Jézus Krisztus a törvényt betöltötte. Halála és feltámadása után, új szellemi magaslatra emelte a Szent Szelleme által a szabadság törvényével a benne hívőket. ”Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára”.( Róma 10,-4)
“Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést”.( Efézus 2,- 13..16).
Szombat vagy vasárnap?
(Írta,Ted Kereshe; szerkesztette gabipeti.)
Szeretettel üdvözöllek kedves érdeklődő. Jelen anyag tárgyalását azért tűztem ki mert ez a téma még mindig sokak számára nem kellően egyértelmű és világos. De miről is van szó tulajdonképpen? Sokan éreztek némi ellentmondást azon állításaim vonatkozásában, hogy egyrészt ma is kötelező érvényűnek fogadom el az ószövetségben elhangzott tízparancsolatot, máshol pedig kijelentem, hogy az újszövetségi, szellemi egyházban nincs egy konkrétan meghatározott nap, az Úr napja, ahogyan ezt ma a legtöbb keresztény vasárnap, a szombat-tartó keresztények és a zsidók pedig szombaton tartanak. Nézzük hát elsőként az egyszerűbb részét a dolognak. Az minden értelmes és a Bibliát ismerő, az íge szavának hitelt adó ember számára ma is teljesen világos, hogy az Egyetlen Teremtő Élő Isten eredendően a szombatot nevezte meg a pihenés napjának. Ez a zsidóknál a sabbath, amelyből a magyar szombat szavunk is ered. Ez a szó a héberben megszűnést, szünetet jelent arra utalva, hogy az Úr, Isten ezen a napon, a hetedik napon fejezte be teremtő munkáját és pihent meg. A Biblia szerint tehát ez a hetedik napja a hétnek és nem pedig a vasárnap. Nyilván sokan tudjátok, hogy néhány országban ma is ez az elfogadott napirend a hét napjait illetően. Tehát a szombat a hét utolsó napja, az első pedig a vasárnap nem pedig a hétfő mint nálunk is. Ilyen országok a teljesség igénye nélkül például az Egyesült Államok, Kanada, Izrael, Irán és Portugália. Ezek tehát ma is tartják a bibliai modellt míg mások, elfogadva a 86-01 nemzetközi szabványt, amely az,1582-ben tizenharmadik Gergely pápa által kiadott és a róla elnevezett naptárhoz igazodik, ma a vasárnapot tartják a hét utolsó napjának, a pihenőnapnak. A római egyház mint oly sok esetben, itt is nyíltan szembefordult a bibliával és Isten beszédével, amikor a vasárnapot jelentette ki, illetve határozta meg pihenőnapként, az Úr napjaként. Nézzük, mit mond a tízparancsolat eredetileg az Úr napjáról. Íme. (2 Mózes 20,-8..11). "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt". Tehát a Biblia egyértelműen kijelenti és állást foglal amellett, hogy a szombat a hét hetedik napja, a pihenőnap. (2 Mózes 16,-23,26). "Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz". De, hogy legyen itt az újszövetségi anyagból is hivatkozás, következzen a Máté 28,-1. "A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt". Sorolhatnám még az egyértelmű igéket, de minek? Nézzük most a katolikus katekizmust, vagyis hitvallást, hittanítást! Katolikus katekizmus 138 és 139. pontjait a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szerint, íme." Mit parancsol Isten a harmadik parancsolattal? Isten a harmadik parancsolattal azt parancsolja, hogy az Úr napját, vagyis a vasárnapot szenteljük meg. Hogyan kell a vasárnapot megszentelnünk? A vasárnapot szentmisén való részvétellel, pihenéssel és a családi közösség ápolásával szenteljük meg". Nos, ez meglátásom szerint nyílt szembeköpése az Isten beszédének. A vasárnapot tartó keresztények azzal magyarázzák ezt a helyzetet, hogy az Úr, a megváltó Messiás vasárnapra támadt fel, ezért ők ezt a napot tisztelik az Úr napjaként. Szép magyarázat, ahhoz éppen jó, hogy a sok vak hívő bedőljön neki. De mi az igazság? Az igazság az, miszerint az Isten egyértelműen kijelentette és megparancsolta, hogy a szombat legyen a pihenőnap. A vasárnapi maszatolás már kizárólag a Krisztus után három évszázaddal létrejövő keresztény egyház találmánya. Egy újabb áldozat a napimádat, napkultusz oltárán. Hiszen a vasárnap csak nálunk, magyaroknál vásárnap. Eredetileg mi sem a pihenőnapokon tartottuk a vásárokat hanem a hét első napján: vásárnapon. E szép keresztény hagyományt róma szentje, a testvérgyilkos Vajk, vagyis első nagy királyunk, a keresztény István erőltetett ránk magyarokra éppen a kereszténység megszilárdítása céljából. Ez a szent ember, róma szentje Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartotta az ország négy várának, Győrnek, Esztergomnak, Veszprémnek és Gyulafehérvárnak kapuja felett jelezve, hogy mi vár a királlyal ellenszegülőkre, utóbbi városban kifejezetten az erdélyi Gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette zsarolásra és elrettentésre szolgált, kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a királyi hatalomnak. Nos, ez a keresztény módszer volt az, amely napjainkig legalább ötvenmillió életet követelt állításuk szerint Jézus nevében. Lehet, hogy igazuk is van. Már csak az a kérdés ez esetben, hogy a Jézus név alatt ki rejtőzik, de ez most nem ide tartozik. Tehát első szent nagy királyunk a következők szerint rendelkezett a kereszténység magyarokra való erőltetésének érdekében. " A vasárnap megtartásáról, hogy a munkának szünete legyen, hogy vasárnap mindenki templomba járjon. Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusi bíróknak, hogy vasárnaponként az ő felszólításokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyet őrzik. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopasszák meg". Róma egy újabb szentje, első László királyunk e szokást újabb törvénnyel erősítette meg, íme. "A szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állította. Ha pedig ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen". Tehát a vásárnap megszűnt vásárnappá lenni, ettől kezdve már csak pihenni és templomba menni lehetett, kellett a magyarnak is. László maradványait halála után széthordták, a fejét beezüstözték, csontjait, koponyáját, az állkapcsát külön tartva, undorító szokásukat ápolva ereklyeként imádják ma is. Érdekes momentum, hogy ennek az embernek is levágták a jobbját a halála után. Ugye elődeink a rablót és a tolvajt így jutalmazták. No, ezekről ennyit. Tehát visszatérve a vasárnaphoz, ez a név ismereteim szerint csak a magyarban köthető egy tevékenységhez, a többi nyelvben vagy a pihenésre utal, így például a spanyolban, ahol a domingo szó jelenti ezt a napot. A spanyolok erről így írnak. A polgári hét hetedik és utolsó napja, a liturgikus hét első napja. A vasárnapokat a pihenésre és a katolikusok körében az isteni istentiszteletre szentelik. Vagy az olasz domenika, amelyről pedig az olaszok nyilatkoznak ekképpen. "A hét hetedik napja, a keresztény népek pihenésének és istentiszteletének szentelt ünnep". A nevet Konstantin vezette be a solis dies, azaz a nap-napja helyettesítésére, amely kifejezést még más nyelveken hűen őriznek lásd: vasárnap, német sonntag, angol sundey. Nos tehát, eredendően nagy és szent Konstantin római császár, - aki ugye a ma ezen a néven ismert keresztény vallás valódi alapítója -, vezette be az olaszok szerint ezt az elnevezést, ahogyan a keresztény elnevezést is. Előbbit a napimádat kultuszának elrejtése céljából, jelesen a nap-napjából pihenőnapot kreálva, utóbbit pedig a Krisztus barátaiból, Krisztus követőiből keresztényt csinálva. Hogy miért imádják a keresztet azok, amelyről valójában neveztetnek. Hiszen a magyar keresztények nem Krisztusinak nevezik magukat. Mit mondott az Úr? Ezt. "Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi". Tehát a keresztények a keresztről neveztetnek, mi, Krisztus-követők pedig Krisztusról. A magyar, ha a nyelvébe áztatja a kérdést megkapja az igazságot. Ez a magyarázat.
Most térjünk vissza a szombat-vasárnap témához! Azt tehát fentiek ismeretében tisztán és világosan látjuk, hogy mi a probléma a vasárnapi pihenőnappal, de mi a gond a szombattal, hiszen erre maga az Egyetlen Élő Teremtő Isten adott utasítást. Nos, vizsgáljuk meg a dolgot! Hiszen ha a tízparancsolat ma is érvényes, akkor a szombat-tartásnak is annak kell lennie, nem igaz?-kérdem. Elvileg így lenne, ám amióta Isten ezt kijelentette, azóta történt egysmás. Például Ő maga, Az Egyetlen Teremtő Élő Isten testet öltött és emberi testben eljött ide a földre. Ő volt a Megváltó Messiás, görögül a Kristos vagyis Krisztus. Ő, akit végül a zsidók felbujtására Pilátus megfeszíttetett és aki a feszületen bekövetkezett halála után három nappal feltámadt. Ő volt az, aki a mi szellemi egyházunkat megalapította. Ez a szellemi Izráel (eklézsia), az újszövetség népe nem pedig a világi keresztény egyházak, akik például Kéfás-Péterre alapítva viselik hazug vallásukat. Tehát a Megváltó Messiás, aki maga volt az Isten, lásd (Róma 9, 5) "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten". A Megváltó több ízben megtörte és megszegte a szombatot, hiszen evett, gyógyított, dolgozott, tanított szombatnapokon, amely cselekedeteivel igencsak kivívta a korabeli szanhedrin gyűlöletét. Nemegyszer a szemére is vetették e dolgot, amire az Úr rendre meg is felelt. Nos, ezekből a válaszokból származó ránk maradt igék azok, amelyek valódi, kősziklára alapozott támpontot nyújthatnak a mai korok keresőinek ahhoz, hogy szilárd és biztos állásfoglalást alakíthassunk ki magunknak ebben a kérdésben. Mit mondott tehát a zsidó vádlóknak Urunk? (Máté 12,-1) "Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juh-nál!" Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Márk 2,-27). " És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért". (Lukács 6,-9,10) "Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekinte mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd
ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik".( Lukács 13,-14..17)." Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. Felele azért néki az Úr, és monda. Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindeniktek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek". (Lukács 14,-5). "És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?" (János 5, -8..11) "Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. Mondának azért a zsidók a meg-gyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! Felele nékik: A ki meggyógyított engem, azt mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj". Eddig tehát az újszövetségi precedensek, krisztusi iránymutatások. Most következzen az, amit magam perdöntőnek látok jelen ügyünk vonatkozásában.( János 5,-15..19)." Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi". Jó-jó kérdezheted, ilyeneket hallottunk a korábbi idézetekben is, de mi itt a perdöntő? Nos az, hogy itt is egy például a Károli verziókra is igen jellemző szimpla ige hamisításnak lehetünk a tanúi. Bizony. De ne érts félre, ez nem csak a károli verzióknál általánosan ismétlődő helyzet, hanem a legtöbb magyar fordítás esetében igaz. Ez azért elég súlyos állítás, nézzük hát meg mire alapozom! Íme. A János 5,-18 igeszakasz esetében ismét csak egy rendkívül fontos tartalomra szeretném felhívni a figyelmed! Ezt Budai Gergely és Csia Lajos kivételével mindenki stabilan meghamisította! Miről van itt szó? Ismét egy keresztény hazugság, egy a mai napig tartott, ám javarészt még inkább eltorzított, szükségtelen kiábrázoló-rítus gyakorlatának cáfolatáról! Ez pedig a szombat-tartás gyakorlata. Ebből az ószövetség idején, a törvénykorszak égisze alatt valóban hiteles rítusból sumákolták át a katolikusok a vasárnap-tartás (sunday-sonntag) napimádat, Istentől tökéletesen idegen pogány rítusát. Ezt több protestáns-keresztény szekta felismerte, ezért ők megmaradtak a szombat-tartás gyakorlata mellett, de ők sem ismerték fel azt a csapdát, hogy ezzel az ószövetségi zsidó hagyományt követik! Azok gyakorlatát és hagyományát, akik megtagadták és megfeszíttették a Messiást, Krisztust! Ezek a protestáns felekezetek a törvény alá helyezik ezzel magukat a máig szombat-tartó műzsidókkal egyetemben. Mint az előző pontban is olvashattad, az Úr maga jelentette ki, hogy semmiféle kiábrázoló gyakorlatra, így a szombat megtartására sincs szükség az Isten és az ember új (szellemi) szövetségének idején! Nincs földi-emberi papság, nincs templom, hiszen abból is csupán egy volt rövid ideig hiteles az Isten szemében, mégpedig az, amelyet a rómaiak végül Krisztus után hetvenben porig romboltak! A zsidóknak azóta sincs temploma, és a földön egyetlen olyan templom sem áll a mai napig, amely Isten szemében hiteles lenne! A hívő ember szíve az igazi templom és egyetlen hiteles pásztor van: az Úr, a Megváltó Messiás, Krisztus maga! Visszatérve tehát a János 5,-18 igéhez, itt Budai és Csia helyesen azt hozza, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének.( Csia szerint). "Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette". Ez kérem a tömény igazság! Az Úr, Krisztus a szombatot eltörölte, magát pedig az Atyával egyenlővé tette, mert hogy az! EGY az Isten, EGY az Atya és a Fiú, ez pedig az Úr, Krisztus maga! Nézzük, hogy mit maszatoltak itt a keresztények! János 5,-18 a katolikus verziók szerint. "Mivel nemcsak megszegte a szombatot…." És a protestáns verziók. "Mert nemcsak megtörte a
szombatot, vagy mivel nem csak a szombatot rontotta meg,....". Ismét csak a szóhasználat! Megszegte, megtörte, megrontotta? Nem! Ahogyan Csia is írta. Eltörölte. Budai helyes fordítása szerint pedig véget vetett annak! Mekkora különbség ez? Ég és föld, menny és pokol! A görög szövegben az áll itt, hogy old, fel old, megold, széthull. Erre a katolikusok odabiggyesztik magyarázólag a görög szöveg margójára, hogy azaz megszegte. Nem! Ezek hazudnak! Nem megszegte (egyszer-kétszer, néhányszor), hanem egyszer és mindenkorra föloldotta, széthullajtotta! Vagyis eltörölte, ahogyan ezt Csia és Budai is pontosan megértette! Az újszövetség hatálya alatt, Krisztus áldozata óta tehát mind a vasárnap mind a szombat megtartása (ünneplése) ellenségeskedés az Istennel! Bizony.
Ez ugye a János 5,18-ra vonatkozott, ám én feljebb összefüggésében idéztem e szakaszt a tizenhéttől tizenkilencedik pontokig. Miért? Nézzük csak az 5,-17 újra!" Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom". Mi következik ebből? Az, hogy Krisztus még a keresztény értelmezés szerint is az Atyával összhangban munkálkodik. Nyilván – teszem hozzá –, hiszen Ő az Atya is. Ennek megerősítésére nézzük meg az 5,19 szakaszt is! "Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi". Remélem mostanra mindenki számára tökéletesen világos a helyzet, de azért vegyük át még egyszer együtt! Mit mond Krisztus maga? Azt, hogy „a fiú semmit sem tehet önmagától”! Krisztus tehát az Atyaisten, isteni önmaga szellemében, annak akarata szerint cselekedett itt e földön mindenben. Amit az Isten szelleme munkált benne, Ő azt cselekedte. A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.
Kedves olvasóm! Azt gondolom, hogy a szombat kontra vasárnap témakörét ezzel le is zárhatjuk. Amint ezt máshol már leírtam, elmondtam, az újszövetség hatálya alatt nincsen pihenőnapként kijelölt nap vagy Úr napja. Nincs egy határozott nap mert mindegyik nap az! Tehát a kenyértörést akkor tehették meg, mikor alkalom nyílott erre, nem volt kitűzött, rögzített időpont. ( szerkesztő megjegyzése: "És minden nap egyakarattal kitartva a templomban (gyülekezetben), és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel." (ApCsel 2,-46). Később pedig a hét első napján,"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére". A hét első napja a vasárnap, Sonntag, Sunday. De az nem jelenti, hogy a vasárnap az pihenőnap). Aki Krisztust követi, az minden áldott nap Krisztust követi vagy legalábbis igyekszik ezt tenni, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Én sem, és talán te sem. Ám hibáinkkal együtt itteni életünk minden percében arra kell törekednünk, hogy ha majd az Úr elé kell állnunk, legalább elmondhassuk, hogy megpróbáltuk és Őt akartuk szolgálni, követni mert ez kell, hogy legyen a célunk. Ez az egyetlen valóban értelmes földi életcél és a legbiztosabb iránytű ahhoz, hogy a keskeny úton járjunk. Azon, amely az Ő királyságába vezet. Isten áldjon!
