Isten maga a bölcsesség.

 "Őnála van a böl­cses­ség és a ha­ta­lom, övé a ta­nács és az ér­te­lem. Íme, amit ő le­ront, az nem épül föl. Ha be­zár va­la­kit, az ki nem jut on­nan. Ha el­re­kesz­ti a vi­ze­ket, ki­szá­rad min­den; ha ki­eresz­ti, fel­for­gat­ják a föl­det. Őnála van az erő és a győ­ze­lem; övé a té­vely­gő és aki té­vely­gés­be visz. Ta­nács­adó­kat tév­út­ra visz, és bí­rá­kat tesz bo­lond­dá...A pa­po­kat tév­út­ra vi­szi, és a ha­tal­ma­so­kat meg­buk­tat­ja. (Jób 12, 13-18)

 Most K.u. 2023 írunk. Mindenkit itt európában érint ez az úgynevezett új rendszer alakítás, talán globálisan is. Az ukrán- orosz háború csak a kipattanó kellése mindannak ami ehhez vezet. Ez az a fekete lyuk, ami magába szívhatja az öreg európát nem oktalanúl. De nem politikai analizíst tartanék, hanem sokkal mélyebb Isten bölcsességét követve nem veszve el a részletekben. Ami történik csak azért olyan félelmetes sokak számára mert benne élünk. De ha a történelem folyását nézzük mindig is voltak háborúk, földrengések, árvizek meg mindenféle borzalmak, csakhogy ezt a történelemkönyvekből tudjuk, annyira távolinak tűnik, hogy már nem is igaz. De ha élesben átéljük ezeket, akkor eláll a lélegzetünk. Az a rengeteg politikai elemzők emberi logikával érvelnek, de a legfontosabbat elfelejtik, hogy mindezeket az Úr irányítja, biztos nem jókedvében. De kiigazítom saját gondolatomat, Isten már mindent előre eltervezett az Ő bölcsességével senki sem versenyezhet akárki is legyen. A legmélyebb okokat ismeri vagyis tudta már előre, hogy az ember csakis a bűn gyümölcsét teremti ami anyák sírását, szegények nyomorát igazságtalanságok gyilkos következményeit hozza. Ezek olyan törvényességek, ami a fizikában vagy a matematikában léteznek. De aki már Krisztus védelme alatt van, bárhol is tartózkodik, az elérheti a legfelsőbb szintet azt az igazi szeretet amiben már nincs meg a félelem. Aki teljes szívvel szereti megváltóját és oly annyira bízik benne, hogy teljesen odaadja magát Isten bölcsességének, az már semmitől nem fél és semmi nem éri váratlanúl. De amikor ez bekövetkezik, a világgal szemben olyan ellenzékbe kerül, mert Isten bölcsessége, igazsága oly mértékébe merült, hogy ami kívül a világban történik már csak gyűlölni tudja. Átlát az álnok politikán, sőt átlátja, amennyire tudja a háttérben a tanácsok céljait. Aki ismeri Istent, az ismeri az igét a Bibliában foglalt írott Isten szavát, amit a Szent Szellem által kinyilatkoztat. És aki szereti Istent az féli is Őt, és gyűlöli a gonoszságokat, hiszen józanúl látja nem csak Krisztus dicső hatalmát a bűn és a halál felett, hanem ami kívül történik a vakvilág birodalmában. Azért a legjobb és a legigazabb analitikus az az ember, aki Istent féli, a bölcsesség kezdete Isten félelem. Ez a bölcsesség kezdete, de az abszolút bölcsességben már nincs félelem, Isten kegyelmében de Isten tudásának vagyis ismeretében óvva van minden borzalomtól , már nem érzi a félelmet iránta, mert megismerte Isten azon oldalát Krisztusban, hogy kegyelmes és irgalmas az Őt szeretők iránt. Ezt az oldalát a világ lehet, hogy érti vagy hallotta, de nem tapasztalja meg, mert ahhoz, hogy megtapasztalja, ahhoz, hogy elfogadja, hinni kell és félni kell a mindenható erejében. De az írás ami Isten kijelentése azt is mondja, hogy már el van döntve a hatalmasságok a papok tévelygése, annak okáért, mert nem fogadták el hittel Krisztus a mindenható Isten és az Atya hatalmát. "Mert az Is­ten igaz­sá­ga nyil­vá­nul meg ab­ban hit­ből hit­be, ahogy meg van írva: Az igaz em­ber pe­dig hit­ből él. Mert Is­ten ha­rag­ja a menny­ből meg­nyil­vá­nul az em­be­rek min­den hi­tet­len­sé­ge és ha­mis­sá­ga el­len, akik az igaz­sá­got ha­mis­ság­gal fel­tar­tóz­tat­ják",....(Róm 1, 17)

"Az ÚR fé­lel­me a go­nosz gyű­lö­lé­se. A ke­vély­sé­get és föl­fu­val­ko­dott­sá­got, a go­nosz­ság út­ját és az ál­nok szá­jat gyű­lö­löm. Enyém a ta­nács és az iga­zi böl­cses­ség, én va­gyok az ér­te­lem, enyém az erő". (Péld 8, 14)

 A birodalmak bukása mindig belülről indul el, az erkölcsi romlás amit előidéz az istenkáromlás." Mert ami ben­ne lát­ha­tat­lan, tud­ni­il­lik az ő örök­ké­va­ló ha­tal­ma és is­ten­sé­ge, a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va al­ko­tá­sa­i­ból meg­ért­he­tő és meg­lát­ha­tó. Nincs te­hát ment­ség szá­muk­ra, mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek, és az örök­ké­va­ló Is­ten di­cső­sé­gét fel­cse­rél­ték mu­lan­dó em­be­rek, ma­da­rak, négy­lá­bú­ak és csú­szó­má­szók kép­má­sá­val.

Is­ten azért szí­vük vá­gya sze­rin­ti tisz­tá­ta­lan­ság­ra adta őket, hogy egy­más tes­tét meg­becs­te­le­nít­sék, mint akik Is­ten igaz­sá­gát ha­zug­ság­gal cse­rél­ték fel, és a te­rem­tett dol­go­kat tisz­tel­ték és szol­gál­ták a Te­rem­tő he­lyett, aki mind­örök­ké ál­dott. Ámen. (Róm 1, 20-24)

 

Isten két igérete.

"De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (ApCsel 2, 21)

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát". (Mt 7, 21)

 A két idézet versek között időbeli különbség van. Az első vers a Jóel könyvéből idézet Péter apostol: " A nap sö­tét­té vá­lik, a hold pe­dig vér­ré, mi­előtt el­jön az ÚR nagy és ret­te­ne­tes nap­ja. De meg­me­ne­kül min­den­ki, aki se­gít­sé­gül hív­ja az ÚR ne­vét. Mert a Sion he­gyén és Je­ru­zsá­lem­ben lesz a sza­ba­du­lás, aho­gyan meg­ígér­te az ÚR, és a meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"(Jóel 2, 31)

 Ez teljes mértékben az Úr második eljövetelét idézi. Arra a percre várnak az Izraeliták, hogy meglássák a Messiást és szabadítását a világ okozta gyötrelmei alól, ez az ő reményük. Ahogy Jézus felvázolta az Atyához való imát a tanítványaik kérésére," taníts meg minket imádkozni" amit mi " miatyánknak" nevezünk tévesen. De ez most más lapra tartozik. "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". (Mt 6, 10). Ebben a kis mondatban van a megértés kulcsa. Ez még nem a jelen, de a jövő eseménye, hiszen az Úr még a kettőt nem egyesítette. Attól függetlenül, hogy Ő az Úr mindenek felett, a föld is az ég Ura.

 Nem mondom, hogy vétek lenne ezt az imát ismételgetni egy életen át, de értelmetlen egy üdvözült lélek számára, ezt egy jó szándéknak tekinthetjük a földi nép számára, de aki már fel van ültetve a mennyeknek országába, ami a Gyülekezet reménye a feltámadásban, most már a Krisztus dicsőítése és Isten akarata szerinti cselekedet jellemzi a mennyhez az Atyához való tartozását:. ".... min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban," (Ef 2, 5)

 Nem csak időben de térben is különbözik a kettő között, a föld és a menny. Ahogy a tanítványoknak Jézus felvázolta hogyan imádkozzanak, azért is így, mert még nem jött el az igazság pillanata a földön. Az ilyen imát a maradék Izrael fogja imádkozni a nagy megpróbáltatások idején. Amikor eljön az az idő amikor a hitből jövő imádság megmenti mindazokat akik várják az Úr az Izrael Messiását. 

"Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben". (Kol 3, 1-2)

Bízzuk Izrael népét Istenre, ne azzal törődjünk, hogy mikor jön el az az ominózus pillanat, amikor eljön nagy hatalommal, minden szem láttára. Még azok is felismerik akik felszegezték a fára. De kérdés kivel fog eljönni? Kutassátok az írásokat, mert megvan írva.

 Komoly különbségek vannak a földi és a mennyei ígéretek között, de az Úr egy, minden választott számára Atya aki szült vagy kihívott a maga számára, úgy izraeliták úgy a pogányok közül is. "...meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"

 A világ történelmében a legnagyobb csalás amióta létezik Szentírás ó és újszövetség, az hogy összemosták a kettőt egybe oly módon a sátán megbízottjai, hogy a földi és a mennyei igéreteket egy kalap alá teszik a megtévesztés céljából. Azért is nevezik ezt judo- kereszténységnek. 

Most egy hosszú idézet következik, amit a ravasz sátán kiforgatott, megváltoztatta értelmét emberi tanítások révén, azzal a céllal, hogy nem a hit közös nevezőjére teszi aki maga a Messiás, görögül Krisztus, az ember hovatartozását Ábrahám magjából való Izraelitáknak vélik, tehát privatizálták Ábrahámot mint nemzetiségi örökséget. Ábrahám nem volt izraelita, de szellemileg Zsidó volt. Mert még a Mózes törvénye előtt körülmetélkedés alá volt vetve és háza népe is.

" Mert ha a tör­vény­ből van az örök­ség, ak­kor töb­bé nem ígé­ret­ből, Ábra­hám­nak pe­dig ígé­ret ál­tal aján­dé­koz­ta azt Is­ten. Mi te­hát a tör­vény? A bű­nök mi­att ada­tott, amíg el­jön az utód, aki­nek az ígé­ret szól, és an­gya­lok ál­tal köz­ben­já­rón ke­resz­tül ren­del­te­tett. A köz­ben­já­ró pe­dig nem csak egy­va­la­kié, Is­ten el­len­ben egy.

A tör­vény te­hát Is­ten ígé­re­tei el­len van? Sem­mi­kép­pen! Mert ha olyan tör­vény ada­tott vol­na, amely ké­pes meg­ele­ve­ní­te­ni, va­ló­ban a tör­vény­ből vol­na az igaz­ság. De az Írás min­dent bűn alá re­kesz­tett, hogy az ígé­ret a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit­ből adas­sék a hí­vők­nek. Mi­előtt pe­dig el­jött a hit, a tör­vény őri­ze­te alatt vol­tunk, egy­be­zár­va az el­jö­ven­dő hit ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sá­ig. Ek­ként a tör­vény Krisz­tus­hoz ve­ze­tő mes­te­rünk­ké lett, hogy hit­ből iga­zul­junk meg. De mi­u­tán el­jött a hit, nem va­gyunk töb­bé a ve­ze­tő mes­ter alatt. Mert mind­nyá­jan Is­ten fiai vagy­tok a Krisz­tus Jé­zus­ban való hit ál­tal.

Mert akik Krisz­tus­ba ke­resz­tel­ked­te­tek meg ( bemerítkeztek), Krisz­tust öl­töz­té­tek fel. Nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad, nincs fér­fi, sem nő, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok Krisz­tus Jé­zus­ban.

Ha pe­dig Krisz­tu­séi vagy­tok, ak­kor Ábra­hám utó­dai és ígé­ret sze­rint örö­kö­sök vagy­tok". (Gal 3, 18-28)