Isten két igérete.

"De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (ApCsel 2, 21)

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát". (Mt 7, 21)

 A két idézet versek között időbeli különbség van. Az első vers a Jóel könyvéből idézet Péter apostol: " A nap sö­tét­té vá­lik, a hold pe­dig vér­ré, mi­előtt el­jön az ÚR nagy és ret­te­ne­tes nap­ja. De meg­me­ne­kül min­den­ki, aki se­gít­sé­gül hív­ja az ÚR ne­vét. Mert a Sion he­gyén és Je­ru­zsá­lem­ben lesz a sza­ba­du­lás, aho­gyan meg­ígér­te az ÚR, és a meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"(Jóel 2, 31)

 Ez teljes mértékben az Úr második eljövetelét idézi. Arra a percre várnak az Izraeliták, hogy meglássák a Messiást és szabadítását a világ okozta gyötrelmei alól, ez az ő reményük. Ahogy Jézus felvázolta az Atyához való imát a tanítványaik kérésére," taníts meg minket imádkozni" amit mi " miatyánknak" nevezünk tévesen. De ez most más lapra tartozik. "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". (Mt 6, 10). Ebben a kis mondatban van a megértés kulcsa. Ez még nem a jelen, de a jövő eseménye, hiszen az Úr még a kettőt nem egyesítette. Attól függetlenül, hogy Ő az Úr mindenek felett, a föld is az ég Ura.

 Nem mondom, hogy vétek lenne ezt az imát ismételgetni egy életen át, de értelmetlen egy üdvözült lélek számára, ezt egy jó szándéknak tekinthetjük a földi nép számára, de aki már fel van ültetve a mennyeknek országába, ami a Gyülekezet reménye a feltámadásban, most már a Krisztus dicsőítése és Isten akarata szerinti cselekedet jellemzi a mennyhez az Atyához való tartozását:. ".... min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban," (Ef 2, 5)

 Nem csak időben de térben is különbözik a kettő között, a föld és a menny. Ahogy a tanítványoknak Jézus felvázolta hogyan imádkozzanak, azért is így, mert még nem jött el az igazság pillanata a földön. Az ilyen imát a maradék Izrael fogja imádkozni a nagy megpróbáltatások idején. Amikor eljön az az idő amikor a hitből jövő imádság megmenti mindazokat akik várják az Úr az Izrael Messiását. 

"Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben". (Kol 3, 1-2)

Bízzuk Izrael népét Istenre, ne azzal törődjünk, hogy mikor jön el az az ominózus pillanat, amikor eljön nagy hatalommal, minden szem láttára. Még azok is felismerik akik felszegezték a fára. De kérdés kivel fog eljönni? Kutassátok az írásokat, mert megvan írva.

 Komoly különbségek vannak a földi és a mennyei ígéretek között, de az Úr egy, minden választott számára Atya aki szült vagy kihívott a maga számára, úgy izraeliták úgy a pogányok közül is. "...meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"

 A világ történelmében a legnagyobb csalás amióta létezik Szentírás ó és újszövetség, az hogy összemosták a kettőt egybe oly módon a sátán megbízottjai, hogy a földi és a mennyei igéreteket egy kalap alá teszik a megtévesztés céljából. Azért is nevezik ezt judo- kereszténységnek. 

Most egy hosszú idézet következik, amit a ravasz sátán kiforgatott, megváltoztatta értelmét emberi tanítások révén, azzal a céllal, hogy nem a hit közös nevezőjére teszi aki maga a Messiás, görögül Krisztus, az ember hovatartozását Ábrahám magjából való Izraelitáknak vélik, tehát privatizálták Ábrahámot mint nemzetiségi örökséget. Ábrahám nem volt izraelita, de szellemileg Zsidó volt. Mert még a Mózes törvénye előtt körülmetélkedés alá volt vetve és háza népe is.

" Mert ha a tör­vény­ből van az örök­ség, ak­kor töb­bé nem ígé­ret­ből, Ábra­hám­nak pe­dig ígé­ret ál­tal aján­dé­koz­ta azt Is­ten. Mi te­hát a tör­vény? A bű­nök mi­att ada­tott, amíg el­jön az utód, aki­nek az ígé­ret szól, és an­gya­lok ál­tal köz­ben­já­rón ke­resz­tül ren­del­te­tett. A köz­ben­já­ró pe­dig nem csak egy­va­la­kié, Is­ten el­len­ben egy.

A tör­vény te­hát Is­ten ígé­re­tei el­len van? Sem­mi­kép­pen! Mert ha olyan tör­vény ada­tott vol­na, amely ké­pes meg­ele­ve­ní­te­ni, va­ló­ban a tör­vény­ből vol­na az igaz­ság. De az Írás min­dent bűn alá re­kesz­tett, hogy az ígé­ret a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit­ből adas­sék a hí­vők­nek. Mi­előtt pe­dig el­jött a hit, a tör­vény őri­ze­te alatt vol­tunk, egy­be­zár­va az el­jö­ven­dő hit ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sá­ig. Ek­ként a tör­vény Krisz­tus­hoz ve­ze­tő mes­te­rünk­ké lett, hogy hit­ből iga­zul­junk meg. De mi­u­tán el­jött a hit, nem va­gyunk töb­bé a ve­ze­tő mes­ter alatt. Mert mind­nyá­jan Is­ten fiai vagy­tok a Krisz­tus Jé­zus­ban való hit ál­tal.

Mert akik Krisz­tus­ba ke­resz­tel­ked­te­tek meg ( bemerítkeztek), Krisz­tust öl­töz­té­tek fel. Nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad, nincs fér­fi, sem nő, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok Krisz­tus Jé­zus­ban.

Ha pe­dig Krisz­tu­séi vagy­tok, ak­kor Ábra­hám utó­dai és ígé­ret sze­rint örö­kö­sök vagy­tok". (Gal 3, 18-28)