Kötelék.
"Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben." ( Kolossé 3,-1..4).
A feltámadás, Krisztus feltámadása az nem ünnep, az tény. Ebben az igében jobbára azt fedezhetjük fel, hogy maga a feltámadás ténye, elszakadás a földi törődésektől. Ezt számomra azt jelenti, hogy én már nem tartozok a halálnak és a halott cselekedetnek. A fentiekkel, vagyis az új szellemi otthonomat igyekszem vagy inkább törekszem megismerni. Azt a helyet, ahova Krisztussal az Istenben el van rejtve az életem. Ezzel biztos nem vagyok egyedül. Ez azt jelenti számomra, hogy a gyakorlatban is szakítottam minden olyan kötelékkel ami a földi dolgokhoz köt. Legyen az akármi is, a világ és a vallásosság sodrása ellen fordulok. De ez sem tőlem van, és nem is tanácsokat osztogatok, mert minden embernek Isten ad vagy nem ad felismerést és ahhoz erőt is ad vagy nem ad. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy minden dolgot el kell hagyni ami a fizikai élet szükség megkívánja. De minden ami nem Krisztus tanítása, attól elhatárolódom. Vagyis igyekszem követni az apostolok tanításait, amit én és sokan mások elismernek, hogy az egy fundamentum amit ők, az apostolok a Szent Szellem sugallatával lefektettek. Erre a fundamentumra építhet mindenki a tőle telhető igyekezettel.
De csak ezt a fundamentumot ismerem el, semmi ember által kitalációt nem követek, még ha eretneknek is nevezhetnek, de én nem vagyok keresztény. Semmiképp nem tartozok a világvallások eme ágazatához. Ugyanis, az Úr követése során, rávezetet arra a felismerésre, hogy a kapcsok az elkötelezettség valami iránt, az magával ránt, az legyen bármi ami a földhöz köt.
A lovas nomád törzsek gyakorolták a halálbüntetés ama formáját, hogy két lóhoz kötötték az áldozatot, a lovakat aztán ellenkező irányba hajtották, ennek következtében szétszakították a testet. Szellemi értelemben ez is történik, ha az ember két ló közé kerül, vagyis mammonnak is Istennek is akar szolgálni.
Itt igazán nem is a szolgálatról van szó, hanem a hovatartozásról. "Ha feltámadtatok Krisztussal." Így kezdi Pál apostol a témát, ez azt jelenti, hogy bizonyság kell ahhoz, hogy bizonyítsuk a hovatartozást.
Nem elég csak kijelenteni, hogy mi krisztuséi vagyunk, hanem elsősorban felénk irányuló kérdés fogalmazódik meg bennünk. Valóban feltámadtunk Krisztussal? Ennek kell, hogy bizonyítéka legyen, elsősorban a belső szellemi emberben. Ne azt várjuk el, hogy mások igazoljanak, hanem, hogy Isten igazolja bennünk, hogy most már egy új ember, egy halálból feltámadt ember lakozik bennünk.
Ennek az új életnek a legfontosabb jele, hogy keressük mindazt ami az Úrhoz köt. Minden ami tőle származik, a feltámadás Krisztussal, elragad minket a halál és a halálra ítélt cselekedetektől. Ez magába foglalja az új élet Istenben rejtett titkát. Miért titok ez, hiszen világgá kell hirdetni, hogy kegyelemből megváltott Isten a haláltól. Engem úgy tanítottak az idősebb testvérek, hogy soha ne mondjam azt, hogy én újjászületett keresztény vagyok. Az evangélium nem azt tanítja, hogy én mi és ki vagyok, hanem az örömhírt hirdessem, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és aki hisz Őbenne, örök élete van, tehát üdvözül.
A véleményem az, hogy az újjászületés az magánügy Isten és ember között. Hányan vannak azok akiket a Szentírás titkos tanítványoknak nevez. Az egyik legismertebb Nikodémus. Mert nem a kijelentés teszi az embert újjászületett hívővé, hanem a benne megszületett új ember, aki képes lesz gyümölcsöt hozni Istennek, és ez a gyümölcs kisugározza a láthatatlant:" Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;" (12.v).
"Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.".
A keresztény tanításokkal ellentétben azt hirdetem, hogy Krisztus nem hozzánk jön el, hanem velünk együtt jelenik meg a világban. Tehát ez azt jelenti, hogy eljövetele előtt már magához ragadott oda ahol most jelenleg van. Mert előbb lesz az elragadtatás mint az eljövetel. Ezt már több ízben is kifejtettem, itt most nem térnék ki erre a fontos témára. Csak annyit amit itt is szükségesnek gondolok.
Ez a titok ami Istenben zárva volt, ma már nem titok, hogy az Isten még a világ teremtése előtt eltervezte Krisztusban a mennyei, szellemi ember létét, amit különválasztott a földi léttől, ez a Gyülekezet (ekklesia). A gyülekezet Krisztus teste, a mennyei Jeruzsálem az otthona. A gyülekezet otthona a mennyei Jeruzsálem,a földi Izrael és az üdvözölt nemzetek, és pedig Isten ígéretei szerint öröklik a földet.
Ha ezt valaki nem veszi észre, azzal nem tudok mit kezdeni, mert sok kijelentést tartalmaz az ószövetség is meg az újszövetség is ezzel kapcsolatban.
" Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.
És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.(14,15,16.v).
Az új feltámadt szellemi ember egy testben, Krisztussal a test fejével van szoros kötelékben. Amit a fej gondol azt teszi a test, ez így van az ember testével is. Ez egy tökéletes hasonlat Krisztus teste ábrázolásával.
Tehát, hogy rövid legyek, a test engedelmeskedik a fejnek, és nem teszi azt amit nem Krisztusban van. Ez legyen egy analizís számunkra, nem azért, hogy kételkedjünk, hanem hogy erőt kapjunk a további Krisztus követéséhez. Bizony, a mindennapi nagy kegyelemre számítva, amire szükségünk van, mert ebben a halandó testben is sokat vétkezünk, de a cél egyértelmű, hogy erősödjünk meg a szeretetben, ami a tökéletesség kötele.
