Az idő csak illuzió.
“Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt. Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt.” (Préd 3, 14).
A szabad akarat hívei azt reflektálják magas szószékekről és teológiai egyetemek tanszékeikről, hogy az emberek döntései változtatthatnak a világ folyásán, hogy jobb lesz ez a világ, ez azt jelenti, hogy prófétálnak, mert tudni vélik, hogy az Isten szándéka jobbá tenni ezt a világot. Ezeket az embereket akik ilyen narratívával jönnek elő, az ószövetség nyelvével szólva hamis prófétáknak nevezi a Biblia. A keresztény világban előkelô helyeket foglalnak el az ilyen kétes értékű és eredetű tanítók is. Egyetemeket alapítanak úgy a katolikus mint az úgynevezett protestáns körökben. Arra tanítják a nebulókat, hogy az ember kezében van a jövője. Ezt nyíltan is meg burkoltan is preferálják. A burkolt suggalatú tanítás a legravaszabb. Mindenféle köntösbe burkolva van létjogosúltsága. Ezért kell felkészűlni a hívőnek, felvegye Isten minden fegyverzetét, hogy a szelleme védve legyen a békességben és a Szent Szellem örömében maradjon. Vívja meg a harcát mindenki aki az igaz Isten imádók ebben a világban.
Az emberek hajlamosak szàmot vetni a múltról és a kiváncsiság is hajtja, hogy előre vetítse a jövőt. Ha meg nincs Istentől való mély meglátása, akkor a saját meglátásait idézgeti. Így lett a Biblia is fejezetekre bontva, számokkal ellátva a könnyebb kezelhetőség kedvéért, így a korok az éveket is számolják az emberek, ki ki a saját módján. Sok az eltérés, de mégis az igaz számvetés Istennél van és nem egyezik az emberével. Az embernek nehéz kapaszkodók nélkül mászni a hegyre. A korlátok a folyosók a megkötöttség írányítja egy kerékvágásban, ahonnan akarna szabadulni de nem teheti meg, mert Istennek mindenre előre kiválasztott ideje, jövője, jelene és múltja van. Azok akik a szabad akarat hívei, és azt ki is mondják magas szószékről, azok a vallási tanítók akik ezt tanítják, megvannak győződve, hogy az ember döntése, hogy ahogy választ egy ominózus pillanatban az ember az határozza meg a jövőjét. Ha ez így lenne, akkor Isten a jövőképét állandóan változtatni kényszerítené az ember. Mert minden döntés irányt határozz meg aminek megvan a végső következményei. Minden ami van annak látszik, hogy az ember dönt a világ és a saját maga sorsáról. A Biblia ezt nem propagálja és ha elhisszük, hogy az egész írás Istentől ihletett, vagyis minden amit olvasunk nem csak a kanonizált de az egyes apokrif iratokban is amik nem kerültek a mai nyugat keresztényi Bibliába, akkor ezt is szemmel kell tartania az Istent kereső embernek. Maradva a Prédikátor írásánál, ezt is fontolóra vesszük. “Ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt. Van, amiről azt mondják: „Nézd, ez új dolog”, pedig már rég megvolt előttünk, ősidők óta.” (Préd 1, 9).
Minden ami történik ebben a világban nem az ember irányítása miatt történik, hanem a részese ennek. Hiába annak látszik a történések felületén. A Teremtő Isten nem lenne Isten, ha csak követője nem teremtője lenne az időnek. Az ember vaksága a jövőre nézve, de a múltját sem ismeri fel úgy ahogy azt Isten látja, abban rejlik, hogy nem ismeri Isten kijelentette próféciáit. Nem érti és a saját meggyőződése után ítél és követi saját magát. Ez is Isten akarata, hogy így legyen.
Ha valaki nem tudná, az evangélium nem tantárgy és nem meggyőző tudás, hanem örömhír azok számára akik eddig tudatlanúl a világ sötétségében ülnek. Arra várnak öntudatlanul, hogy meghallják Isten üdvözítő szavát. Azt a szót ami benük egy világot omlaszt őssze. Mert ez a cél, hogy az ember egója és minden amit ráépített a determinált entitás, meghaljon, hogy egy újjászületés által helyet adjon Isten Szellemének Isten szava volt van is lesz mindörökké, csak most ebben a teremtett időben azért cselekszik így ahogy cselekszik, hogy kiszabadítsa mindazokat a lelkeket a sátán és a halál karmaiból, mindazokat akik eleve elrendelt, hogy Krisztus hasonlatosságai legyenek, Isten előtt jelenjenek meg mint gyermekek akik Krisztus testévé teremtett még a világ teremtése előtt. “Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8, 29-31).
Ha észrevettük itt múlt időben beszél Isten szava. Ez nem lesz, hanem már meg van. Akkor mit jelent mindaz amit a Biblia részleteiben emberi döntésnek vélünk. Isten egy nem szembetűnő igéjében ezt meg is mondta, de sokszor átfutunk rajta. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy az ember ne érezze azt, hogy ő maga az ember legyen a saját szemében fontos. Ez már az első lapokon felfedezhetjük, amikor Isten Ádámra bízta az állatok megnevezéseit. (1 Mózes 2,19). A zsoltáros így énekelte meg: “ Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:...” (Zsolt 8, 4-6). És még egy rész amin el lehet gondolkodni. “Játszottam a földkerekségen, és gyönyörűségemet leltem az emberek fiaiban.” (Péld 8).
Tehát a mai írásom rezüméje az, hogy az aki hallgatja Isten szavát és befogadja az boldog, mert Isten választottja. Aki még ellenkezik vagy méd nem hallotta meg a szavát, a kegyelem ideje tart azért van az idő kitalálva, és az emberek nem tudják megmondani, hogy mikor lesz ennek a vége ami Isten előtt világos, hiszen Ő teremtette a világot is. Ameddig a pogányok teljes száma be nem teljesedik, addig Isten a szavát hangoztatja ebben a világban a Szent Szelleme által az emberek közreműködésével. Azután fordul Krisztus, vagyis Joshua bizonyságtételéhez a Jelenések könyvében kinyilvánított jövőképhez, ami már számunkra sem új, minden a régi, csak nem vesszük figyelembe.
“ A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.” (ApCsel 13, 48).
Ezeket egy igehírdetőnek nem kell elfelejteni, hogy az evangélium célja az, hogy megkeresse mindazokat akik még a világ teremtése előtt ki voltak választva az üdvösségre, és az örömhír hallatàn, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érte, hogy soha többé ne érjék megpróbáltatások ami most hasznos a hívő szàmára mert ez Isten akarata rá nézve.
