Részlet egy hosszú gondolatból.
Az ember mióta bűnben él, olyan dolgokra hajlamos, hogy józan ésszel felfoghatatlan. Honnan erednek ezek a gyilkos szándékok? Persze a nagyokosok mindent meg tudnak magyarázni a legszörnyűbb cselekedeteiket is. Ez így volt mindig, ez nem egy újkeletű dolog. Csakhogy mi ebben a korban élünk és tapasztaljuk mennyire gyarló a politika és a hatalmak harcai a XXI. században azt gondolva, hogy az emberiség a jobb felé halad, vagyis civilizáltabb, toleránsabb lesz egymáshoz.
A Krisztus megfeszítése is azt mutatja, hogy négyezer év előzményei sem voltak progresszív hatással a jóságra.
“ Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett”. (Róm 5, 12)
És most, most mi a helyzet? Talán jobb lett a világ? Vagy van jele annak, hogy jobb lesz, jobb lehet? Talán érdemes megpróbálni, talán nem, Isten tudja. Mindenki teszi amit jónak lát, de a tények magukért beszélnek. A Biblia igaz és azt éljük, ami abban megíratott. Tehát lépjünk egyet hátra és tekintsünk tiszta tekintettel erre a világra és lakóira, kiindulva a már említett kétezer évvel ezelőtti időpontból. Mi volt akkor? Ma élő ember ezt ki tudhatná pontosan? Mivel mindent szénné hamisítottak és mindenről hazudnak azóta is, ezért csak hitünk lehet az igazság vonatkozásában.
Én most azt mondom el nektek, hogy én mit és miben hiszek. Volt tehát egy világ akkoriban, ugyancsak véres, barbár és erőszakos világ. Folyamatos háborúk, öldöklések, különféle kisebb és nagyobb hatalmi játszmák alakították a világ, az egyes népek és nemzetek, azon belül pedig minden egyes ember sorsát. Akkoriban is volt, aki szerencsésebb helyre született mint mások, és akkoriban is voltak olyan csoportok, társaságok, családok, akik nagyobb világi hatalommal bírtak, mint mások. Mi volt más? Az, hogy minden lassabban, sokkal lassabban történt és nem volt semmilyen kézben olyan hatalmas pusztítási potenciál, mint amilyen ma van. Olyan ez, mint egy örvény az időben. Az örvény tetején, az elején még csak lassan szív be magába. Még csak lassan visz be a körforgásba, lassan szédít el, de már ott sem menekülhetsz, nem törhetsz ki belőle. Azután egyre erősebben szippant be és egyre gyorsuló tempóban, egyre nagyobb erővel ránt le a mélybe, míg végül eléred az örvény alját, ahol egy iszonyatos erejű spirálban tombolva végül kiadja a lelkét és megszabadulhatsz a szorításából, de ehhez muszáj elérned ezt a pontot. A kitörési pontot. Nos, a világ és vele együtt mi is közeledünk ehhez a ponthoz, de most, ezen a ponton még csak fuldokolva várjuk, hogy végre odaérjünk. De még várnunk kell erre. Addig még lesz némi rázós út. Szédítő, fullasztó, de nekünk, akiknek van hitünk egyben reményteljes is. Mert nekünk van mit várnunk és van miben higgyünk. Ami pedig a legjobb, van kiben higgyünk. Képzeld csak el, milyen borzasztó és rémisztő lehet ez a fuldoklás mindazoknak, akiknek nincs meg ez a támasza. Azoknak, akik nem látják a fényt az alagút végén csak azt a feneketlen sötétséget, amely most fogja körül őket. Ezek azok, akik az ördöghöz fordulnak segítségért. Tehát a világ már akkor sem volt egy jó hely azzal együtt, hogy nyilván akkoriban is voltak békésebb és nyugodtabb helyek, ahogyan így van ez ma is. A tények azonban szinte azonosak voltak a mai tényekkel. Róma uralta a fejlett világot és uralmát tűzzel- vassal erőltette rá az elérhető prédára. Terror, kizsákmányolás, kultúrának álcázott barbárság, erkölcsnek álcázott mérhetetlen züllöttség és fertő, tudománynak álcázott szellemi sötétség, egyszóval ugyanaz mint ma csak gyerekcipőben. A pisztoly és a puska akkoriban íj és nyíl, dárda és kard volt. A biológiai hadviselést a döghalál, pestis, himlő terjesztése jelentette ám egyéb tömegpusztító fegyverekkel nem rendelkeztek akkoriban. Na nem, mintha ez nem lett volna bőven elég, hiszen minimum tízmilliók estek áldozatául e betegségeknek az elmúlt két évezred során, de könnyen lehet, hogy jócskán alábecsülöm ezek áldozatainak valós számát. Tehát betegségek, háborúk, erőszak, igazságtalanság, züllöttség és romlottság – nem sorolom tovább- jellemezte az elmúlt két évezred általunk megismerhető történelmét. Persze, álszent módon mondhatják a széplelkű hallgatók, hogy jó-jó ez igaz, de mennyi szép és jó is történt. Mennyi fejlődés, haladás, szeretet és szép dolog is felbukkant a világban e két évezred alatt. Igen, ezt én is így látom és nem is vitatkoznék ezzel, de a mérleg bizony erősen negatív, ha a szívedre teszed a kezed. És nem nagyon javul. Illetve nagyon nem. Ahogy az idő telt, múltak az évszázadok, úgy nőtt a hatalom a gonosz kezében. Egyre nagyobb tömegeket volt képes a játszmába bevonni, egyre nagyobb erőket tudott a pusztítás szolgálatába állítani. Amíg nem volt tömegtájékoztatás, gyors információ csere, addig a mocsok is nehezen, nehezebben áramlott a rendszeren belül, de maradjunk még az elejénél. A Megváltó Messiás, Isten tehát eljött e világba és elvégezte a dolgát. Elültette azt a magot, amely erős szárba szökkent, hogy a hátralévő történelem során legyen mibe kapaszkodnia mindazoknak, akik meglelik ezt a kapaszkodót Isten kegyelméből. Sátán ezt felismerve, illetve azt, hogy a játszma ott és akkor végleg elveszett számára, először is jól kidühöngte, kitombolta magát. Ez volt az úgynevezett római keresztényüldözés kora, amely a negyedik század elején, Konstantin császár színrelépésével ért véget. Akkor kompromisszumot kötöttek a világi hatalommal a hűtlen legyengült krisztus követők. Ott jött létre az emberiség történetében a legravaszabb vallás, a sátán elérte célját. De Istennek megvannak a tervei.
“Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5, 19-20)
