PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:12-16 CSIA
“[12] Következőleg, testvéreim, adósok vagyunk, nem a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk. [13] Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok. [14] Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai. [15] Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: „Abba, Atya!” [16] Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Ez nem teória, ez maga a gyakorlat. Hiszen ha Isten fiai vagytok egy Atyátok van aki nevel, fenyít, megdorgál annak érdekében, hogy a rabszolgaság minden maradványaitól megtisztítsa lelkünket és szívünket, hogy rutinná válljon az engedelmesség Istennek. Ezért vagyunk egyúttal tanítványok is, mert ezt soha nem elég megtanulni.
A rabszolgaság szelleme félelmet szűl, a szabadság szelleme Krisztusban fegyelmezettséget, de ez egyáltalán nem nyomasztó hanem öröm a Szent Szellemben. Ezt megtapasztalni akkor lehet ha nem a hús dolgaiban forgolódunk, hanem keresük a mennyeknek kincseit ahol elvégre ott az a hely ahol a hívő szíve nyugszik. Az indíttatás a fontos, a vizválasztó, milyen forrásokból eredő a tevékenységünk. De erről már sokat írtam azelőtt is, meg a Biblia fényt derít a hús és a szellem dolgairól. A galatákhoz írt Pál levele is erről szól.
A gyakorlat a terepen folyik élesben, mert ez nem egy ideológia, hanem reális élet Isten szellemében, egyszerű mindennapi önkéntes engedelmesség. De erre figyelni kell, mert a belső ember aki a megtért és új felismeréshez jutott emberben van, Istennel van kapcsolatban, azért mert Krisztus vére által megtisztúlt üdvözült bűnös szelleme Isten szellemével együtt jár.
A külső megjelenés a külső hús test járásában fedezhető fel, hogy a belső indíttatás Istentől van e vagy sem. Isten nem vezet soha olyan helyekre ahol kísértések tömlege vesz körül. Nem vezet példáúl keresztényi nagy volumenű koncertekre sem a rokokó stílust meghazudtoló templomokba, sem ember által megszervezett gyűlésekre. Aki ezt nem látja annak hiába írtam.
A gyakorlati életben igenis kísértésekkel vagyunk körűlvéve, a megpróbáltatások pedig éppen azt szolgálják, hogy felismerjük Isten szeretetét a fiuságban. Hiszen megismerhetjük, hogy Isten szeretetből a szentségének okán neveli törvényes fiait. Aki ezt már felismerte nagy áldásban részesült már itt a földön.
Hogy meg tudjuk tapasztalni a szellemi szabadságunkat előbb le kell győznünk a hús vagy a test halálos dolgait. Igaz az is, hogy ez nem a mi háborúnk, ezt Krisztus már megnyerte, de a csaták még folytatódnak egy céllal, hogy a megpróbáltatások álhatatosságot szüljenek. Nem beszélve a szentségről ami hiányában nem látja meg senki Istent. Gyakorolhatják a a rossz és a jó befolyások elemzését, mi a rossz és mi a jó. Persze ez nem fog menni Isten segítsége nélkül.
Isten nem vezet a bálványimádók közé, féltve óv ettől. Ahhoz, hogy megtudjuk mi az a bálványimádás, ahhoz is Isten Szelleme szükséges. A Biblia informálja az olvasót de a Szellem adja a megértést.
Nemhiába Joshua ( Jézus) azt mondta:” de én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok. (Jn 16, 7).
A Vigasztaló, a Szent Szellem, nem Nyomasztó, vagy nem hatalmat gyakorló a szellemünk felett, hanem akit az Atya törvényesen Isten fiaivá fogadott, azok nem félnek nem riadoznak semmitől, mert van Vigasztaló Istenük aki elvezeti az engedelmes szellemű embert olyan szférákba, ahol Isten ismeretét gyakorolhatja.
Bizony ez nem a vallások sokaságában található meg, Istenben van az igazság aki téged meg engem fiaivá fogadott, csak vele találhatod meg a lelki nyugalmat és nem fogsz jobbra balra ingadozni.
De hol van a bizonyíték, hogy mi akik befogadták Krisztus a Messiás szavait tehát igéit, amit az Atya mondott a Messiás szájából?
A bizonyíték az, ha az ember meglátja önmagát, hol és mit tessz, hogyan gondolkodik. Szinkronban e áll Isten mindenható akaratának, vagyis szellemével felfogja, hogy amit Isten az Atya rábízott azt örömmel és szellemi szabadsággal végzi el az igazság határain belül. Mert ugyanazt a dolgot lehet kényszerből is megtenni, de kárt tesz a szíve békéjében. Ne legyünk akaratosak, mert úgyis meg kell tennünk mindazt amit Isten eleve elrendelt. Persze azt a rosszat is amit meg kellett tennie a körülmetéletlen szívűeknek, a zsidó farizeusoknak, meg a mai kortársak hazug vallások sötétsége tessz.
“Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Ha ezt a kegyelmet felfedeztük magunkban, akkor úgy fogunk tenni és venni, mint akinek nagy vagyona van. A környezetünket irritálhatja mindez, az a szabadság amire kiválasztott az Úr. Mert nem biztos, hogy a megszokott kerékvágásban fog járni, olyan meglepő dolgokat fog cselekedni, ami a környezetét a testvéreit is, akik a világban vannak, vagy megrögzött vallásúakat megbotránkoztathatja.
Mert igaz az Isten, szentségéből nem enged semmit sem az emberek érdekében sem. Jézus Krisztus az aki alá gyűjti mindazokat akiket kegyelemben részesített. A kegyelem felfoghatatlan az ember számára, érthetetlen, mert Isten szentsége ellenére üdvözíti a bűnöst a Messiás a Krisztus nevében.
“ Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.
Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük. (Jn 17, 6-9).
“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (Jn 17, 15-16).
