a kép csak illusztráció.
Ez a kép illusztráció.
A hit gyümölcse.
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. ( Róma 5,-8)
14. RÉSZ. János evangélium.
1 "Ne rendüljön meg a szívetek! Higgyetek Istenben, én bennem is higgyetek!
2 Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.
3 És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4 Az utat tudjátok oda, ahová megyek."
5 "Uram – szólt hozzá Tamás –, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?"
6 Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.
7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva ismeritek és látjátok õt."
Jézus a mi Urunk szavai, mindig Isten kinyilatkoztatása. A szavaiban igazság, kegyelem és üdvösség az örök életre. Aki meghallja szavát és hitre tér, annak örök élete van. "Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!" (ApCsel 16,-31).
Igazán, érdemes erről beszélni minduntalan, mert ezek a fent idézett szavak, a hit gyakorlati útját fekteti le. Először az Úr azt mondja, hogy ne legyen afelől kétségetek, hogy elég e a hely a mennyben, ahova Ő szándékozik elhívni a benne hívő üdvözülteket. Azt mondja ezzel, ne törődjetek ezzel az az Ő dolga. Inkább másra tereli a figyelmet. Arra, hogy az Ő helye a mennyben van, ha akkor ott volt testben közöttük is, de nem a föld a lakóhelye, az a lábának zsámolya. Azért jött, hogy megváltsa és össze szedje tévelygő juhait mint Pásztor. És bátorítja tanítványait, hogy ők is ott lesznek ahol Ő. De erre még várniuk kellett, ugyanis Ő még nem halt meg a bűneikért és nem támadt fel az üdvösségükért.
Aztán, Tamás feladja a kérdést "Uram – szólt hozzá Tamás –, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?" Milyen jó, hogy vannak emberek akik nem vakon hisznek, akik mint Tamás érdeklődnek és tudni akarják, hogy mit kell megérteniük. A “vakhit”, fanatizmushoz vezet, ez kétségtelen. A “vakhit” nem igényel bizonyságot, de arra vezethet, hogy nem jut új felismerésre. A hívő embernek látnia kell szellemi szemével, hogy melyik úton jár és hova vezet. Ez a gondolat nem mond ellent a Szentírásnak, mert az Úr mondta, hogy megnyitja a szemeit a vakoknak, és a látókat megvakítja.”És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek.” ( János 9,-39) Tamás, akit sokan hitetlen Tamásnak neveznek, tudni akarja azt, hova és hogyan. Ha nem tette volna fel ezt a kérdést, mi is szegényebbek lennénk. Tamás Urának nevezi Jézust, Izraelben gyakori megszólítás volt akit tiszteltek. Ez ma is így van. Ő és Filep őszintén akarták tudni Jézustól, ami számukra érthetetlen volt. Tamás után Filep is megbátorodik és kéri az Urat, hogy mutassa meg az Atyát.”Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!” Jézus előbb megdorgálja, aztán azonnal felel neki. Itt látjuk, hogy milyen hasznos ha kérdezünk az Úrtól azt amit még nem értünk. Ezt nem kell szégyellni, mert ha némi tudás és hit hiányába vagyunk, akkor csak hasznunkra válik a felelet. Ezek a tanítványok közösségben voltak Jézussal és egymással, ezek a közösségek építő jellegűek.
De csak akkor, ha Jézus Krisztus a középpontja az érdeklődésünknek. Se egy ember által lefektetett tanítás se felvett szokások követése, hanem az élő Isten tanácsait követve. Ez sokszor egybeesik a közösségek már felismert igazságával. Mert az Úr munkálkodik ma is, és az őszinte híveinek megadja a tiszta tanítását.
Tamás egy olyan ember volt, aki tapintani is akarta, bizonyságot is akart, szerintem ő egy kutató személyiség volt. Nem mondom, hogy ez mindenkire jellemző, de a Tamás esetében, egy nagyobb szintre emelte. “ Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!” (János 20,-27,28). Meg lehet érteni Tamás hitetlenségét, akkor még az út kezdete volt. Ma már könnyebb dolgunk van, mert sok a hitbeli ismeret, az Úr szavaival élve:”Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Ő volt az első a tanítványok közül, aki Jézust Istennek látta meg. Hiába Filep megkapta a választ az Úrtól, de ez a hit még váratott magára nála.
".....aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.") (Jakab 1,-6). Ha Tamás mindenben is meg akart győződni, és az Úr mondja, hogy ne legyen hitetlen, mert akkor az volt, de Ő akkor is ragaszkodott az Úrhoz. Nem hagyta el, mint sokan mások. Vannak ma is kételkedő emberek, de ugyan úgy nem tágítanak Tőle. És hányan vannak a keresztények között, akik kételkednek üdvösségükben. Ezt csak az Isten tudja. De ha megkérdezed őket, akkor azt mondják nem tudom, majd elválik az ítélet során. Ezeknek az embereknek csak azt kívánom, hogy higgyenek Jézusban és az Ő Szavában, mert Ő konkrétan kifejezi, hogy hit által üdvözül az ember, és ez nem az emberben van, hanem Krisztusban van őrizve, biztos helyen. Ne magunkat nézzük, hogy milyenek vagyunk, hanem nézzük a megdícsőült Krisztusra, aki az Atya jobbján ül, aki elvégezte a megváltás útját, és láthatjuk sebeit szellemi látó szemünkkel, hogy mibe került neki ez a mi üdvösségünk.
"Ne rendüljön meg a szívetek! Higgyetek Istenben, én bennem is higgyetek!
