Krisztus a falakon kívül keresi az elveszett bárányát.
„Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti, hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett. Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.( Lukács 15,- 4..7).
A mű kereszténység olyan érthetetlen és logikátlan ünnepeket követ, Jézus nevéhez kötve, hogy az ember akinek más felismerése van, az csak csodálkozhat, hogyan lehetséges ilyeneket elfogadni, követni, művelni. Honnan erednek a sokszor pogány eredetű ünnepek a hamis tételekkel bővitett az istentisztelet gyanánt felhozott végzett cselekvések a kereszténységben. Ott ahol az emberek igazság gyanánt Krisztust tisztelik. A karácsonyt is megelőzô adventi vasárnapok is ezt bizonyítják, hogy halvány fogalmuk sincs mit tesznek. Teljes sötétségre utal. Az ige elferdítése valakik által és azok követése magával ragadja a tömegeket, mert érzékiek és szépek, látványosak, azért találták ki őket, hogy ez által vonják el az igaz Isten Igéjéről, Krisztusról a figyelmet. Ezek a halottak ünnepe, hogy ne kerteljek, mert nincs élet bennük. Ezek a cselekedetek és az ünnepekhez fűződő imák és liturgiák, misék, azzal sem törődve, hogy sérti e mások úgynevezett igaz hitét aki követi Krisztust. Persze, hogy sérti hiszen a magaviseletük által, kizárja az igaz hittel, Istent keresőket maguk közül. Akik Isten választottjai az igaz hitre hivottakat, ezzel nem személyeskedni kívánok, mert ez is az Isten dolga. Kitaszítja őket mint ellenpólust, a rendszer nem tűri el a másként gondolkodókat, viselkedést, még ha Istentől való felismerés is, kitaszítja azokat. De ez így van a világi társadalomban is. De sokkal inkább ott, ahol az ember azt várja, hogy befogadó Atya szellemével vegyék körbe és a sátántól megvert és szenvedőket igaz Isten szeretete vegye körbe, ott látszólag ez így lehetséges, de többször bukásra is vezeti a túlságosan emberszerető viselkedés, ami piedesztálra emeli az újonnan érkezőket egy közösségen belül. Nem törődnek sem azzal, hogy Krisztus nem vallásalapító és nem futószallagon gyártott keresztényeket akár magának. Olyanná igyekeznek formálni azokat akik ők maguk. Ha ez nem sikerül elérni, idegen számukra, idegen test. Istennek nincsenek vallást gyakorló emberei, mert a fenti igében is olvassuk, hogy elhagyta őket a pusztában ahol nincs legelő, mind a kilencvenkilencet, és az után ment akik e szörnyű pogány és képmutató kereszténység áldozatai lettek többek között. Kilencvenkilenc százaléka a keresztényeknek önigazolt és megvan győződve arról, hogy helyesen cselekszik.
A fent idézet ige arra utal, hogy Isten mit sem törődik az ember önigazoltságával, sőt elhagyja őket reménytelenül. Az elveszett báránya után megy és visszahozza, de nem a kilencvenkilenchez újra, hanem a barátai körébe. ( Izraeli zsidó vallást gyakorlókat elhagyva egy új közösséget alapítva az eklézsiát). Így egy közösség alakult ki autonóm környezetben, ahol már új felismerésben részesültek a Szent Szellem által, egymással szoros kötelékkel egybekötve Krisztussal és egymással, erről ír Pál apostol is amikor Krisztus testére utal a gyülekezetben, egybe köti igazságban és szellemben, akik imádják az Atyát az Atya házában. Ott nincsenek kitalált ünnepek, mert minden Istent igazságában és szellemében dicsőít napról napra, minden nap addig amíg nem jelenik meg az égen a felhőkben. Mindenki a kapott talentuma szerint szolgál az eklézsia építésére.
Jézus a társadalom peremére sodródott bűnösöket keresi, ahová őt is taszították, akik ha bűnösök is, de keresik az igaz atyai szeretetet, de nem találták meg az "igazak" között. " Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták". (Mk 15, 28). Mert a vallásokban sokszor, vagy talán mindig, hiányzik az Atyai szellem és Krisztusban való szeretet. Ott a feszületen találta meg az első elveszett bárányát Krisztus, aki hitvallást tett felőle. Az egyik lator volt az. Kedves olvasó, te tudod, hogy miért lett üdvözült az a bűnöző, jogosan a bűnei miatt felfeszítve? Erre nem nekem kell választ adnom, gondolat serkentőnek szánom.
Valami determinált foglalatossággal vannak elfoglalva a vallásos emberek, ami csakis a saját vallásukat építi. Minden vallás aki hirdeti Jézus dicső nevét a saját elképzelése szerint, ezzel hozzáköti magát Isten Szentjéhez, tudatosan vagy tudatlanul, bűnt követ el. Azoknak is bűnük Isten előtt megmarad akik valami más vallást követnek, de nem lesznek annyira verve mint azok akik Isten Szentjéhez, Krisztus nevéhez kötik vallási cselekedeteiket. Ezek nem hibák, megbotlások ezek a vallási ünnepek, szentséges tevékenységnek hitt, gonosz hitetlenségre vallnak. Elterelik a figyelmet az igazi Istenismerettől és imádattól. A testnek szolgálnak, még a legkifinomultabb fokozatában is, nem torbézolva meghitt atmoszférában. Ahhoz hogy felismerjük ezeket a csapdákat, Isten kegyelmi ajándéka szükséges. Akiben ez nincs meg, saját erős meggyőződéses intuziuzmusával, tevékenyen tőrbe csalja ezek által a kishitű lelkeket, hiszen Krisztus nevével van fémjelezve ezek a grandiózusi keresztényi ünnepek, elvonja figyelmüket az igaz Istentisztelettől, attól ami értékes Isten előtt.
" De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk." (Jn 4, 23). Nincsenek magaslatok, gyülekezetek, Szent helyek, sem vatikán sem brooklyni tizenkettők, sem vallási regisztrált intézmények és központjaik, sorolhatnám a végtelenségig. Vannak földrajzi címek ahol Krisztus nevében gyűlnek össze, ahol Ő az Úr, Máté 18,20 szerint köztük van. Ahogy ezt a tanítványok is praktizálták, ahová egybegyűlve a felső helységben ott volt az Úr közöttük, vagy közéjük ment a feltámadása után. De ezek a gyűlések nem voltak nyilvánosak, mert nem reklámozzák ma sem. De ott is fennáll a veszélye annak, hogy önbizalomra térnek. Aztán az ilyen összejövetelek is vallássá alakulhatnak, ahogy ez mindig lenni szokott.
Pál apostol volt kiválasztva ezeknek a jelenségeknek a világosságra hozatalára.
"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,..." (2Kor 6, 14-16).
No comments.
