A nép feszülten várt.
"Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni. Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát." Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.( Lukács 3,-15..18).Csia Lajos fordításában.
Sokan vagyunk azok akik egy életen át olvassuk a Bibliát. De mindig találunk olyan mondatot vagy szócskát ami szembe jön velünk. Talán azért van ez így mert a szövegek mondanivalóját figyeljük, általános szó összefüggésben értjük, de az a tapasztalatom, hogy mint ebben a rövid részben is felfedezünk olyan kincseket ami a háttérbe szorul, de sok tanítás van benne. Ez a mondat " a nép feszülten várt". Ameddig várt, addig kérdések voltak a szívükben.
Bemerítő János volt az utolsó ószövetségi próféta az a próféta aki meglátta a Messiást, amire oly sokan vágytak az ószövetségi próféták közül. De milyen erő volt benne, hogy a nép, tehát a farizeusok a vámszedők a katonák és sokan mások hozzá jöttek. Pedig semmi tekintélye nem volt. Híre ment a Jordán folyó vidékén, és egész Izraelben előhírnöke volt a Messiás eljövetelének.
Ameddig feszülten várt a nép, gondolatok voltak a szívükben, olyan gondolatok amik ma is felmerülnek sok esetben. Ki az aki olyan bátran és hatalommal szól a néphez? Keressük az igehirdetők származását és az élete hátterét. Ez ugyanúgy sőt mi több Jézusra is vonatkoztatták a farizeusok " nem Józsefnek fia?". De ahogy Bemerítő János kijelentette " Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?
Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket."
A próféta aki Illés szellemében szolgált, nagyon is tudta a nép állapotát. Az anyja méhétől kezdve meg volt töltve Szent Szellemmel. Nem kutatások révén ismerte Izrael helyzetét, hiszen a pusztában élt, emberektől nem volt informálva, hanem a benne élő Szent Szellem szólt belőle. Talán ez a hanyatlás gátolja ma is, hogy az ige teljességével tudjunk szólni? De akkor sem volt más a helyzet nagy volt a hanyatlás.
Bemerítő János beszéde teljesen átfogta Krisztus küldetését. Ha egy igehirdető a Szent Szellem sugallatára hallgat, annak meglesz a hatása. Attól függetlenűl ki mondja ki az igazságot. "Meg van írva" ezzel Jézus a pusztában mond ellent a sátán kísértéseinek. Az igék ismétlése és pontos használata az nem minden. Hiszen abban lehet, hogy nincs erő az igehirdető önkényes szolgálata miatt. Hányszor is hallgatták az emberek az igét, és az nem eresztett gyökeret a szívükben. Ezzel nem szeretném bagatellizálni az igehirdetők szerepét, sőt az evangélium hirdetése ránk tartozik, így folytatva Krisztus abbahagyott szolgálatát. Mert igazából nem a módszerek a tudás hatalma, hanem Krisztus közbenjárása a lényeg. Ő ott van most is szellemileg ahol az Ő munkáját végzik. De van egy nagyon is rossz tapasztalatunk, hogy sokan magukat hirdetik, talán észrevétlenül, de aki feszülten vár és figyel, annak megvan az a jótékony helyzetük, hogy Isten megnyissa hallásukat és szellemileg tudják elemezni a kimondott szót. A nő testvéreknek megvan ez a priorítása, hiszen ők nem beszélnek a gyülekezeti összejöveteleken ezért sokkal szellemiessebbek és többet látnak mint a beszélők. Feszülten vagyis érdeklődően várják, mit mond az Úr a gyülekezetben.
A Pál apostol tanítása szerint a nőknek hallgatniuk kell a gyülekezeti összejöveteleken. Ezt majdnem mindenhol ignorálják, nem tartják be az Úr parancsolatát.
De aki ehhez tartja magát annak a szellemisége felül mulja az átlagot. A János beszédében kitűnik mindez, idézem: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit! Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá, és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát." Ez az Ószövetség narratívája, Ézsaiás próféta Bemerítő János kapcsán írt beszéde. De ha átfordítjuk a mai nyelvre, ugyanazt kapjuk csak más szavakkal. A Szent Szellem, Vigasztaló a Gyülekezet számára, a világban pedig megfeddi a bűnt. Az igehírdetők akik a Gyülekezet tagjai, ugyanazt teszik amit János tett és mondott. Előkészítik az Úr második eljövetelét. Addig teszik míg el nem lesznek ragadtattva a mennybe. A Gyülekezet és minden szent a világ teremtése óta, akik Krisztusban meghaltak, tehát hitben éltek mindvégig, feltámadnak, elfoglalják az előre elkészített helyüket a mennyeknek országába. A nagy megpróbáltatások idején pedig az Úr felveszi az elvesztett fonalat Izraellel. Akkor már nem a kegyelem evangéliumát fogják hírdetni, hanem a királyság országát ami hamarosan eljön, mert az Úr angyalaival együtt eljön és az Olajfák hegyére teszi a lábát, és Izrael, annak maradéka, megmenekűl és vele fognak uralkodni a földön.
" És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1, 19)
"Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag". (Jel 22, 16)
