"Azért mivel ilyen szolgálatban vagyunk, mint akik irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el,
hanem visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe." (2Kor 4, 1-3)
Csüggedésre való ok, mint a tengerben a hal. De mégsem csüggedünk, mert tudjuk, hogy e világ nem méltó Krisztus evangéliumának világosságára, egy alapvető oknál fogva, hogy elméjüket megvakította e világ istene különböző hamis nézetekkel. Pál apostol azért is mondja, hogy a tiszta igaz evangéliumot hirdeti az igazság nyílt megvallásával, minden ember elé ajánlotta magát tiszta lelkiismerettel Isten előtt. Amikor szorongattatások közepette is csak az volt a célja, hogy mindenkihez eljusson az evangélium üzenete. De azt is felismerte, hogy az evangélium nem mindenkinek lesz dicsőséges felvilágosodás. Vannak olyan emberek akiknek már nincs és nem is volt lehetősége arra, hogy felragyogjon Krisztus evangéliuma, aki Isten a teremtő képmása a teremtésben, habár hallották az üzenetet, de nem fogadták be, mert nem is fogadhatják be, mert ez Isten akarata, hogy ne lássa meg Krisztus dicsőségét. Hogy miért?- azt igazán nem tudjuk, de arra következtethetünk, hogy a pre egzisztenciális lét a tükör másik oldala lehet a megoldás. Az eleve engedetlenség ami a Lucifer angyalait is jellemzi. " És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta". (Júd 1, 6). "Mert nem kímélte Isten a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe vetette őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; és a régi világot sem kímélte, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét, akit nyolcadmagával megőrzött, amikor özönvizet bocsátott az istentelenek világára." (2Pt 2, 4)
Ha akkor Noét nem vették figyelembe aki az igazság hírnöke volt, most pedig magát a Teremtő Istent aki Jézus Krisztus személyesített meg, nem tartják méltónak ebben az istentelen világban, akkor mit várhatunk el mindazoktól akik e világ fiai. Persze hogy csüggedésre ad okot, főleg akkor ha a családban a keresztények hűtlenségét látjuk, de Isten nem akarja, hogy valaki is ezért bánkódjon vagy csüggedjen, mert Isten tudja az okot és okozatát. Ezért aki vet, úgy vessen, hogy más fog aratni, mert aki vet az nem arat, de aki vet úgy vessen, hogy az arató lássa a tiszta búzát, a konkolytól elválasztva. Ez abban fejezhető ki, hogy a vető ne a maga veteményes kertjébe, hanem Isten kertjébe szórja a magot, ami a világ, de az fontos, hogy aki vet, tiszta magot vessen, nem ferdítve el az igazságot, mert ha nem így van akkor az magára vessen ha megkapja Istentől az alkalmatlansági bizonyítványt. Ezt most nem látjuk, mert még nem jött el az ítélet napja, de az Úr napja közeleg visszavonhatatlanul, nem késik és nem siet, mert még sok dicsőség fiait irgalmában kegyelmezni akar, mert még nem teljes a létszám a pogányok között, akiket érdemesnek talált az üdvösségre. Talán te is azok közé tartozol, akiket hív az Atya, Krisztushoz, hogy oltalmat találjon benne a végső ítélet elől megszabadulva.
A Teremtő eljött erre a földre amit maga teremtett. Felvette magára a bűnös ember képét, már több lehetősége nincs Istennek, mert mindent megtett azért, hogy az igazhitű gyermekeit Maga elé állítsa, és így szól az Úr: " Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották. Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem". (Jn 17, 6-7).
