Szilárd talajra lépve.

 Isten nem személyválogató? Isten nem személyválogató ha a bőr színéről a nemzetiségi hovatartozásról van szó. " ámde di­cső­ség, tisz­tes­ség és bé­kes­ség il­let min­den jót cse­lek­vőt, zsi­dót elő­ször, de gö­rö­göt is, mert Is­ten nem sze­mély­vá­lo­ga­tó." (Róm 2, 10) Se a szegénység vagy gazdagság nem játszik szerepet ami az egzisztenciális környezetét illeti, de igenis Isten személyválogató ha a világ végén láthatóvá lesz a magok, vagyis az emberek származása, az én felismerésem szerint a preegzisztenciális származás ami egyenlőre titok, az határozza meg Isten akarata szerinti cselekvését. A Bibliában erre vonatkozóan számos utalás van. Egyik a sok közül" : "De így szól az Úr: Mi­vel e nép csak szá­já­val kö­ze­le­dik hoz­zám, és aj­ká­val tisz­tel en­gem, szí­ve pe­dig tá­vol van tő­lem, úgy, hogy irán­tam való fé­lel­mük be­ta­nult em­be­ri pa­ran­cso­lat lett, ezért is­mét ámu­lat­ba ej­tem e né­pet: cso­dát cso­dá­ra te­szek, és el­vész böl­cse­i­nek böl­cses­sé­ge, és el­tű­nik az ér­tel­me­sek ér­tel­me. Jaj azok­nak, akik mé­lyen el­rej­tik ter­vü­ket az ÚR elől, és akik sö­tét­ben szok­tak cse­le­ked­ni, azt gon­dol­ván: Ugyan ki lát és ki is­mer ben­nün­ket? Mi­cso­da ki­for­dí­tott gon­dol­ko­dás! Egyen­lő len­ne az agyag a fa­ze­kas­sal? Mond­hat­ja-e az al­ko­tás al­ko­tó­já­nak: Nem ő ké­szí­tett en­gem; és az edény a for­má­ló­já­nak: Ez nem ért hoz­zá? (Ézs 29, 13-15) Ezt komolyan kell venni, hiszen a mag az ember is egyuttal, és az Isten szava is mag másfelől. De ezt konkrétan olvashatja mindenki az evangéliumban az Úr szavait követve, akinek van füle hallja, többször is találkozunk ezzel a kijelentéssel.

"Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Nek­tek meg­ada­tott, hogy az Is­ten or­szá­gá­nak tit­ka­it ért­sé­tek, a töb­bi­ek­nek pél­dá­za­tok­ban szó­lok, hogy lát­va ne lás­sa­nak, és hall­va ne ért­se­nek. Ez a pél­dá­zat ér­tel­me: A mag az Is­ten be­szé­de. Az út­fé­len va­lók azok, akik hall­ják, az­tán el­jön az ör­dög, és ki­kap­ja az igét a szí­vük­ből, hogy ne higgye­nek és ne üd­vö­zül­je­nek. A kő­szik­lá­ra hul­lot­tak azok, akik ami­kor hall­ják, öröm­mel be­fo­gad­ják az igét, de nincs gyö­ke­rük: egy ide­ig hisz­nek, ám a kí­sér­tés ide­jén el­sza­kad­nak.

A tö­vis közé eset­tek azok, akik meg­hall­gat­ták az igét, de el­men­ve az élet gond­jai, gaz­dag­sá­ga és él­ve­ze­tei meg­foj­tot­ták azt ben­nük, és nem hoz­tak gyü­möl­csöt. Ame­lyik pe­dig a jó föld­be esett, ezek azok, akik a hal­lott igét tisz­ta és jó szív­vel meg­tart­ják, és ki­tar­tás­sal gyü­möl­csöt te­rem­nek". (Lk 8, 10-14)

 Aztán egybevéve ezt az igazságot hozzá kell gondolni azt is, hogy egy teljes képet lássunk." Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia,

a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai". (Mt 13, 38). Tehát ha ezt mindent egybevéve el tudjuk fogadni akkor teljesen más kép rajzolódik ki, egy igazabb és érthetőbb azok számára akiknek ez megadatott az Úrtól. Az nem igaz, hogy Isten válogatás nélkül mindenkit üdvözít. Mindenki aki hallja Isten szavát és van füle a hallásra és nem hagyja el, az már örülhet és a boldogok közé sorolható, Isten akaratából olyan talajra vetett, a jó talaj ami a jó környezet definíciója a szív alkalmassága. Szemmel láthatóan az emberekre hat mindaz, hogy milyen környezetben él, de itt nem azt érti az ige, hogy szegény vagy gazdag vagy kilátástalan a sorsa amibe beleszületett, hanem magában a szívben rejlik akárhol is él az ember, ha Isten vetette el, akkor jó mag, mert láthatóan Isten nem veti a konkolyt. Ez nem egy szimpla gondolat, a Szent Szellem értelmet ad ennek a megértésére. A szív állhatatossága jellemzi, hogy az a mag ami Isten beszéde, hogyan fogan meg a szivek állapotától függően, amit lényeges megérteni ha erre Isten megértést ad, hogy senki sem tudja megváltoztatni önmagát, ez a gondolat, hogy mindig jobbak leszünk az akaratunk szerint, az a vallásos emberek gondolkodásmódja. Ezt ebben a példázatban kitűnően látjuk. Éppen a környezet is hat minden emberre, ahova Isten akaratából van elvetve. Ez egy komoly analizis az emberek számára, aki tényleg látja és hallja, kivel hasonszőrű vagyis rokonlelkű, ahhoz a csoporthoz húz a szíve. Ezt Pál apostol kitűnően ábrázolja Timóteusnak a hozzá írt levelében. " Egy nagy ház­ban pe­dig nem­csak arany- és ezüst­edé­nyek van­nak, ha­nem fa- és cse­rép­edé­nyek is, és azok kö­zül né­me­lyek tisz­tes­ség­re, né­me­lyek pe­dig kö­zön­sé­ges hasz­ná­lat­ra va­lók.

Ha te­hát va­la­ki meg­tisz­tít­ja ma­gát ezek­től, tisz­tes­ség­re való edény lesz, meg­szen­telt és hasz­nos a gaz­dá­nak, min­den jó cse­le­ke­det­re al­kal­mas". (2Tim 2, 21). Tehát aki igaz követője lesz Jézus Krisztusnak, azok mindattól megtisztulnak ami rájuk hatni tudnak a tisztességesek vagy közönségesek. Mindegy milyen anyagból van elkészítve, itt a függetlenségről beszél Pál, minden olyan hatás alól felmentést, megszabadulásról ír, ami hatást gyakorolhat Isten szolgájára. Ez nem biztos, hogy elvezet a helyi gyülekezet bomlásához, jobbik esetben a megtartásához, ha vannak olyanok akik tisztességes edények a gyülekezetben. De ez más lapra tartozik. 

 Ha összevetjük a Máté 13. részében irottakat a magvetőről szóló igét a Lukács és részben a Márk evangéliumában írottakkal, akkor láthatjuk újból az eleve elrendelt Isten akaratát. Idegen szóval élve, predesztinációt. Ha valakinek kételyei támadnak ez iránt, akkor kérje az Urat, hogy ezt a kérdést világosságra hozza. Ez a felismerés egy olyan alapvető bizalmat ad a szívnek, ami szikla kemény alapokon nyugszik. Senki ne botránkozzon meg mások viselkedésén, mert Isten a fazekas és Ő formálja meg az edényeket, ehhez semmit ember nem tud hozzátenni. Jézus is közömbös volt azok iránt akik követték is Őt, de elhagyták egy idő után. " Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne. (Jn 6, 56). Azok akikben nem volt meg Isten eleve elrendelt ragaszkodása Krisztus iránt, azok elhagyták őt, hiszen egész mást kerestek benne, és Jézus szavai szellemi nem testi jelentésű, de aki testi annak az megbotránkoztató, Isten személyválogató ebben a tekintetben." De van­nak kö­zöt­te­tek né­me­lyek, akik nem hisz­nek. Mert Jé­zus kez­det­től fog­va tud­ta, hogy kik azok, akik nem hisz­nek, és ki az, aki el­árul­ja őt." A folytatás rántja le a leplet a homályról, ime: "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele. Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? (Jn 6, 64-66).

 Itt van minden hívő ember állapota, mert lehet követni Jézust mindaddig ameddig elfogadható számunkra az előnyei és szavai nem hatolnak ínyünkbe ami elég fájdalmas is. De Isten szava bele hatol a húsba, és ha ezt nem tudjuk elviselni elhagyjuk Krisztust, ez megeshet a tanítványokkal is. De a legravaszabb állapot mégis az amit már fentebb ídéztem az Ézsaiás 29. részben, de az újszövetségben is meg van említve ez az állapot." Mert lesz idő, ami­kor az egész­sé­ges ta­ní­tást nem vi­se­lik el, ha­nem sa­ját kí­ván­sá­ga­ik sze­rint gyűj­te­nek ma­guk­nak ta­ní­tó­kat, mert visz­ket a fü­lük, és az igaz­ság­tól el­for­dít­ják a fü­lü­ket, de a me­sék­hez oda­for­dul­nak". (2Tim 4, 3). A mesék igazán szépek is lehetnek, de nem Isten szava ami sokszor kényelmetlennek tűnnek.

 Aki mindvégig kitart az üdvözül, írja az írás, de ez is a másik oldala az igazságnak. Az üdvösség sem az ember kitartásától függ, hanem Isten akaratától, ami ténylegesen az életünk folytán bizonyosodik meg. Mit mondhatunk erről, ha még az apostolok közül is egy árulónak bizonyult még az életében. Így a mi életünkben is bizonyossá válik, hogy igazából az Atya vonzása és küldetése vezetett Jézus Krisztushoz, vagy valami egész más, testi egzisztenciális előnyeinek gyümölcsei, testi és lelki megelégedettség. Ha erősnek tűnnek Jézus parancsolatai, akkor nem neked íródott a Szentírás, de te vagy az aki ennek ellenére ragaszkodsz hozzá, akkor biztos, hogy Isten kegyese vagy még ha még harcba is vagy magaddal. Az ilyen állapot Isten kegyelmét bizonyítja irántad, hiszen megtalált téged ebben a szörnyen hamis világban, és elrendezi benned mindazt ami az üdvösség gyümölcséhez elvezet, ebben biztos lehet minden ember akiben megvan az igaz hit Isten Fiában. Minden szava az újszövetségnek hozzád szól, és Isten Szent Szelleme igazgatja útjaid leküzdve az akadályokat kitartó türelemmel.