Engedelmesség az üdvösség útján.
"Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." (Filippi 2:12-16)
Pál apostol aki szívén viselte a filippieket, pozitív véleménye volt irántuk, feljebb ebben a levélben így is írja : " Valahányszor rátok emlékezem, hálát adok Istenemnek." De mint apostol, ellátja őket minden jó tanáccsal is. Örvendetes erről nekünk is olvasni, mert apostolok ha távol is vannak már az Úrnál a mennyben, mi akik nem képmutató engedelmességgel követjük az apostolok tanításait, nagy áldásokban részesülünk. Az apostolok tanításait követve, követjük Jézus Krisztust, ugyanis ahogy Pál apostol is kijelentette, hogy az apostolságot az Úrtól kapta, ezt többször is megemlíti leveleiben. A Pál apostoli szolgálat különösen fontos a gyülekezet (eklézia) számára. Neki adatott meg az Úrtól, a gyülekezet titkainak feltárása. A tanítás nem csak a gyülekezeti összejövetelekről szól, hanem az általános Krisztus teste avagy templomáról. De most mégis arról kell beszélnünk, amit kiragadva a teljes filippiekhez írt levélből megtudhatunk, eme részben is nagy felismerésre juthatunk. Előbb megjegyzem, hogy a felismerés az igazság megértése az engedelmesség gyümölcse. Azért említem meg az idézet utolsó szavait "ha az élet igéjére figyeltek." De ne szaladjunk előre, térjünk vissza az előbbi gondolathoz.
Ha folytatjuk a szöveget ellentmondást tapasztalunk ebben a fordításban; "félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket". A nyelvi tökéletlenség okozza ezt. Összevetve több nyelvi fordításokat, észrevettem, hogy a görög szövegről lefordítva magyarra, lehetetlennek tűnik pontosan meghatározni a félelem és rettegés szavakat. De hogy ne húzzam az időt, én a félelem szó helyet a féltést vagy féltékeny szót értem, a rettegés helyet pedig (a görögben , reszketés szó szerepel), inkább a rezgést a szellemiséget értem. Azért lesz könnyebb megérteni a következő szavakat. Idézem: "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." Elértünk ahhoz a vízválasztó gondolathoz, ami megosztja a keresztény társadalmat. Ez a mondat tökéletesen belehelyezkedik a Biblia teljes szó összefüggésébe, kontextusába. Az Isteni akarat fennhatósága egy vesszővel egy ponttal sem változtatható meg. Ha nem így lenne, akkor az ember egyenlő lenne Istennel, akinek lenne hatalma mint Isten partnere a történéseknek megváltoztatására. Azok a részek a Bibliában úgy az ószövetségi mint az újszövetségi jelenetekben, ahol látjuk a kitartó imáit Ábrahámnak, Mózesnek vagy az apostolok esedezéseit, imáit, hogy csak ezeket idézem, azok mind Isten eleve elrendelt az Ő akaratával megegyező imádatok és kérések. Ahhoz hogy ezt az igazságot elfogadjuk, ahhoz feltétel nélküli engedelmesség szükséges. Ezt nem betűzhetem ki, mert ehhez egy személyes út vezet. Ezt megérteni elfogadni csak az tudja Isten akaratából, aki előtt megnyitja Isten Szent Szelleme a sorompót. A sorompó mindenkinél más és mást jelent. De az tudhatjuk, hogy az a saját egónk a bálványok a hamisságok imádata az olyan nagy gát amit ember nem hághat át, ha csak Isten úgy akarja, hogy leomoljon az a hatalmas akadály. Ember embert nem tud meggyőzni se Istent rábeszélni valamire. Ha valaki azt gondolja, hogy Istennel bírkózhat az csak magában tesz kárt mint például Jákob. Amit rosszul teszünk az az, hogy mindenáron meg akarjuk győzni az embereket Isten kegyelméről. Ezt Jézus Krisztus sem tette. Jézust vagy követték vagy hittek benne vagy Ő maga parancsolta hogy kövessék. Sokan elhagyták és az Úr nem ment utánuk, hogy visszafordítsa őket. Isten számára nincs középút. Nem vallást, nem egy megalkuvó a világgal kompromisszummal teljes hitvallást hozott létre a kételkedők számára, hogy megpihenjenek. Nem páholyokat a kényelem érdekében, hanem önmagát, hogy megmutassa az Atya szeretetét azoknak akik hisznek benne, a Krisztusban.
"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."
Tehát visszatérve illetve folytatva az előbbi gondolatot, Isten akarata érvényesűl mindenben. De nem mindegy, hogy hogyan tesszük meg azt amit már előre eltervezet az Úr. Nem győzöm ismételni, hogy az engedelmes tudás teszi az igavonó embert teljesen szabaddá és képessé felismerni a romlott, elfajult világot, hogy nem mint egy oktalan igavonó állat verejtékezve húzza a szekér rúdját a felemás igában a világgal és minden hamis vallással szövetségben. Megemlítem a Zsoltár 32:9 - ben irottakat; "Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked.". Itt is arról van szó, hogy így vagy úgy megteszi a hívő azt ami neki előre meg van szabva. De Jónás az iskolapéldája annak az akaratosságnak ami nem teszi boldoggá és felszabadúltá az igaz hívőt. De tévedés ne essék, a boldogság a szabadság nem az érzéki hanem a szellemiséggel teli emberben hoz olyan ragyogást amit a világ nem ismer fel. Mert a világ vaksötét és vak. Itt az apostol más ragyogásról beszél. Arról a ragyogásról ami a sötétségben ragyog, de nem a vakok számára, hanem a választottak számára, akiknek még nem ragyogott fel a hajnalcsillag a szívükben. Hogy példaképévé váljanak másoknak ebben a sötét világba ahogy ezt Pál apostol is megjegyzi magáról és azokról a gyülekezetekről akik jó tanúbizonyságot tettek Isten igazságáról. Mert az élet igéjét követték. Semmi önfényezés se mások felmagasztalása, hanem a jó kegyesség követése. El ne felejtsük az eredeti elgondolását Istennek. Az eklézsiát Isten kihívta a világból, ahogy ezt látjuk az Apostolok cselekedet könyvében. "Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához. Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal".
De hiába minden szó ha az ember nem engedelmes Isten egyszer, vagy kétszer hozzászólt szavának. Ezt Isten megteszi minden emberrel, nem azért mert nem ismeri az övéit, vagy hogy meggyőzze őket, hanem, ne felejtsük el, hogy Isten elkészítette az ítéletet is, akik nincsenek beírva az élet könyvébe, elkárhoznak, Jézus Krisztus bizonyságtétele lesz az ítéletük. De ha ezt a gondolatot folytatnám nem lenne vége ennek a napnak. Meg kell elégednem a rövid vázlattal.
