tudom, hogy ha nem láttak halált, rájuk nem vonatkozik a feltámadás. De többen is vannak azok akik nem láttak halált, egyenesen a paradicsomba lettek befogadva.
Lehet hogy még alkalmam lesz még erről írni, de most be kell fejeznem az idő rövidsége miatt.
