“Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő”. ( Példabeszédek 16,-11)
A féligazság nem igazság.
Most már biztos vagyok benne, hogy az Úr arra választott engem, hogy vizsgáljam mi a jó és mi a rossz. Már a földi életem alkonyán ez tudatosult bennem. Az életemre visszatekintve arra a következtetésre jutottam, hogy mindenen átvezetett, hogy ne csak elméletben hanem a gyakorlatban is tapasztaljam, hogy milyen tévedésekbe, kelepcékbe kerülhet az ember, ha az igét csakis a saját szemüvegén át vizsgálja. Ide tartozik az is, hogy megfelelő szűrő hiányában (ami a Szent Szellem) a sok szemét, ember által tanított féligazságok, dogmák akadálytalanul átjutnak az értelmen keresztül. A szív ugyanis az Úré kétségtelen, de az ésszel az ellenség tud manipulálni. Ide tartozik a legravaszabb amit csak tud tenni a sátán, félig nyitja az ajtót, már úgy értem, hogy az Úr tárva nyította a ajtaját, de ami minket illet, a szívünket csak előbb félve bizonytalanul, résre nyitjuk meg. "Íme megnyílt ajtót adtam eléd, melyet senki sem képes bezárni.". Ezt megtette az Úr az Ő részéről. De egy másik igazságot is megmutat nekünk, van egy másik ajtó ami zárva van.
"Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.". (Jelenések könyve). Ez a teljes igazság röviden.
Tehát ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy két ajtó létezik. Az első nyitva áll, annak a kulcsa az Úrnál van, ami a szóösszefügésben azt jelenti, hogy az Úr megnyitotta azt az ajtót, amin keresztül bemehet az aki megőrizte állhatatosságának igéjét: " Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat". Ez nem pusztán egy kijelentés, hanem azok menekülési ajtaja, akik szenvednek ebben a világban, konkrétan azoktól akiket a sátán zsinagógájának nevez. Itt mindenki a saját felismerése szerint gondolja meg, mit ért sátán zsinagógája alatt. Nem fogom szájba rágni senkinek. Ez nem csak a jövőt jelenti, se nem a múltat, hanem a mát is. De a jövőben még élesebb lesz a helyzet. "akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit, hogy senki be nem csukja, és bezár, hogy senki meg nem nyitja:". Az ajtó nem lesz mindig nyitva ahogy Noé bárkájának ajtaja is bezárult, vagy a Máté 25 részében a balga szüzek előtt.
A másik ajtó amit már megemlítettem, az a szívünk ajtaja, nem a gyülekezet ajtaja. "Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz,".
Itt teljes meggyőződésből mondom, hogy itt nem egy szóról egy elhangzott hívásról van szó. Ugyanis az Úr a hét gyülekezetekhez üzen, ahol éjjel nappal hirdetik az igét, vagyis olvassák az igét. Hogy mit hirdetnek az más lapra tartozik.
Annyira eltorzították mára az igazság útját, hogy a laodiceai gyülekezetnek már nem is ajánlja fel, hogy jer hozzám, kövess engem, hanem Ő megy be hozzá, aki meghallja a szavát. Nem a gyülekezetbe megy be, hogy ott jól érezze magát ahol a Maté 18. fejezetében megvan írva a 20. versben. "Mert ahol az én nevemben ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük vagyok.". És eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy kijelentsem az évezredek legnagyobb csalásának vagyunk tanúi. Amikor ezt a verset idézik és szentűl hisznek benne, hogy ha két vagy három ember összegyűlik az Ő nevébe, akkor automatikusan az Úr személyesen is ott van. Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy mikor meghívták a Messiást az otthonukba, ő el is ment hozzájuk. De ez azt jelentené, hogy az Ő nevében gyűltek össze? Hát nem. Egészen más képet látunk, először is ez nem az ekléziát jellemzi még nem is vetíti elő. A János 12. részben sem a gyülekezetet jelenti, csak az előképe volt. "Jézus a pászka elõtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott. Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dõltek." Csia Lajos fordítása. Igencsak jó képet alkot ez az epizód az elkövetkezendő gyülekezet számára. De ez még nem Gyülekezet. A tartalmából ítélve, egy belső képet ismerhetünk fel. Lakomát készítettek és római szokás szerint nem asztalhoz ültek, hanem dőltek, más fordításban asztal sem szerepel ott. Ezt nyitva hagyom, mindenki tudása szerint ítélje meg. A Máté 18. részben, meg megtudhatjuk, hogy az Úr ott a házigazda, aminek feltételei vannak, hogy köztük legyen. Éppen tegnap hallgattam egy lelkész megfogalmazásában, hogy rendeztek egy összejövetelt és imában kérték, hogy jöjjön el az Úr hozzájuk. Ez minden jó és szép, de nem igaz. Mert ma az Úr nem vendég a gyülekezetekben, hanem a házigazda szerepét töltené be ha hagyják. De nem hagyják. Amikor az Úr testben itt volt közöttünk, a farizeus is meghívta magához vendégségbe, az Úr el is ment, más célból. A János 12- ben, pedig minden elő volt készítve, hogy ott Ő legyen az Úr és jól érezze magát attól függetlenül, hogy Júdás is jelen volt. De Júdás ha kezébe is akarta venni az írányítást, az Úr ezt nem engedte meg. "Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:...". Judás is szóhoz jutott, de az Úr szelíd hatalmával nem engedett neki.
Tehát, hogy az Úr a kettő vagy három között legyen ha összegyűlnek az ő nevében, minden feltételnek eleget kell tenniük. Ez nem egy spontán vagy egy szervezés alapján gyülekezést jelent, főleg nem az utcán. Ez ma már egy elfelejtett igazság. Minden szekta magáénak tekinti az Urat, és hogy közöttük van. Tisztelet a kivételnek mert vannak mindig kivételek, de azokat nem ismeri a világ úgy ahogy ismerniük kellene.
Azt is tudom, hogy ezért eretneknek fognak tartani többen, hogy romboló nem építő az írásom. Igazuk is van, de nem a mentségemre mondom, hogy ahhoz, hogy valamit építsünk a régit le kell rombolni. Hogy a hamis öröm sírássá változzon, a megtérés Istenhez meg örök örömre változzon a Szent Szellemben. Ez az igazi boldogság és öröm.
A saját magunk hazugságára nem építhetünk semmit ami kedves lenne Istennek. A féligazságokra a sátán építi a várát. Ez szemmel látható, a megosztottság jellemző a keresztény gyülekezetei között. Az Úr nem osztható meg az emberek miatt, benne nincs pártosság és vallási büszkeség.
Remélem az olvasó érti, hogy itt nem az üdvösségről írtam, hanem a gyülekezetekben elfajult hitetlenségről, amit a Jelenések 2.3. részében felfedezhetjük, az efézusi és a filadelfiai gyülekezetek tesznek kivételt, és a többi ötben, pedig: "Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond. Annak, aki győz,.....".
“Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.” ( Példabeszédek 8,- 1,2,3).
Az Úr közel.
