A mag Isten beszéde és nem csak az.
AZ ÖRÖMHÍR MÁRK SZERINT 4:3-9 CSIA
„Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni. Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett s a madarak eljöttek és felcsipegették. Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy – nem lévén a föld mély hamarosan kihajtott, de mikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek. Mások a jó földbe estek és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit.” Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!”
Erről a témáról írtam régebben is, de ez nem jelenti azt, hogy levan zárva, ugyanis az Isten szava mélység, szélesség, hosszúság, magasság, úgymond négy dimenziós.
Az Úr kinyilatkozása mindig elgondolkodtató, a szavaiban megvan a tanítás a leleplezés, Isten bölcsessége, kegyelmesség, irgalmasság és nem utolsó sorban a szívre, lélekre egyaránt gyakorolt hatása. A fenti ige is ezt bizonyítja, hogy Isten a magvető aki szétszórja a magvakat a földre. Nem mondja, hogy magvait, erről következőleg nem az igéről beszél itt, mert az ige Ő maga, hanem beszédeiről, azt majd lejjebb idézem. Vannak elképzelések, hogy a mag az elszórt ige, de az én elgondolásom szerint nem csak az ige mint leírt szöveg, hanem beszédje, ami pontosan kifejezi Isten akaratát, tehát Isten szava, részben ezt sugalja az evangélium is, ugyanakkor, hogy azok a magok amelyek különböző talajra estek azok embereket határoz meg, annak megfelelően élik meg életüket ebben a világban, ahogyan Isten szavához viszonyulnak.
Ezek a magok egyúttal Isten és a sátán gyermekei is. Idézek az evangéliumból az Úr szava ez: “ Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia, a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki a konkolyt veti, az ördög, az aratás a világvége, az aratók pedig az angyalok. (Mt 13, 37-38).
Össze kell vetni kontextusban, vagyis a szó összefüggésben ezeket a gondolatokat, azért idézek még az evangéliumból, és ha meghalljuk azt amit tökéletesen Isten akar a tudtunkra hozni. Ime.
“Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde.
Az útfélen valók azok, ( tehát azok az emberek akik eleve oda voltak vetve) akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak. A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt. Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek. (Lk 8, 11-14).
Figyelemre méltó, hogy itt konkrétan azt mondja, hogy a mag az Isten beszédje. Ki vitatná ezt az igazságot? De ami utána következik, összhangba hozva a Márk és Máté evangéliumban leírtakkal, példázataiból kivehetők, láthatjuk és talán helyesebben halljuk mit akar az Úr elmondani azoknak akiknek fülük van. Meglepő, hogy ezt mondja, hiszen minden embernek van füle. De nem mindenki hallja Isten szavát attól függetlenül, hogy olvasta a Bibliát, sőt képzetsége is van teológiából. Itt egészen másról van szó, nem a betanult ige hanem az élő Igéről van szó, aki nem más mint Isten Fia. Ezek a hangok a belső szellemi emberhez szólnak. Azok akik meghaltak Krisztussal a feszületen a hit által, azoknak megadatik, hogy nem csak hallják Isten éltető hangját, hanem mély gyökeret eresztenek Istenben, azok akik a Szent Szellem nedvéből táplálkoznak a szőlő gyökeréből áramló nedvéből, azok hozzák az igaz gyümölcsöt Isten kertjében. Nem emberek elismerését szeretnének, hanem Isten tetszését elérni. De ez egy más téma.
